Vannak olyan témák, amelyekről nem szeretek beszélni. Akkor sem, ha tudom, hogy meg kellene szólalnom, állást kellene foglalnom. Ilyenkor beindul az elkerülő reflex és aztán a szégyen. Már megint nem szóltam. Már megint nem tudtam megvallani a bennem élő Krisztust.

Nemrég ismét megrázott egy ilyen élmény. Bár kaptam lehetőséget helyrehozni, amit elmulasztottam, mégis sokáig égetett. Így történt:

Gyülekezetem külföldi vendégeket fogadott egy távoli testvérközösségből. Misszióba jöttek, Istent szolgálni. Csupa kedves, nyitott fiatal. Családoknál szállásoltuk el őket egy éjszakára, mielőtt továbbutaztak küldetésük teljesítésére. Már késő este volt, amikor összetalálkozott vendég és vendéglátó. Két fiatalembert kaptunk. Az egyik csendes szavú, mosolygós, a másik harsány, rózsaszín inges, festett körmű. Hazaérve - itt-ott akadozó nyelvtudásunk ellenére - jót beszélgettünk. Megvacsoráztunk, azután magántémákra terelődött a szó. Az egyik fiú boldogan mutatta mobilján a családja képeit: feleségét, kislányát és pici fiát. A másik fiú is elővette a telefonját. Gyönyörű, ízlésesen berendezett lakása képeit mutatta, kedvenc bútorait, amelyeket nagy hozzáértéssel gyűjtött össze. Aztán egy szemüveges fiatalember tűnt fel a képen. A kedvesem! - mondta elismerést várva. Egy pillanatra megcsendesedett az asztaltársaság.  Csak egy villanásnyi csend volt, de mély. Majd zavartalanul hömpölygött tovább a beszélgetés, a nevetések, az anekdoták. Az én lelkem azonban nem tudott felengedni.

Beállt a lelki skizofrénia. Az egyik felem azt mondta: kaptál egy vendéget, hogy etesd, altasd, szeresd. Téged jelölt ki Isten arra, hogy ez az ember szeretetben, Igében, közösségben részesüljön, mielőtt továbbmegy szolgálni. A másik felem azt mondta: ó, te képmutató! Mi a különbség közted és a világ fiai között, ha szemlesütve átsiklasz a kényelmetlen témán és szó nélkül továbbmész?  Mit kap Krisztusból ez az ember, ha nem kapja meg a tanítást? Aztán ismét az egyik felem: hiszen hívő közösségben él. Bizonyára naponta imádkoznak érte, segítik, támogatják problémájában. A másik felem: akkor sem teheted meg, hogy úgy fogadod a „másságot", mint a világ - szó nélkül, elismerően, mintha ez a fiú a legjobb úton haladna...  és így tovább. Vívtam és kudarcot vallottam. Nem tudtam megszólalni - csak üres fecsegés és felszínes mondatok jöttek belőlem ettől kezdve. Belül meg égetett a „hogyan?" és a „mit?".

Késő este lett. Mindenki búcsúzott, hogy nyugovóra térjen. Ketten maradtunk. Olyan kedves szeretettel ült mellém, mintha régi barátnőm volna. Mesélt a lakberendező szakmájáról, terveiről. Én pedig kerestem a szavakat, a megfelelő gondolatokat, de csak azt tudtam megvallani, milyen nagyon szeretem Istent. Milyen jó nekem. Mosolyogva bólogatott.

Fél éjszaka ébren voltam. Láttam magam előtt a széles gesztusait, hallottam harsány nevetését, közben egyfolytában úgy éreztem, valójában rejtőzködik és fél. Színjáték és valóság - játssza és éli a szerepét. Közben pedig leselkedik az álarc mögött, vajon szeretik-e, vajon hogyan fogadják. Másnap nagyon korán kellett kelni. Reggeli, azután indulnak is tovább. Szorított a lelkem - legalább egy gyógyító Igét adhatnék, egy jó szót, egy segítő mondatot. Imádságomban a boldogmondások jöttek elém. Máté 5,8: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Rendben. Erről fogok neki szólni - majd a Szentlélek vezet - gondoltam. Nem így lett. Egészen másképp történt. Soká készülődött a fiú, fürdés, hajszárítás, illatosítás... alig maradt idő a reggelire. Amikor láttam, hogy már nem lesz idő meghitt beszélgetésre, elővettem két szép igés képeslapot. Áldás volt az egyik oldalán, üres hely a másikon. Gondoltam, leírom nekik az Igét, amelyet imádságomban kaptam a számukra. Azután az jutott eszembe, milyen kedves lenne, ha anyanyelvükön írnám meg a képeslapot. Nem beszélem ugyan az anyanyelvüket, de van énnekem tőlük kapott Bibliám! Gyorsan fellapoztam az Igét. Máté 5;8. Háromszor is megnéztem, aztán lassan, odafigyelve lemásoltam az igeverset. Újra és újra ellenőriztem, nehogy elírás legyen a szövegben - hiszen nem értem a szavak jelentését, hát könnyen hibázhatok. Már-már befejezettnek tekintettem az ajándékot, amikor a nyitott Biblia fejlécére siklott a tekintetem. Ez állt ott: Marcus, azaz Márk. Megdermedtem. Hiszen én nem Máté, hanem Márk 5;8-at másoltam le!

Remegő kézzel lapoztam fel a magam Bibliáját. Márk 5;8. Mi az üzenet?

„Jézus mondja: távozz, tisztátalan lélek, ebből az emberből!"

A döbbenettől szólni sem tudtam. Pedig ha megértem az üzenetet! A gadarai megszállott szabadulásának üzenete volt ez. A megtisztulás gyönyörű Igéje! A Megváltásé, az Életé. Jézus elvégezte, és az a reménytelenül tönkrement ember meggyógyult. Erről akart Isten beszélni a fiúval - általam. Van szabadulás, és Jézus már parancsolt a tisztátalan léleknek! Csak el kell fogadni ezt a szabadítást.

Én akkor nem értettem, azaz nem jól értettem az üzenetet. Kemény, éles hang volt ez - nem mertem odaadni a megírt képeslapot. Vettem gyorsan egy másikat és ráírtam a Máté 5;8-at. De nem volt békességem és nem is volt benne köszönet.

A másik fiú örömmel fogadta az újra írt képeslapot és Bibliájába tette. Ez a fiú azonban szinte közönyösen nézte az Igét. El sem tette a táskájába...

Már félúton voltunk a gyülekezőhelyükre, amikor felkiáltott:
- Ott felejtettem nálatok a képeslapot!
- Szeretnéd, hogy utánad küldjem postán?
- Igen, jó lenne. Itt a címem.

Kaptam tehát még egy lehetőséget. Este aztán fogtam egy levélpapírt és nekiláttam:

„Szeretném megírni neked, ennek az Igés lapnak az igaz történetét..."

Az Úr elvégezte, amit akart. Az én kételkedő, feleslegesen harcoló, viaskodó lelkem ellenére. Minden erőtlenségem és ügyetlenségem ellenére. Megcselekedte ezzel a fiúval, amit akart.

Szívből hiszem, hogy fog ő még tiszta tekintettel, ujjongó, hálás szívvel ülni Jézus lábainál.

Isten tanítása a homoszexualitásról és megannyi emberi nyomorúságról meg van írva a Római levél első részének 18-32. részében. Azokról is szól ez az Ige, akik mindezekkel egyetértenek.

Mert nem az a szeretet, hogy szemlesütve hallgatunk, vagy egyetértünk, hanem az, hogy megmutatjuk a szabadulás útját.