Az információ manapság az egyik legnagyobb hatalom.
Az új év kezdetén a média tanúságtevő feladatáról kérdeztem meg három keresztyén média-szakembert:
Győri Virágot, a Family protestáns családi magazin főszerkesztőjét,
Németh Lászlót, a Reformátusok Lapja főszerkesztőjét és
Tislér Gézát, az M1 vallási műsorainak szerkesztőjét.

Miről, hogyan tanúskodik manapság a média?

Győri Virág: „Amivel tele van a szív, azt szólja a száj" - mondja Jézus, és valljuk meg: nagyon pontos a diagnózisa. A média - nevéhez híven - csak azt közvetíti, ami az emberi szív mélyén rejtőzik. A gyűlölet, az erőszak terjedése, a tönkrement életek mind arról tanúskodnak, hogy megváltásra szorulunk. Éppen ezért óriási a felelősségünk, hogy a sok rossz hír mellett az örömhír is célba érjen.

Németh László: A mai világ médiája sokszor félelemről tanúskodik. Félelem attól, hogy csend lesz, és el kell gondolkodnunk az élet nagy kérdésein. Lapunk karácsonyi áhítatán Steinbach József püspök úr is ezt a félelmet emelte ki, mint a mai világban jelen lévő rohanás okát.

Tislér Géza: A média mindig azt a társadalmi közeget képezi le, amelyben élünk. A média irányítani, befolyásolni tudja a közvéleményt. Olyan a média, amilyen a világunk. A kereskedelmi adók azoknak az igényeknek felelnek meg, amilyenek az emberekben lévő elvárások. Más lenne a helyzet a közszolgálati médiumokkal, ám azok teljes anyagi kiszolgáltatottságban élnek, így csak részlegesen tudják betölteni közszolgálati funkciójukat.
Az egyházi műsorok feladata az egyházak hitéleti tevékenységének bemutatása, de ehhez szegényes és bizonytalan eszközrendszer áll rendelkezésünkre. Az egyházi műsorok más értékrendet kívánnak közvetíteni, s az a kérdés, hogy ez mennyire idegen az egyébként szekularizált médiában.

Hogyan lehet korrekt információkat eljuttatni az olvasókhoz a plurális világban? Mitől lesz korrekt egy információ?

Győri Virág: Számomra csak az az információ korrekt, amely hiteles: amelynek igazáról magam is meggyőződtem, és amelyet magamon is átszűrtem. Ezerszer többet érnek a szavaim, ha konkrét megtapasztalás van mögöttük.

Németh László: Az egyetemes értelmű információ - az Isten szeretete - akkor közvetíthető hitelesen, ha közlője is igaznak tartja, sőt, átélte azt. Abban a paradigmarendszerben, hogy minden médium hazudik, feltehető a kérdés, hogy van-e egyáltalán korrekt információ, amely nem manipulálni, hanem tájékoztatni akar. A keresztyén médiának mindig Márk evangéliumából kell kiindulnia: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Mk 16,15) Nem jelenthetjük ki magunkról, hogy mindig az igazságot írjuk - de legjobb tudásunk szerint törekszünk rá. Abban a kérdésben, hogy például egy konfliktusról hogyan tudósítunk, leírjuk-e a kínos részleteket, vagy sem, a Szentlélek bölcsessége kell, hogy az elsődleges irányadó legyen.

Tislér Géza: Ez újságíró-etikai kérdés, abszolút szakmai dolog. Annyira polarizált a magyar politikai közélet, hogy - sarkosan fogalmazva -  abból is politikai kérdést csinálnak, hogy valaki iszik-e kávét reggel vagy sem. Egy ilyen közegben az információ értékelését a különböző médiumok fenntartják maguknak. Az újságíró-iskolában azonban már az első órán megtanítják, hogy mi a különbség a hír és a kommentár között. A mai magyar médiában a hír gyakran kommentárrá válik, az újságíró a saját véleményét, értékrendjét is átadja az olvasónak. Hogy ez ne így legyen, ahhoz olyan közszolgálati médiumokra lenne szükség, amelyek költségvetése nem kerül minden évben pengeélre, hanem független a politikai változásoktól.

Miről tanúskodott a 2009-es év, s milyennek látják az egyházi média jövőjét?

Győri Virág: Külföldön már megfigyelhető az a tendencia, hogy sorra szűnnek meg az egyházi néplapok, ám a tematikus keresztény magazinok egyre népszerűbbek. Ez  a jelenség hamarosan hazánkban is megfigyelhető lesz, ugyanis az embereknek nincs idejük (kedvük) olvasni. Ha mégis a kezükbe vesznek valamit, akkor azt várják tőle, hogy ne csak informáljon, hanem szórakoztasson is. A magazinoknak ugyanakkor van egy fontos sajátosságuk: gyakran mutatnak be konkrét élettörténeteket - szereplőik többnyire arccal és névvel mesélnek kríziseikről, kudarcaikról vagy éppen örömeikről, sikereikről. Márpedig ez az, amire az emberek a leginkább vágynak! Elvont tanítások helyett hús-vér emberek őszinte szavaira, megindító történetekre, „aha!"-élményekre, amelyek megerősítik őket a hitükben, vagy elindítják őket afelé.

Németh László: Nem könnyű, de örömteli év volt 2009 - az egységesült Magyar Református Egyház új kihívások elé állítja az egyházi médiát. A közösség, az eggyé-létel egyik fontos eleme, hogy tudjunk egymásról. Arra törekszünk, hogy hatékony segítői legyünk a magyar reformátusság híráramlásának.

Tislér Géza: Számomra egyre inkább riasztó és  elkedvetlenítő az a folyamat, hogy az ember-ember közötti kommunikáció drámai módon leépül. Az emberek a mintáikat, a válaszaikat a kérdéseikre különböző médiaszereplőktől várják vagy lesik el. Úgy vélem, lesz majd egyfajta telítettségi érzés, amely  nyugaton már megjelent,  hiszen a kereskedelmi médiumok nézettsége drasztikusan csökkent. Én ebben az évben abba szomorodtam kicsit bele, hogy itthon nem lett jobb a helyezet. Mégis bízom abban, hogy 2010-ben egyfajta letisztultság felé mozdulnak el a dolgok. Hogy tudunk majd egy kicsit távlatosabban is  tervezni és gondolkodni.