Zsebeházi Ferenc középiskolás korában a szerencsejátékból élt. Egy darabig tudtán kívül még a maffiának is dolgozott, az alvilági élet teljesen magába szippantotta. Huszonévesen került közvetlen kapcsolatba a droggal, amelyet nemcsak fogyasztott, hanem árult is az éjszakai szórakozóhelyeken. Folyamatos rettegésben élt, ereje mégsem volt ahhoz, hogy önként nemet mondjon. Mígnem egy nap rátalált Istenre, és a találkozás gyökerestül megváltoztatta életét…

A legtöbben valamilyen törés hatására vagy megfelelési kényszerből nyúlnak a droghoz. Te miért tetted?

Gyerekkoromban egy drogprevenciós előadáson eldöntöttem, hogy soha nem fogok drogozni. Egy darabig távol is maradt tőlem, inkább csak iszogattam, cigiztem. A húszas éveimben volt egy élettársi kapcsolatom, született egy kislányunk. Az életmódom miatt szétváltunk, én pedig felkerestem a régi haverokat. Folytattam az ivást, ráadásul éjszakai szórakozóhelyekre jártam egy drogos bandával. Mindazt, amit addig hallottam a szerről két-három hét alatt elfeledtették velem. Megkínált az egyik srác és én igent mondtam.

Azt mondod, addig sem volt makulátlan a múltad…

Tizenéves koromban a középiskola helyett játéktermekbe jártam a haverokkal, ahol gépeket fosztogattunk. Az volt a becenevem, hogy a „gépkirály”. Kirúgtak a középiskolából, majd átkerültem egy szakmunkásképzőbe, felszolgálónak tanultam. Nyitottam egy büfékocsit azon a nyáron, amikor Miskolcon indult az „Itt a piros, hol a piros” szerencsejáték. Bejártak hozzám a románok, megmutatták, hogyan kell játszani és felfedezték, „milyen tehetséges” vagyok. Egy orosz sráccal kezdtem el pirosozni, aki a maffiának volt az egyik embere. Ekkor találkoztam először a droggal, hiszen ő lőtte magát, de mivel én félek az injekciótól, nem próbáltam ki. A füvet viszont elfogadtam.

Jól tudom, hogy külföldön is pirosoztál?

Igen. Berlinbe is jártam „pirosozni”, ahol óriási pénzeket kaszáltam. Másfél hónap alatt kerestem 70.000 márkát. Amit délelőtt megkerestem, este elszórtam nőkre, alkoholra és bulizásra. Kifolyt a pénz a kezemből. Németországban teljesen az alvilág rabja lettem, beleláttam a szervezett bűnözésbe. Nem volt békességem, folyamatos rettegésben éltem az életem. Futottam és bújkáltam a rendőrök elől. Amikor hazajöttem, megismerkedtem azzal a lánnyal, akit már említettem. Összeköltöztünk, együtt éltünk és megszületett a kislányunk, de az életmód, amit tovább folytattam a pirosozással és az alvilággal, ahhoz vezetett, hogy elhagyott.

És ekkor jött a drog…

Igen. Amikor szétmentünk, újra a barátokhoz csapódtam. Az ember ilyenkor próbálja megvigasztalni magát, és hamis vigasztalókat keres. Eljártam velük szórakozni, és a táraságban voltak olyanok, akik partidrogokat szedtek. Amikor először megkínáltak, még nemet mondtam, de szórakozni továbbra is mentem velük. Ez volt a legrosszabb döntés, hiszen pár hétre rá én is kipróbáltam.

Milyen volt?

Borzalmas jó volt, mert elfeledtette velem azt a bánatot, hogy nem látom a kislányomat. Elfelejtettem mindent, felszabadultak érzések bennem és egyáltalán nem gondoltam, hogy ez rossz dolog. Azt hittem, megtaláltam a tutit. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy miért is tiltják ezt, hiszen nincs ebben semmi rossz. Már akkor eldöntöttem, hogy egy héten egyszer elmegyek szórakozni és veszek ilyen szert magamnak. A drog nagyon alattomos dolog, már az első alkalommal függőséget okoz, csak ezt akkor nem vettem észre.

Mi volt a legdurvább dolog, amit megtettél a drog miatt?

Az, hogy árultam. Az alvilági kapcsolataimon keresztül tudtam szerezni és elpasszoltam az esti szórakozóhelyeken. Minden hétfőn hoztam kétszáz bogyót, füvet és speedet, csütörtökön már nem volt belőle. Gusztustalanul behúzgáltam embereket, mindenkit becsaptam és hitegettem. Béreltem egy lakást, ahol harmincan voltunk. Nem tudtunk aludni és csontsoványra lefogytunk. Olyan is volt, amikor felütöttem a szert, de talán a legkeményebb az volt, amikor Debrecen mellől többször úgy mentem haza Miskolcra, hogy nem voltam magamnál. Mennyei kegyelmet kaptam, hogy kitisztultam a hazaúton. A kocsiból kiszállva összeestem, a haverok vittek fel a lakásba.

