Avagy a bkv-pótlótól a karácsonyi menüreformon át a nyári táborokig és tovább...

Ebben  az írásban néhány olyan kezdeményezést szeretnék megemlíteni, amelynek az alapja egy-egy  igazi jó ötlet, motorja pedig az a meggyőződés, hogy csapatban sokkal jobb. No meg az az olykor csak néhány, néha több, néha pedig még annál is több lelkes ember, aki végigviszi, sőt, ha kell, utána menedzseli is.  A kaliber persze nem azonos. Vannak az általam light-osabbnak tartott ötletek, amelyeknek csak annyi a célja, hogy kicsivel könnyebbé, vidámabbá tegyék a bennük résztvevők napját, vagy akár szebbé környezetüket. S eközben az sem baj, ha meglepik, netán figyelemfelhívó szándékkal kicsit meg is hökkentik az őket kívülről szemlélőket. Én idesorolom többek között a BKV sztrájk alatt létrejött BKV-pótló mozgalom ötletét. Melynek keretében a szabad kapacitással rendelkező autósok, akik amúgy máskor - esetleg egyedül üldögélve többszemélyes autóikban - csak bosszankodnak azon, miért kerültek megint dugóba, és hogyan érhetnének minél előbb céljukhoz, most, ha akartak, regisztrálhattak egy honlapon, könnyedén megadhatták úticéljukat, s felajánlhatták a kocsijukban lévő szabad helyeket a szintén arra induló, általában tömegközlekedő, de most BKV híján nélkülük gyalogolni kényszerülő embereknek.

Vagy azt a kellemes színfoltot, amikor az egyik közismert gasztroblogger elhatározta, tágít kicsit a karácsonyi menüről szóló hagyományos elképzeléseinken.(Halászlé, rántott hal, bejgli.) Kiment az utcára, és meggyőzött négy vadidegen embert, hogy szánjanak rá némi időt, menjenek el vele bevásárolni, és tanuljanak meg tőle egy finom, érdekes és új mediterrán menüt. Az eredmény egy feltehetőleg finom vacsora, na és persze előtte egy jó hangulatú esti főzőcske lett. Amiről mellesleg tv-riport is készült. (Én is onnan tudok róla.)
De ilyen light-os és egyben nagyon jó ötlet szerintem az ún. „gerillakertész"-mozgalom, amelyben lelkes őrültek az éj leple alatt csapatosan megszállnak egy területet és oda fát, bokrot, virágot ültetnek...

Vagy pl. a talán sokak által ismert ún. „Kanapészörf" ahol, ha utaznál, de nincs pénzed szállásra, regisztrálhatsz egy honlapon, megmondod, hol élsz és hová utaznál, bemutatkozol, és hamarosan lesz valaki, akinek van egy szabad kanapéja a számodra. Máskor persze lehet, hogy valakinek valahol a világban épp a te kanapéd tetszik majd meg, idejön, hogy kipróbálja. (Én sajna egyiket sem próbáltam, de akik igen, azt mondják, jó buli.)

Vannak úgymond fajsúlyosabb kezdeményezések is, ahol könnyen válhatsz függővé, és a hatás akár sorsfordító is lehet. Ilyen például az immár majdnem tíz éve rendszeresen létrejövő passiókörút, amelyen mozgássérült és nem mozgássérült fiatalok együtt adjuk elő a passiótörténetet. Minden évben más társulattal, így mindig kicsit más szempontból nézve, mutatva a kétezer éve történt, de ma éppúgy vagy talán még jobban érvényes eseménysort. Remélve, hogy átadhattunk valamit a lényegéből s magunkból, és biztosan tudva, hogy mi sok mindent kaptunk.
Vagy a most már kb. húsz éve minden nyáron több turnusban futó bárka-táborok, ahol szintén mozgássérült és nem mozgássérült fiatalok együtt táborozunk, élvezzük a nyarat, a jobbnál jobb közös programokat és a még annál is jobb társaságot, és kötünk olykor életre szóló barátságokat.
Szerintem az úgymond fajsúlyos körbe tartoznak, pl. a  máltai szeretetszolgálat  projektjei is, köztük nyári nemzetközi ifjúsági táboraik, ahol Kárpát-medencei vagy éppen európai szinten történik ugyanez.
S hogy szó ne érje a házam elejét, mondván,  mindig csak hazabeszélek, hát írok még mondjuk a szívességbankról, ahol a benne részt vevő emberek szervezett, kölcsönös  és persze önkéntes formában cserélgetik egymás közt képességeiket, idejüket és sok minden egyebüket, és tudva, hogy valaki biztosan lesz, aki segít nekik, ha ők szorulnak rá.
Vagy épp a magyarföldi templomépítésről, ahol egy közismert színész vezetésével kis túlzással egy egész falu egyszerre ragadott téglát, vakolókanalat és ecsetet, hogy legyen egy közös templomuk.

Még nagyon sokáig folytathatnám a sort, de nem teszem.
Száz szónak is egy a vége, szerintem mi, akik ezekben a dolgokban valaha is részt vettünk, megtaláltuk a magunk csapatát. Erre biztatlak téged is, kedves olvasó, találd meg a saját csapatodat! Vagy ha mégsem találsz ilyet, hozz létre egyet, mert csapatban sokkal jobb!