A bibliafordítás korszakát éljük, ennek ellenére 340 millió ember egy szót sem ért még a Bibliából – ha egyáltalán tud arról, hogy létezik. 

John Wycliffe-et még eretneknek nyilvánították a 14. században azért, mert lefordította a teljes Bibliát angol nyelvre, a róla elnevezett Wycliffe Bibliafordítók Szervezete mára mégis a három legnagyobb missziós szervezet egyikévé nőtte ki magát. A Missziós Információs Napon az egyesület munkatársai egzotikus, valamint hozzánk meglepően közeli, a bibliát nem ismerő népcsoportok között végzett munkájukról számoltak be.

Segítenek az identitás megőrzésében is
Gyermekkora óta misszionárius akart lenni egy távoli, egzotikus helyen. Láng Emese tizenhárom évvel ezelőtt kezdte külmissziós szolgálatát. Miután Angliában részt vett egy négyhónapos előkészítő képzésen, két évig dolgozott Szudánban írásolvasás-oktatóként, ahol az írástudatlanokat saját, lejegyzett népmeséikkel tanítják olvasni.
– Szinte lehetetlen, hogy a Biblia legyen az első könyvük, amit olvasnak – számolt be portálunk érdeklődésére Láng Emese.
– A helyiek ezeknek a történeteknek az összegyűjtése révén megerősödnek identitásukban. Beigazolódik előttük, hogy az a nyelv, amelyet beszélnek, és az a kultúra, amelyben élnek, értékes – tette hozzá.
Az identitás megerősítése különösen fontos azokon a területeken, ahol az iszlám olyan elterjedt, hiszen sokan szenvednek a vallási alapú egységesítési törekvések miatt.
– A lakosság itt kezd tudatára ébredni annak, hogy könnyen elveszíthetik évszázadokon át megőrzött, törzsenként egyedülálló nyelvi és kulturális kincseiket. Gyakran éppen a helyiek kérik a Wycliffe munkatársait, hogy segítsenek ezt megakadályozni.

Lesütött szemekkel egy idegen kultúrában
Láng Emese portálunknak elárulta, hogy nem volt könnyű időszak számára a szudáni szolgálat.
– Nehezen viseltem, hogy sok mindent korlátoztak, például az öltözködést. Emellett a társadalmi szabályok is újak voltak a számomra: nőként nem nézhettem a férfiak szemébe, csak a földre, s nehezen viseltem, ahogy azok az idegen férfiak viszonyultak hozzám. Autóm sem volt, így nagyon sokat kellett az utcán egyedül közlekednem.
Két év elteltével Emese hazautazott Magyarországra. Kis idő múlva mégis visszatért a külmisszióba. Azt állítja, Isten győzte meg. Miután újabb két évet töltött el Ugandában, Kenyában kezdte meg fordítói tanulmányait egy keresztyén egyetemen. Korábban már elvégezte itthon a baptista teológiát, ahol alaposabban megismerte az Ó- és az Újszövetség eredeti nyelveit. Az elmúlt három évet Nigériában töltötte bibliafordítási konzulensként. Jelenleg is több fordítócsoport munkáját segíti „Afrika hónaljában".

A kontrasztok országa
Nem csak a száraz és az esős évszak féléves váltakozása hoz erős ingadozást a lakosság életébe Nigériában, de a jómód és a nyomor kontrasztja is erős. A fekete kontinens legnagyobb olajkitermelő országában elég bevétele lehetne mindenkinek, ám a vagyon rendkívül igazságtalanul oszlik el.
Jos a fővárostól, Abujától északnyugatra található. A városban az út egyik oldalán mecset, vele szemben keresztyén templom. Északon főleg muszlimok, délen inkább keresztyének élnek. Emese olyan településen él, amely az utóbbi időben nem egyszer volt vallási-etnikai konfliktusok színtere.

Lukács evangéliumával elkészültek
Az utóbbi 110 évben 7,5 millióról 504 millióra emelkedett a keresztyének száma a fekete kontinensen. A világon az egyik legnagyobb szükség Nigériában, a legnépesebb afrikai országban van a bibliafordításra. Csak ebben az államban 514 nyelvet beszélnek, amelyből 328-ra el sem kezdték még lefordítani a Szentírást.
A Wycliffe Bibliafordítók Szervezete korábban egy-egy törzshöz küldte el önkénteseit, hogy a munkatársak az őslakosok között töltött idő alatt leírják azok anyanyelvét, később pedig lefordítsák számukra a Szentírást. Ma már azonban jobban gazdálkodnak a forrásaikkal, ezért a helyieket képzik ki arra, hogy segítsenek saját anyanyelvükre átültetni át az Ó- és Újszövetséget. Láng Emese és munkatársai a Lukács evangéliumát fordították le az egyik nigériai nyelvre. A helyiek nemcsak olvashatják az evangéliumot, de az alapjául szolgál egy Jézusról szóló film szinkronjának is. Idősebbeknek, akik már nem tudnak vagy akarnak írni-olvasni tanulni, hanganyagok is készülnek, hogy anyanyelvükön hallgathassák az igét.

