„A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született."
János 3:8

Az Ötvenedik Nap - a félelem megszűnésének napja.
Tíz Nap múlva - mikor előbújtak a Krisztusnak hirdetői.
Azon a Napon - mikor ezrek ismernek rá Krisztusra.

Ez Pünkösd. S mégis, amikor a Szentlélekről kell beszélnünk, legyen az bárhol - szószéken százak előtt, egy barát kérdésére felelve a zötyögő buszon, mintha elakadnánk. Mert a Lélek megfoghatatlan, szinte már kiismerhetetlen - csak sejteni lehet, hogy van. Ki tehát a Lélek? S számtalan jól megfogalmazott dogmatikus magasságokba emelkedő definíciónk van. De vajon mit ér, ha tudod definiálni mi a szerelem, amikor még sohasem érezted? - s szépen hozzátesszük, valahogy így van ez a Szentlélekkel is.

Mert szél - nem látod, csak érzed bőrödön. Télen csípős szúrósságát, nyáron enyhet adó leheletét. Csak a saját bőrödön érezheted, mondogatjuk - mint ahogyan más szájával sem tudsz jóllakni. Igen, az egyszeri ember tapasztalata ez a szélről - pedig ha tudnánk, hogy sziklákat formál, tengereket szárít fel, formálja e teremtett világ arcát! Életet repít szigetről szigetre, s kenyeret ad, amikor lassan megmozdítja az óriási malomkerekeket. Nem lenne-e kézzelfoghatóvá? Csak simítsd végig kezeddel egy évezredes szikla barázdált képét, amelyet szép lassan a szél formált azzá, ami. Csak a harapj bele egy lédús gyümölcsbe, amit a szél adott, termékenyített meg neked. A szél, amint a Lélek, igenis kézzelfogható - egy az első keresztyének által az Akropolisz oszlopára vésett kicsiny kereszt; az évszázados iránytűk, templomaink tornyai, amelyek mind a mennyekre mutatnak...

Mert lehelet - csak hiányát fogjuk fel igazán. Amikor elakad, amikor belénk szorul, amikor mohón kapkodunk egy, csak egy korty friss levegő után. A kisgyermek fölé aggódva hajoló szülő, aki remegve kémleli a szuszogó kis mellkast - és az öreg mellett virrasztó család, akik éppen születőfélben lévő gyászukkal lesik azt az utolsót. Mert ilyen a Lélek, ilyen ez a Pártfogó - hiánya tűnik fel igazán. A kiüresedett életem, a liturgikus formákká kövesedett hitem. Tetem csupán, nem lélegzik. A Lélek pedig maga az Élet!

Mert a Szentlélek igenis megfogható:
- tapinthatod minden egyes rongyosra olvasott Biblia fakó lapjain;
láthatod minden magasba törő csillagon, kakason, kereszten;
ízlelheted egy falat kenyér és a bor szelíden összemosódó kesernyés ízében;
hallhatod a lustán kúszó zsoltárok dicsőítő dallamában;
s érezheted édes illatát a hűvös templomfalak között.