Google testvéremtől tudakoltam, mit tud az álmok jelentéséről. Így találtam Lux Erik nevére, aki a blogján álomfejtést kínál. Kicsit aggódtam, hogy egy zavaros szemű, hosszú palástban járó varázslószerű jelenséghez lesz szerencsém. Ehhez képest egy konszolidált kinézetű, őszes, mosolygós úrral találtam magam egy asztalnál. Remek menü a forró csoki érdekes beszélgetéssel.

Erik álnéven végzi az álomértelmezést, csibészes mosollyal megjegyzi, hogy sok olyan ember is ír neki, akivel az életben is kapcsolatban van, mégsem tudják, hogy ő rejlik a név mögött. Civilben többdiplomás tanácsadó. Hogy hogyan lett Erik álomfejtő?

„Érdekelni érdekelt, mint ezer más dolog. Egy szociálpszichológus jó barátom blogján sokat fecsegtünk és ott felmerült egy álom, amire én adtam egy értelmezést. Akkor megnyílott egy olyan örvény, ami - nem kedvem ellenére - elragadott." Még ezt megelőzően a  saját álmain kezdte a vizsgálódást. Először is leírta őket, hogy nyomon követhetőek legyenek, hozzáolvasott és kialakult egy spontán önanalízis. Ez így ment néhány száz álomig és jött a blog.. „Aztán, mint mindenütt, megjelentek az említett blogon a botránykeltők, magamutogatók, lévén a barátom politikus ez időben." Erik az ilyen blogolót csak militáns ostobának szokta hívni: „A kérdésnél sokkal fontosabb nekik, hogy valamiről igazat és elismert dolgot mondjanak, vadul és makacsul ragaszkodnak ahhoz, amit leírtak. Ezeket is eltávolítandó szórakozásból vulgárpszichologizáltam: Te ezt azért mondod, mert... Visszatükröztem.  Ennek kapcsán dobta fel valaki egy álmát. Amire kezdetben merő viccből és játékosságból válaszoltam, és ez nagyon bejött. Innen indult el a lavina." Erre az említett blogra egy szűk év alatt 2-300 álom érkezett, a felület viszont erre nem volt felkészülve, nagyon kusza lett és áttekinthetetlen. Ezért alakította ki Erik a saját blogját, amelyre elkezdtek ömleni az álmok. Ekkor, ahogy ő fogalmaz „önvédelemből" regisztrálttá kellett tenni az oldalt, mert már nem győzte. „Redukálódott az álmok száma és a látogatóké, de a lelkesedésem is, így ez most jó arány, ami működik."

Nem zsebből ad válaszokat, nincsenek kész előre gyártott feleletek. Több apró szünetre is megálltunk, mígnem hagytam, hogy teljesen szabadon kezelje a diktafon felvételgombját.

Gyakorlatilag kinevet akkor, amikor megkérdezem tőle, hogy ki vagy mi kommunikál velünk az álomban: „Ez a legnagyobb kérdés, amit fel tudott tenni. Megfordítanám egy kicsit, inkább kommunikációs lehetőséget kínálnak az álmaink, hogy mi kommunikáljunk. Ha az álom által és az álmon keresztül kommunikáció történik, az sokkal inkább az álmodótól indul ki, semmint az álmoktól jön. Ez az első megközelítésem. Az álomban elsősorban a saját személyiségstruktúránk mutatkozik meg, ráadásul annak egy olyan mélyebb rétege, amely egy érzelmi szerkezeten alapul. Tehát valahol a tudatos énünk és a tudattalan énünk magyarul az érzelmeink és a verbalitás határvidéke jelentkezik az álmokban. Amelyekben az érzelmek struktúrát sokkal - és szó szerint - láthatóbban– hiszen képek az álmok – és éppen ezért sokkal megragadhatóbban van jelen, mint egyébként a nem álom állapotokban. Adódik egy kép az álmunkban, amelyben sokkal karakteresebb az érzelmi felépítésünk, mint azt gondoljuk. Ezért az erről való gondolkodás minimum egy saját magunkkal való kommunikáció kezdete lehet.”