Arabok helyett cigányok közé került
Ha a külmisszióra gondolunk, rögtön távoli, egzotikus tájak jutnak az eszünkbe. Manapság azonban inkább mi jutunk eszünkbe azoknak a keresztyéneknek, akik Afrikában, Amerikában vagy Ázisában élnek.
– Európa egyre inkább missziós területté válik – erősíti meg Komlósiné Sümegi Nóra, aki az erdélyi gábor-cigányok között élt közel egy évig. Amikor bekapcsolódott a bibliafordítási folyamatba, angolul sem tudott. Mégis belevágott, miután számot vetett azzal, hogy saját életére milyen hatással volt a Biblia.
– Elképedtem, mennyi mindentől megfosztatik, akihez nem jut el az ige. Sokan el sem dönthetik, hogy el akarják-e fogadni Jézus Krisztust – fogalmaz.
Nóra eredetileg Észak-Eurázsiába vagy a Közel-Keletre készült. A lehetőségek ajtaja azonban sorra bezárult előtte a kiszemelt országokban, míg a vártnál közelebb, Marosvásárhely környékén megnyílt egy ajtó.
– Ha őszintébben vagy tisztább fejjel keressük Isten akaratát, talán hamarabb meg is találjuk. Van fehér, érett mező közelebb is, mint gondolnánk – állítja. Portálunknak elárulta, fel kellett dolgoznia, hogy a gáborok közé került.
– Nem nagyon értettem, mit fogok itt csinálni, és hogyan – idézi fel. – Emlékszem, az áttörést az jelentette, amikor felmentem egy közeli dombra, ahol a csendben megértettem, hogy a cigányok milyen közel állnak Jézushoz. Hontalanok, sokszor nincs hova lehajtani a fejüket, mindenki gyanúsan méregeti őket, tartják tőlük a távolságot, nem értik őket. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de úgy éreztem, hogy Jézust is hasonlóan kezelhették. Ekkor értettem meg, hogy minden kultúra Isten egyedi ajándéka. A cigányoké is.

Egy szegény asszony mint nyelvi elemző
Nóra tíz hónapot töltött az erdélyi gáborok között. Nyárádon, Karácsonyfalván és környékén szinte csak gáborok laknak. 
A főleg kereskedelemmel foglalkozó népcsoport tagjai az utcán élik mindennapjaikat. Nóra felvevőjével járta a falut, a falubeliek pedig elirányították a jó mesélőkhöz. Szokás az is, hogy a szegényebb családanyák felveszik a kapcsolatot egy-egy módosabb családdal. Nóra barátai, egy misszionárius házaspár is mentoráltak egy falubeli gábor asszonyt.
– Gyakran jártunk hozzá, és nagyon sok gábor történet szövegét felvettük. Ő segített a nyelvi elemzéseknél is – meséli a fordító.

Az identitás tartást ad
A gáborok rendkívül erős tradíciókat követő népcsoport.
– Őrzik autentikus öltözetüket és szokásjogaikat. Sajátos normarendszerük irányítja az egész életüket, és erre ők maguk is büszkék. Pozitív értelemben vett önérzetük meglátszik azon, ahogy élnek – számolt be Komlósiné Sümegi Nóra.
A magyarországi cigányok szerinte éppen azért tűnnek ki gyakran a viselkedésükkel, mert identitásnélküliek, nem találják a helyüket.

A férfiak nélkül nem megy
– A gáborok szeretik a nyelvüket, és üdvözölték volna a bibliafordítást, ám a férfiak általában kereskedéssel foglalkoznak, ezért a legtöbben távol vannak az otthonuktól. Mivel ők határozzák meg a társadalmi életüket, ők a véleményformálók is, a hiányuk megakasztotta a fordítási munkát – számolt be Nóra.
– A bibliafordítás folyamata hosszú távú, időigényes, elkötelezettséget jelentő munka a fordítók részéről és a népcsoport vezetői részéről. Nem pusztán bogaras külföldiek hóbortja, ehhez rájuk is szükség van – tette hozzá.