Mikor jött el az a pont az életedben, amikor azt mondtad, hogy meg kell állni?

Nem aludtam, nem ettem. Folyamatos félelem, depresszió és öngyilkossági gondolat gyötört. Láttam a barátaimat meghalni és úgy döntöttem, leállok a dílerkedésről. Ekkor szembesültem azzal a világgal, hogy az a nagy boldogság, ami az elején volt, csak álca. Eltűnt az a sok barát, egyedül maradtam. Szexuálisan kiégtem, nem tudtam a lányokat értéknek látni. A szer elrabolta tőlem a szeretetet. Távol maradtam mindenkitől, akit szeretek. Senki nem keresett. Ez nagyon mély gödör volt.

A kilátástalanságban hogyan találtál rá Istenre?

Nagyon rosszul éreztem magam, elmentem orvoshoz. Nem szoktam megnyílni idegenek előtt, de ennek az orvosnak elmondtam, hogy valami gond van velem, mert hallucinálok. Ő csak mosolygott, majd megkérdezte: hányadán állok Istennel? Azt mondtam, nem normális ez az ember, mire ő adott nekem egy igekönyvet és egy Bibliát. Hazamentem és egy mozdulattal bevágtam a szekrénybe, nem foglalkoztam vele. Nagyon furcsa volt, máig nem tudom megmagyarázni, de Isten megszólított. Összegörnyedtem a földön és végignéztem az életem. Még most is beleremegek. Gyerekkoromtól fogva lepergett előttem az életem, mint egy film. Leleplezte Isten az ördögöt, és csak az járt a fejemben, hogy nem akarok tovább az lenni, aki voltam. Megvallottam bűneimet.

Az Istenélményed után felhagytál a droggal?

Szabad ember lettem. Undorodtam még a gondolattól is, hogy újra a droghoz nyúljak. Cigaretta, alkohol, drog – mindez egy szempillantás alatt megszűnt az életemben, sokan máig nem értik, hogyan. A gondolkodásomat cserélte ki az Isten. Ezután rátaláltam egy gyülekezetre, ahol hallottam Jézusról, Istenről. Három hónap után bizonyságot tettem a börtönben úgy, hogy priuszom volt. Olyan nyelven tudtam beszélni ezekkel az emberekkel, amit ismertek. Azokat a buktatókat, amiket én már megéltem, feltártam ezeknek a fiataloknak. Akkor rájöttem, hogy ezt teszi az Úr: kiragad embereket és ugyanabba a körbe küldi vissza, csak épp más szerepben.

Mint mondtad, rengeteg embert megbántottál, becsaptál, hazudtál. A kapcsolataid tönkrementek, elfordultak tőled a barátaid. Nem lehetett egyszerű újra elnyerni a bizalmukat.

Isten kegyelme után helyreállító munka indult el a környezetemben. Megkerestem azokat az embereket, akiket megbántottam. Bocsánatot kértem és bizonyságot tettem nekik az élő Istenről. Sokan bolondnak néztek, nem tagadom. Voltak olyanok is, akik próbáltak visszacsábítani. Nem volt könnyű, olyan voltam, mint egy kettévágott ember: az egyik felem tudta az igazságot, a másik felem pedig nagyon harcolt. De minél többet olvastam a Bibliát és jártam el a vallási közösségbe, úgy erősödtem hitemben, és elhalványult bennem a régi ember.

Jelenleg negyvenéves vagy, hét éve teljesen tiszta. Visszakaptad-e mindazt, amit a drog miatt elveszítettél?

Lecsillapított az Úr, bölcsességet adott, a szókincsemet átformálta és leérettségizhettem. Elkezdett használni az Úr arra, hogy drogprevenciós órákat tartsak az iskolákban. A drog nagyon kemény dolog, sokan élnek vele, de ha már egy fiatal nemet tud mondani, akkor megérte. A drognak nagyon nagy hazugsága, hogy ad egy pillanatnyi szeretet-flasht, de ez töredéke sincs annak, amit Isten tud adni az ő szeretetével. Tudom, mert mindkettőt megtapasztaltam.

Mit tanultál ebből a történetből?

Isten lehajol azokért, akik bűnösök és megbocsátja vétkeinket. Senki nem tud ezen a Földön úgy meghalni, hogy Isten ne mutatna számára egy jelet, és ne próbálná megérinteni. A többi csak rajtunk múlik…