„Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki:  „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged"
Jn 21, 17

Tele vagyunk kérdésekkel. Nem csak tavasszal, nem csak húsvét táján. Persze ilyenkor más jellegűek a kérdéseink, mint télen, sötét napokon, vagy nagy nyári kánikulákban. Vannak hirtelen felcsattanó kérdések, merészek és pimaszok is. És vannak mélyek, félelmetesek is. Vannak, amelyek visszatérnek, és újra választ követelnek. És persze a költőiek, amelyek egyáltalán nem követelnek semmilyen választ...

Vannak divatos kérdések, amiken keresztül sok mindenkit el lehet érni és sok mindent el lehet adni, lehet boldogságígéretet, módszert, szemléletet is árusítani, vagy vallást, filozófiát is. Például ki vagyok, kihez tartozom, van-e értelme az életemnek, mi végre vagyok a földön... és társai.
E szükséges és értékes kérdésekből lehetnek elcsépelt közhelyek, ugyanakkor sorsfordító válasz is születhet bennünk rájuk.

Máshogy kérdezünk életünk különböző szakaszaiban. A gyermeki kérdések őszintébbek és egyszerűbbek, később kezdünk csak menthetetlenül bonyolulttá válni. Leleplezőek a tizenéves kérdései, aki meglátja a képmutatást, az igazságtalanságot a felnőtt világban, szüleiben, és kérdez, provokál, szembesít. Nagyon értékesek ezek a szempontok! Jó odafigyelni rájuk és tanulni belőlük!

Különösen élesen jönnek elő egy fiatalnál azok a dolgok, hogy mennyire vagyok jó, ahogy vagyok, mi kell ahhoz, hogy elfogadjanak?
Mit kezdjek a hibáimmal és hiányosságaimmal?
Mi van, ha olyat tettem, amit nem lehet meg nem történtté tenni?
Szeret-e valaki igazán?
Ezekre a húsbavágó kérdésekre kaphatunk választ húsvétkor, a feltámadás reménységéből, magától Jézus Krisztustól.

Előttem van az a történet, mikor a feltámadt Jézus úgy ad választ kérdésre, hogy előbb maga kérdez. Jézus Krisztus csak egy dolgot kérdez az önmagáról is lemondó Pétertől: „Szeretsz-e  engem?".

Milyen értelmetlen kérdés! Hiszen nemrég megtagadta, és visszament halászni az emberhalászat helyett! Hát persze, hogy nem szereti! Esküdözött, hogy nem hagyja el soha, és szemtől szemben letagadta! Nem állt ki mellette. Áruló, hogyan szeretheti a Mestert?

Milyen értelmetlen kérdés ez... hiszen a szeretet nem egy pillanatnyi tettből derül ki. Rajongott a Mesteréért, és mikor feltámadott alakban megjelent, a tengerbe vetette magát, hogy előbb érjen oda a többi tanítványnál hozzá. Hát persze, hogy szereti! Hát persze, hogy fontos neki, látja ezt a Mester jól! Csak hát ő is ember, és képes fájdalmat okozni és csalódást annak, akit a legjobban szeret...

Rá kell döbbennünk, hogy ezek mi vagyunk. Péter, aki lelkesedik, aki szeret, aki elárul, aki csal, hazudik, megbánt és fájdalmat okoz, aztán keservesen sír, szeretné meg nem történtté tenni a dolgokat, de már nem lehet...

Milyen érdekes, hogy ezek után sem Jézus oldaláról merül fel a kérdés: Ő szereti-e Pétert. Ez biztos. És így nyer értelmet ez a kérdés Péter felé és feléd meg felém is: Jézus szeret és elfogad, ahogy vagy, Te elfogadod-e Őt? Te elfogadod-e az Ő elfogadását? Elfogadod és elhiszed-e, hogy szerethető vagy? Szereted-e Őt? Ezt kérdezi ma is: „Szeretsz-e engem?" Ez a legfontosabb kérdés, mert ha azt tudod mondani, amit Péter, megtörtént az áttörés, a szemléletmódváltás az életedben. Isten szeretett gyermeke vagyok Jézus Krisztusban. Megértette a feltámadt Jézus Krisztus szavaiból, a belőle áradó jóságból, melegségből, őszinte elfogadásból, hogy Ő valóban legyőzte a halált, a pusztulást okozó erőket. Nem kell önváddal, önmarcangolással, lelkiismeret-furdalással az Atya szeretetétől távol maradni. Kálvin gyönyörűen fogalmaz: „Jézus önként nyújtja feléd kezét", hogy felemeljen, magához öleljen és tekinteted önmagadról Rá irányuljon.

Az Atyával való szeretetkapcsolat elvégeztetett. Jézus ezt hozta el nekünk. Ez az, amire minden ember igazán és lényegileg vágyik, és ez adott számunkra. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek kérdéseink vagy kétségeink, de reménységünk van kielégítő válaszokra! A szeretet befogadható. A szeretet tanulható. Jézus példáján, a keresztyén testvéreink életén keresztül. És tovább is adható. Mert ez a fajta akkor sokszorozódik meg, ha továbbadjuk másnak.

Ez a húsvét válasza. Van megbocsátás, van Tovább, van Cél.