A közelgő ünnep kapcsán a gyermekvállalásról kezdtem el elmélkedni.
Egyébként is ilyenkor, húszas éveink derekán tör először, nagy erővel ránk, nőkre az ilyen témájú elmélkedés. Az élet jól felfogott rendjének része a gyermekvállalás. Arra lettem figyelmes, hogy a baráti körömben kifejezett baby boom van - és nemcsak a magamkorú ifjak, hanem az öt-hat évvel idősebbek és fiatalabbak is gyermeket várnak vagy dédelgetnek. Ki párban, ki egyedül - utóbbi szomorúbb eset. Mindenesetre a legszomorúbb, amikor valaki várja, de nem történik meg vele a csoda.

Nagy divatja van a kismama-blogoknak - újabban innen a legegyszerűbb információt szerezni az ismeretlen, felforgató élethelyzetekben (mint például a terhesség). Vannak köztük cukik és felháborítók is. A közös bennük, hogy nehéz leszokni róluk - az ismerősök esetében kifejezetten érdekes követni, hogyan formálja át őket a bennük növekvő gyermek hibbant nőszemélyből édesanyává. (Pedig nem minden gyerek tervezett, sőt, a legtöbb esetben a bloggerek „balesetből" fogant magzatokat várnak - talán két családról tudok, akik tervezték a gyermeket, mondanom sem kell, ők hívő keresztyének, és blogot sem írnak. Sajnos.)

A legtöbb blogban megdöbbenve írja le az anyuka, hogy micsoda változások mennek végbe az életében, hogyan kéri el a magzat a kontrollt azok felett a folyamatok felett, amiket eddig az anyuka uralt. A legvadabb idézet: „Z, az ülve nyolc centis, aki átjáróháznak használja a testemet, kezd az agyamra menni. Ő dönti el, mikor alszunk (mindig, leszámítva az este 7-10 közötti időszakot), ő dönti el, mit eszünk (nyers húst naranccsal), ő dönti el, megyünk-e buliba (nem), ő dönti el, mikor hányunk (ezt sajnos szinte soha nem tudja egyértelműen eldönteni, de folyamatosan fenntartja a lehetőséget), ő dönti el, melyik blogba írunk (ebbe)."

Az egész gyermekvárás olyan, mint egy álom. Mi, lányok gyermekkorunk óta sokat hallunk és olvasunk erről, de csak akkor válik hirtelen minden világossá, amikor átéljük a történetet. Amikor valaki, akit még nem ismerünk, lakozást vesz bennünk. Bár ez az új helyzet kellemetlenségeket jelent, de egyben őrült örömöt is szerez. És bizony féltjük ezt a nagy boldogságot, nehogy elveszítsük őt, akit még nem ismerünk, de már teljesen a miénk. „...túl vagyok egy újabb vizsgálaton, ami azért jó, mert annak ellenére, hogy néha majdnem lerúgja a vesémet belülről, vagy fél órákat töltünk el azzal, hogy ő csikiz én meg röhögök (kicsit hülyén néz ki annak, aki nem tudja, miről van szó), még mindig attól rettegek, hogy egyszer majd közlik velem vagy azt, hogy meghalt, vagy azt, hogy csak képzeltem az egészet, és valójában egy furcsán meghízott kövérkés lány vagyok." Csak akkor van megnyugvásunk, amikor színről színre látjuk egymást, a megharcolt idő után.

A csodának persze vannak emberi olvasatai, árnyoldalai. A várandósság egyben egy társaságba is beemel, a terhes nők és a terhes nőkkel foglalkozó szakemberek közé. Utóbbiak felfogása és működése sokszor igen félelmetes lehet. Nőgyógyász, terhesgondozó, rosszabb esetben genetikus, szakorvosok, műszerek, vérvétel, érthetetlen szakszavak. Az anyaság intézményes részének külön hivatalos nyelve és kötelező válaszai vannak, és egy olyan közössége, ahol alapesetben mindenki magát ajnározza, de a másik kérdéseire nem akar (és nem is tud) válaszolni. Mintha egy élettelen, megmerevedett vallási közösségben járnánk.

„Kedves Elsőkörös Leendő Anyatanoncok!
Ha eddig még nem tettétek volna meg, MOST kezdjetek el "terhesül" tanulni. Aki az analfabéták vagy a tudatlanok csoportjába tartozik, az úgy jár, mint én.
Nahogyazúgyvolt, hogy a második stáció, akit meg kell látogatni ha terhesek vagyunk, az a baljóslatú terhesgondozó.
A terhesgondozóba - logikusan - csak terhesek járnak, akiknek egy nagy része Beavatott, és egy idegen nyelvet beszél. Ebbe különböző érthetetlen rövidítések tartoznak, valamint egy tonna biztosan szükséges, de állatira érthetetlen vizsgálat neve. Először is - nem kedvesek. Örülj, hogy terhes vagy, ők örülnek valami másnak és különben is zavarsz. Ha ezek után a nőgyógyásztól a Terhesgondozóig tartó úton nem sikerült még Google-on kikeresni az összes tudnivalót, akkor nektek ANNYI.
A szigorú kérdésekre AZONNAL válaszolnod kell. Ha nem vágod a rövidítéseket azonnal, akkor úgy néznek rád, mint egy Földönkívülire. A falakon nagy mennyiségű már megszületett, de még fel nem öltöztetett gyermek fotója látható, ami elég riasztó."

Az anyaságban egész addig tanácstalanok vagyunk, amíg valaki tanácsot nem ad, aki maga is átélte, ami velünk történik, megmagyarázza ijesztő érzéseinket, az ismeretlen folyamatokat, megtanít bánni mindazzal, ahogyan vagyunk. Mondjuk így: bizonyságot tesz arról, hogy velünk éppen a világ legcsodálatosabb dolga történik. Jó annak, akinek van ilyen segítőtársa, embere - csak az tud maga is később segítővé válni más számára.

E sorok írójának, ahogy sokaknak, még egy darab gyereke sincsen. Sőt, még várandós sem volt soha. Egyvalamit viszont tud: az ő életét is egyik napról a másikra felforgatta valaki, aki megfogant ott belül, és mindent átalakított a környezetében. Ezt éli át minden ember, aki megengedi a Megváltónak, hogy lakozást vegyen az életében. Átélheted te is, legyél akárhány éves, akármilyen nemű. Valósággá lehet, hogy odabent, a szívedben él valaki. Ez mindent a feje tetejére állít, megváltoztatja az arcodat, a szokásaidat, a hangulatodat, az emberi kapcsolataidat, mindent. Ez a csoda megfogan és növekszik benned, meggyógyítja minden betegségedet, és értelmet ad a napjaidnak, és ígéretet, hogy egy napon megismered azt a láthatatlant, aki mindent újjá tett benned és körülötted. Bár a személyes találkozásig még nagyon-nagyon sok ijesztő fájdalmon kell átmenned, de ne félj, sőt, kérd az Urat, hogy adja meg neked ezt a csodát, és növelje benned az elvetett magot, az új, örök életet.