Elek Gabriellával, az MRE Szeretetszolgálati Iroda Vissi Átmeneti Otthonának vezetőjével beszélgettünk érkezésekről és távozásokról, hitről és útkeresésről.

Mit érdemes tudni az intézmény működéséről?

2001. február 1-je óta fogadjuk lakóinkat, akiknek teljes ellátást biztosítunk, hiszen életvitelszerűen tartózkodnak az otthonban. Elsődleges célunk, hogy megadjuk azt a biztonságot, ami korábbi életükből hiányzott. Segítséget nyújtunk a szociális ügyintézésben, mentálhigiéniás szakember áll rendelkezésükre, ingyenes jogi tanácsadást biztosítunk, gyermeknevelési gondjaikban gondozó munkatársak segítenek. Egy anyaotthont egy család egyszer vehet igénybe. A választott intézményben 12 hónapot tölthetnek, ha azonban együttműködő a család és ügyeik intézéséhez szükséges, hat hónappal meghosszabbíthatják ittlétüket. A működéshez szükséges személyi feltételeket három családgondozó és három gondozó munkatárs, egy szakmai vezető, illetve megbízási szerződéssel foglalkoztatott jogász és mentálhigiéniás munkatárs jelenti. A tárgyi feltételeken mindazon használati tárgyakat értjük, amik a folyamatos életvitelhez szükségesek.

Kiket fogad az otthon?

Azokat az édesanyákat és gyermekeiket, akik szociális, mentális veszélyeztetettségben vannak. Elsősorban lakhatási probléma miatt kerülnek be, de vannak bántalmazottak is, sokszor mindkét probléma fennáll. Munkánk során teljes titoktartás köt, így nem adunk ki információt senkinek. Mivel más szakemberekkel is kapcsolatban állunk, kérjük, hogy az adatokat titkosan kezeljék. De előfordult már, hogy az apuka végigjárta az ország anyaotthonait, és megtalálta az anyukát. Máskor maga az anyuka árulja el hollétét.

Milyen feltételeket kell teljesíteniük a bekerüléshez?

A területileg illetékes gyermekjóléti, családsegítő szolgálaton keresztül kerülhetnek be, vagy a jelzőrendszer más tagjai által, például védőnő, orvos, vagy akár lelkész által is. A bekerüléshez családgondozói ajánlás, környezettanulmány szükséges, és teljes körű orvosi vizsgálat. Ha azonban krízis áll fenn, rugalmasak vagyunk és intézményünkből is elvégezhetik ezeket. Sokan szó szerint az utcán vannak, és azonnali segítségre van szükségük.

Hogyan vélekednek az anyukák az intézményről? Mennyire fogékonyak az otthon nyújtotta életvitelre?

Családiasnak mondják, hiszen kis intézmény vagyunk egy kis faluban, nyugodt környezetben. Nagyon sok lakónk szeretett volna újból felvételt nyerni. Olyan lakónk is volt, aki más családnak ajánlotta az otthont. Nem lehet sok sikertörténetet felsorolni, de vannak apróbb előrelépések. Sokszor talán túl szigorúnak érzik a szabályainkat. Amik egy családban íratlan szabályként működnek, nálunk házirend formájában könnyítik meg az életüket. Egyfajta rendszert viszünk a mindennapjaikba, amiről egy idő után felismerik, hogy voltaképp az élet velejárója. Számukra sokszor nem magától értetődő a rendrakás vagy a gyermekek tisztán tartása. Sokszor meg kell tanítani az anyukákat a gyermekekkel foglalkozni, játszani, tanulni.

Amikor elhagyják az otthont, tapasztalható rajtuk változás?

Az édesanyák 98%-a lelkileg nagyon megterhelten érkezik. A csendes, jó levegőjű vidéki kistelepülés nyugodt környezetével azonban már néhány hét után érezteti hatását, feltöltődnek lelkiekben. A belső megnyugvás, a rendszeres, nyugodt élet olykor néhány plusz kilóban is megmutatkozik. Mindebben segítségükre van egy mentálhigiéniás szakember. Ha további szakmai segítségre szorulnak, pszichológushoz, pszichiáterhez is elküldjük mind az anyukákat, mind a gyermekeket. Az utóbbi időben a gyermekek is olyan lelki sérüléseket hordoznak, elsősorban a bántalmazott családokban, hogy szükség van további segítségre. Leghamarabb rajtuk lehet lemérni, hogyan nyugszanak meg ebben a környezetben. Sokszor nehezen is válnak meg az otthontól, de igyekszünk megfelelő helyet találni számukra, legtöbbször hasonló átmeneti otthonokban.