Óvatos utalások
Látható nyomai vannak annak, hogy nincs Biblia a gáborok kezében - vélekedik a fordító.
– A legtöbbjük tradicionálisan adventista. Amit a gyülekezetvezető mond, és amit a kis bibliatanulmányozó füzetükben olvasnak, arra hagyatkoznak. Abból fakadna viszont igazán érett hitvilág, ha tényleg az igéből tudnának táplálkozni – állítja.
A bibliafordítás megkezdése előtt az anyanyelv működési mechanizmusait azért fontos feltérképezni, mert a fordítók szeretnék megakadályozni, hogy az ország hivatalos nyelvén íródott fordítást pusztán átfogalmazzák az anyanyelvi fordítók. Legutóbb felfedezték, hogy a gáborok nyelvhasználatában a mutató névmások használatának gyakorisága befolyásolja a történet stílusát.
– Minél több mutató névmás fordul elő a szövegben, annál fiktívebbé válik a történet. Vigyázni kell ezért, hogy a bibliai történetek fordításánál ez ne hatalmasodjon el.
Komlósiné Sümegi Nóra jelenleg azt kutatja szakdolgozatában, hogy a gáborok milyen nyelvi megoldásokkal utalnak előre és vissza történeteik szereplőire.
– A bibliai történetek vázát a szereplők adják, ezért fontos, hogy egyértelmű legyen, mikor, melyik szereplő mit csinál – magyarázza.

Ők kértek Bibliát
Komlósiné Sümegi Nóra az indoeurópai nyelvcsalád egy másik ágába tartozó nyelvvel is elkezdett foglalkozni. A beások, akik ezt a nyelvet beszélik, Horvátország északkeleti részén, Szerbia délnyugati részén és Dél-Magyarországon élnek.
– A gábor és a beás nyelv annyira különbözik egymástól, mint a norvég és az ukrán – ismertette a fordító, aki a beások között szociológiai és antropológiai kutatásokat is végez, valamint igyekszik történeteiket is összegyűjteni. A beások az utóbbi időben saját maguk is kifejezték, hogy szeretnék a Bibliát az anyanyelvükön olvasni. Ennek az is az oka, hogy sokan – különösen a nők és a gyerekek – a hivatalos nyelvet sem beszélik, és írni-olvasni sem tudnak, ráadásul maffia-uralta területen élnek, vagyis többszörösen elszigeteltek.
– Megmaradni, ellenállni, főleg ilyen iszonyú kisebbségben, nagyon kemény feladat nekik. Abban reménykedünk, hogy az néhány kis gyülekezet, amelyik elindult, megerősödött egy kicsit a legutóbbi evangelizációs utak révén – számolt be a kutató, aki úgy véli, a már lefordított Márk evangéliuma számban és elkötelezettségükben is erősíti majd a hívő beásokat.

A bibliafordítás korszakát éljük
A Földön élő 6,9 milliárd ember közül 340 milliónak egy szó sincs az anyanyelvére lefordítva a Bibliából. A legutóbbi felmérések szerint 6860 nyelvből 2078 nyelv beszélői számára még nem létezik anyanyelvi Biblia, további 2025 nyelven folyamatban van a fordítás készítése, és mindössze 457 nyelv beszélőközössége olvashatja a teljes Szentírást anyanyelvén – köztük mi, magyarok. Mindennek ellenére soha nem volt folyamatban annyi bibliafordítási projekt, mint ma.
– Nyugat-Afrikában, Ázsiában, Eurázsiában és az Óceániai-szigetvilág területén találhatóak azok a területek, ahol a legnagyobb szükség van a bibliafordítási munkálatokra – hívta fel a figyelmet Zentai Zsuzsanna, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének kommunikációs koordinátora. Afrikában 2108, Ázsiában 2323 nyelven beszélnek. Afrikában jelenleg 699 nyelven folyamatban van a bibliafordítás, míg ez a szám Ázsiában 664. A csendes-óceáni szigetvilág 1245 nyelvéből 332-re fordítják ma a Bibliát.
A Wycliffe a világ bibliafordítási projektjeinek 83 százalékában vesz részt. Zentai Zsuzsanna hangsúlyozta, a Szentírás lefordítása csak csapatmunkában képzelhető el. A világméretű szervezet jelenleg is kb. 2300 feladatkörre keres munkatársat. Lehet segíteni többek között az írásolvasás-oktatás terén, hiszen a világon minden hetedik felnőtt analfabéta. Sok népnek írásba sincs foglalva a nyelve, ezért először a hangrendszert kell feltérképezni, majd az ábécét megalkotni. Gyakran a biblia az első könyv, amit egy-egy távoli vidék lakosainak nyelvére lefordítanak. Éppen ezért a Szentírás értelmezésében is elkél a segítség: a már írni-olvasni tudó helyiekkel bibliatanulmányozó csoportokban dolgozzák fel az egyes igeszakaszokat.
Magyarországról jelenleg is több önkéntes vesz részt a bibliafordítók csapatának munkájában Nigériában, Kamerunban és az ázsiai kontinens országaiban. A Wycliffe célja, hogy 2025-re minden nyelven elkezdődjön egy bibliafordítási projekt. 

Jakus Ágnes

Képek: Wycliffe, Bob Hitching 

További információ: www.wycliffe.hu