Az álomtevékenység vizsgálata ezek szerint mellőzött összetevője lehet az önismeretnek. Mellőzött azért, mert aki nem beteg, vagy egyéb okokból nem jár pszichológushoz, nem különösebben foglalkozik az álmaival.

Nagyon visszafogottan válaszol akkor, amikor arról kérdezem, hogy vannak-e tipikus képek, sűrűn megjelenő momentumok az álmokban, amelyeknek könnyebb a megfejtése. Szerinte ugyanis (az álmoskönyvekkel ellentétben) nem elsődleges az álomban látott képanyag, tehát a tárgyak, helyek szerepe. Sokkal fontosabb a történet, a sztori. „Azért attól még nem kényszerültem eltérni, hogy a víz vagy a ház önkép, a léleknek az önképe. Ennyit talán ki lehet jelenteni, de hogy mi történik a házzal... Hogy belefullad valaki a tóba, vagy kellemesen csónakázik rajta... ennek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint annak, hogy ő a lelkével szemben áll. Mert a tó, a tenger vagy az, vagy nem az, de ami történik, az elég jellemző."

De az önismereten kívül mit lehet várni az álomértelmezéstől? „Először is nem ígérek semmit azoknak, akik küldenek álmot, csak hogy addig beszélgetünk, amíg ez kölcsönösen szórakoztató. Erre alkottam is egy kifejezést: ezeket termékeny beszélgetéseknek hívom, tehát mindketten kapunk belőle valamit. Szabad emberek addig adnak, amíg jónak látják, addig kapnak, amíg jónak látják elfogadni."  Tehát nem kínál sem terápiát, sem varázsütést, amelyre megoldódnának az életproblémák. Mégis sokan jutnak el olyan felismerésekre, amelyek után kicsit másként csinálják a dolgokat. „Az álomban talán feltárul valamiféle igazság, annak az elmondása leírása nagyon erős interpretáció. Az álomértelmező abban segíthet, hogy ezt az interpretációt intuíció, empátia alapján megpróbálja közelíteni ahhoz az igazsághoz, amit kifejez a leíró.”

Az álmokkal való foglalatoskodás oly módon kapcsolódik a pszichológiához, hogy Freud és Jung munkásságáva együtt a huszadik század elején támad fel. Ebből következik, hogy az álmok értelmezése is beteg emberek álmai és ennek megfelelően terápiás szempontok alapján alakult ki. Ezért ennek nem betegekre való alkalmazása rendkívül stigmatizáló. „Ezért is hangsúlyozom, hogy termékeny beszélgetésekről van szó. A beszélgetések nem azt célozzák, hogy azt az álmot tökéletes értelmezéssel lássák el, még kevésbé látják el azt a célt, hogy én helyettük megoldani véljem és rábeszéljem, hogyan oldják meg az életproblémáikat. Mert nem betegekkel foglalkozom és nem az a acélom, hogy gyógyítsam őket, hanem felnőtt, épeszű, saját életük iránt érdeklődő emberekkel a saját életükről beszélgetek. Úgy, ahogy most önnel is beszélgetek. Ehhez használjuk az álmaikat, amelyek, mondjuk úgy, hogy a beszélgetések kiindulópontjai. Saját szempontomból abszolút önző cél vezet: saját önismeretem és saját tudásom gyarapítása. Ha valaminek, akkor inkább a filozófia részének érzem az álmokat.”

Erik kalandos utat járt be a lelkében , amíg tisztázta a hit-kérdést:
„Hívőnek neveltek, aztán kitértem, és most visszaaraszolóban vagyok. Általános iskolás koromban nagyon érdekelt a biológia. Kezembe került Darwin, elolvastam. A lelkészünk eljött, hogy miért maradtam el. Mondtam neki, hogy azért, mert amit tanított, annak fele sem igaz, itt az igazság: Darwin. Nagyon jó lélek volt, de nem túl erős intellektus, aki teátrálisan Isten segítségét és áldását kérte rám. Én egy zűrzavaros mese helyett egy sokkal valóságosabb dolgot véltem látni. Mesén az akkor, azon a szinten nekem elmagyarázott teremtéstörténetet értem. Amikor a felismerésemet szóvá tettem, akkor a mesélőnek semmi érdemi érve, reakciója nem volt, hanem csak annyit mondott, hogy egyszer majd rájövök. Valóban rájöttem, de néhány évet megspórolhatott volna az életemből, ha egy kicsit fürgébb az esze."