Szokták a lakók utóéletét követni?

Általában igen, hiszen ahova mennek, jelzünk az illetékes családgondozónak. Van, amikor maga a lakó ad hírt magáról, máskor a kollégák kérnek szakmai egyeztetést, az intézmények között van egyfajta kapcsolattartás. Hallottunk olyan lakóról, aki otthagyta a kiléptető programot, visszament a szülőfalujába és ugyanolyan körülmények közé került, mint ahonnan elindult.

Mit fontos tudnunk a kiléptető házakról?

Kiléptető program több helyen működik az országban, egyelőre még kísérleti stádiumban. Elsődleges céljuk, hogy az anyuka elhelyezkedjen, a gyermekek óvodába, iskolába járjanak, a család betagozódjon a társadalomba. A kiléptető program az átmeneti otthonok egyfajta továbbfejlesztése.

A visszacsúszás vagy az előrelépés jellemzőbb?

Próbálnak előrelépni, de nem sok eszköz van a kezükben. A legtöbb anyukának nincs megfelelő iskolázottsága, piacképes szakmája, vándorol anyaotthonról anyaotthonra. Dolgozhatnak a benn töltött idő alatt is, de nincs munkalehetőség, hiszen az otthon olyan térségben helyezkedik el, ahol nagy a munkanélküliség. Persze, azért akadt példa arra, hogy valaki bejárt Sárospatakra és három műszakban dolgozott. Egy másik anyuka beköltözött a faluba, házat vett, elhelyezkedett és beilleszkedett a társadalomba.

Az intézmény sajátossága a református jelleg. A hit, a misszió mennyire van jelen a hétköznapokban?

A mindennapi dolgokhoz való hozzáállásban érződik a keresztyén szellemiség. Kötelezővé semmit sem tehetünk, de a viszonyulásunkban, a beszélgetéseinkben ott van, igyekszünk iránymutatást adni. Ebben segítségünkre van mentálhigiéniás szakemberünk, aki maga református lelkész is, így a foglalkozások során jelen van ez a gondolatvilág. Az ünnepeket a gyülekezettel együtt és intézményen belül is megünnepeljük. Családi hátterük miatt azonban ritka, aki vallásos nevelésben részesült. Sokszor maguk sem tudják, meg vannak-e keresztelve, ugyanakkor gyakran kérik a gyermekek megkeresztelését. Az anyukák nagy része keres, mi pedig segítünk a hit útján történő tapogatózásban. Szó szerint és átvitt értelemben is keresik a helyüket.

Hogyan telnek a mindennapok?

Hasonlóan egy átlagos családéhoz. Tanév során a gyermekek óvodába és iskolába járnak. A délután a csendes pihenő jegyében telik, az iskolások tanulnak, a kisebbek alszanak, az anyukák többet foglalkoznak gyermekeikkel. A lakószobákat maguk tartják rendben, a közös helyiségek takarítása be van osztva. Mindenki saját magának mos egy mosási rend alapján. Az itthon töltött órákban a gyermekek foglalkozásokon vesznek részt. Családgondozó munkatársaink kreatív alkalmakat tartanak, ahol gyöngyfűzéstől énektanuláson át a dekupázs technikáig sok mindennel megismertetik őket. A foglalkozások közösségformáló erővel bírnak, ugyanis az anyukák is részt vesznek rajtuk. Évek óta nem vásárolunk képeslapokat, mert lakóink munkáit küldjük el, adjuk ajándékba vendégeinknek. Sokszor rendezünk főzős vacsorát, amire gondozó munkatársaink segítségével készülnek.

És hogyan zajlanak az ünnepek?

Az ünnepek előestéjén közös szeretetvendégséget tartunk. A nagy ünnepekkor többen eljönnek istentiszteletre és a gyülekezettel ünnepelnek. Az ünnepi süteményeket közösen készítik a lakók, mint egy igazi, nagy család. Farsang alkalmával beöltöznek a gyermekek, olykor az anyukák is. A jelmezes felvonulást tombola követi, majd szeretetvendégség, amire farsangi fánkot sütnek a szülők. Együtt vagyunk, közösségben egymással, egy igazi otthon melegében.