Két mondat

Életből vett példák és igéből vett tanulságok

A háromfős család szép harmóniában élte mindennapjait. Legalábbis ez volt a külső szemlélő benyomása. De valahol homokszem került a gépezetbe... A férj viszonya a kolléganőjével hamar napvilágra került. De talán nem elég hamar... A feleség elkeseredettségében, nem tudva, hogy gyermeket hord a szíve alatt, nyugtatókhoz nyúlt. Aztán jött a felismerés: a terhesség első harmada, nyugtatók....Mekkora kárt tett a gyermekében? Vérző szívvel szakította meg a terhességét...

Diplomás nagycsaládos édesanya túl a negyvenen. Teljesítménykényszer a munkahelyen és a családban, követelőző, idős szülők, hálátlan  kiröppenő gyermekek, majd elvesztett munkahely, nem beismert  mély depresszió, elszigeteltség... és a tragikus vég: öngyilkosság.

Miért?

Ez a két, a közvetlen közelemben lejátszódott történet kavargott a fejemben. Mind a két esetben kutathatnám a miérteket és kereshetném a  felelősöket,  de nem teszem. Csak egyetlenegy kérdést teszek fel: mi az összefüggés az élet védelme és a kapcsolataink védelme között?

Sokszor nyomaték  és súly nélkül hangzanak a frázisok: „vigyázz magadra!" vagy „vigyázzatok egymásra!".  Pedig milyen fontos, hogy ezeknek a felszólításoknak eleget tegyünk!

Amikor az életet eldobó helyzeteket a kapcsolatok problémáival hozom összefüggésbe, akkor nem a saját vagy más ember életét magától eldobó személy felelősségét szeretném gyengíteni, sokkal inkább a körülötte álló személyek felelősségét aláhúzni, hiszen nem hiába mondja János apostol: „aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos..."

Milyen  a kapcsolatom a családtagjaimmal, a vér szerinti és hitbeli testvéreimmel? A kollégáimmal, csoporttársaimmal?

Milyen a kapcsolatom SAJÁT MAGAMMAL? Vádolhat, üldözhet, felelősségre vonhat az Ellenség, vagy el vannak rendezve a számláim?

S végül a  legfontosabb, legsúlyosabb kérdés: milyen a kapcsolatom ISTENNEL, Vele, aki az életet adta, az enyémet, a gyermekemét, a szomszédomét, mindannyiunkét?

Az élet védelmében hadd álljon itt, nem agyonkoptatott, „kívülről fújom" bibliaversként, hanem a felelősségtudatunk ébresztgetése érdekében:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből, és szeresd felebarátodat, mint magadat. "

Vissza a tartalomjegyzékhez