Erik elgondolkodtat a mulasztásainkkal kapcsolatban. Valóban megspórolhattuk volna neki azt a pár évet... De ha már ez így történt, irtóra érdekelt, hogyan talált vissza Istenhez. Két útról beszél, az egyik talán könnyebben megközelíthető: ezek az ő barátai és mesterei, akik sokat alakítottak egykor sarkos ateista világnézetén. „Aztán beütött egy magánéleti válságkorszak, amikor nagyon kétségbeesetten kínomban imádkoztam. De tényleg, csak hogy ne kínlódjak, szinte ráolvasásszerűen. A miatyánkot kezdtem el mondani, és elkezdtem megdöbbenni, hogy ebben mi minden van benne. Ez volt az a pont, ahol én ezt komolyan is vettem, és elmúlt a szkepticizmusom."

Véleménye szerint az álmok értelmezése és a hit megfér egymás mellett.
„Semmiféle konfliktust nem okoz. Nem hiszem, hogy pont a teremtés rendjéből pont a képmására teremtettnek pont az álomtevékenysége lenne az, amelynek nincsen helye a teremtés rendjében." Ha viszont ez nem holmi kuruzslás, és nem összeegyeztethetetlen a hittel, akkor vajon belefér az, hogy Isten kommunikáljon velünk az álmokban?

„Akár beleférhetne. Két ok miatt ennek latolgatását azonban nagy distanciával kerülöm. Az egyik oka ennek, hogy az embereknél azt tapasztaltam, hogy Istennel hajlamosak legitimálni a saját vágyálmaikat. Isten így akarja, van, semmi más nem érdekel, és a militáns ostobától csak az különbözteti meg ezeket az embereket, de ez jelentős különbség, ám csak mennyiségi, hogy sokkal összeszedettebben, sokkal jobban körülhatárolható területen értelmes dolgokat mondanak, viszont saját teológiájuk, dogmatikájuk határán kívül leblokkolnak. Nem is érdekli őket. Ők a hitnek ezzel az általuk vélt axiómarendszerével remekül működnek. Nincs szükségük segítségre, önálló lények, csak nem nagyon dialógusképesek. Azért gyanúsak ezek számomra egy kicsit – pusztán teológiailag –, mert azt gondolom, hogy az embert annál jóval bonyolultabb, érzékenyebb lénynek teremtette az ő teremtője, mint amilyenként ezek megnyilvánulnak a saját hitük keretén belül. Számomra egy kicsit redukált ember.
A másik ok, hogy az álmokban rengeteg közös motívum van. Ezek a motívumok Jung szerint is a mítoszoknak a legmeghatározóbb anyagát teszik ki. Eléggé sztenderd dolgok nyilvánulnak meg az álmokban, ezeknek a strukturális okáról Jung elég sok bölcs dolgot mondott. Jung a személyiségszerkezetről adott leírását azzal zárja, hogy „ezek a rétegek így vannak egymáson, és lehet, hogy ezek legmélyén képmásiságunk van, De erről nem tudok semmit.” Ha ő nem mondott semmit, akkor én sem hiszem, hogy tudnék. Most még biztosan nem.”

Gondolkodva bújunk vissza a forró csokiba. Jó, hogy nincs mindenre válaszunk. Mert akkor miről beszélgetnénk?

Ha érdekelnek az álmok és értelmezésük Erik jóvoltából most egy hétig szabadon látogatható a blogja. Tematikus rendezésben találod mások álmait és értelmezéseit, de akár te is elküldheted amagadét!
http://luxerik.alomfejto.hu