Gyűlölet. Milyen erős szó, főleg ilyenkor, a szeretet ünnepéhez közeledve. Pedig statisztikailag alátámasztott adat, hogy az öngyilkosságok legnagyobb része közvetlenül a karácsonyi ünnepek után történik.

Az egyik szakmai gyakorlatomat a Péterfy Sándor utcai kórház krízisintervenciós osztályán töltöttem, s az itt dolgozó idősebb, tapasztalt kollegák is megerősítették ezt. Ez a szám nem kicsi, hiszen Magyarország még mindig igen előkelő helyet foglal el az öngyilkosságok gyakoriságát mérő nemzetközi listán.

Karácsonyfa. Család. Ajándék. Szeretet. Templom. Jászol. Jézus születésének ünnepe. Emellé halál. Vér. Fájdalom. Kórház. Sír. Nem éppen összeillő fogalmak.

Joggal tesszük fel a kérdést: miért? Miért választják sokan akkor a halált, amikor az Élet a születésnapját ünnepli? Miért látják a legreménytelenebbnek az életet akkor, amikor a remény életre kelt? Miért „ajándékozzák" meg magukat tömény gyűlölettel, amikor a Szeretet közénk jött? Miért gyilkolják meg magukat, amikor az igazi Gyógyító számunkra is látható formában megérkezett?

Fájó kérdések. Igazán fájóak, amikre nincs vigasztaló válasz. Fájóak, mert nem fogja senki megsimogatni a fejünket, és azt mondani: ébredj fel, kicsim, csak rosszat álmodtál. Nem fogunk másnap arra ébredni, hogy az elmúlt nap nem is történt meg. Nem fogunk már ezen a Földön találkozni azzal, aki úgy döntött, hogy eltávozik.

Aki öngyilkos lesz, gyűlöli magát. Számára meghal a remény, nem lát más kiutat, kimerültnek és túl fáradtnak érzi magát minden más megoldáshoz. Az öngyilkos döntése mögött sokszor húzódik kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt depresszió, egyéb pszichiátriai zavar. Akinek a családjában előfordult már öngyilkosság, erre statisztikailag hajlamosabb. Ennek hátterében mind a genetika, mind a megtanult megoldási minták, mind az érzelmileg instabil környezet is állhat. Azonban egy-egy nehezebb élethelyzet közben/után nagyon sokak fejében megfordulhat az öngyilkosság gondolata. Mindenkinek vannak olyan nehéz, akár megoldhatatlannak tűnő helyzetek az életében, amit legszívesebben kikerülne, meg nem történtté tenne, vagy egy gondolat erejéig akár egyenesen a halálba menekülne előle. Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor az értéktelenség és a tehetetlenség, reménytelenség kínzó érzésével küzd. A kérdés, hogy ezt a meccset ki nyeri meg a végén...

Az öngyilkossági kísérlet az önpusztítás olyan formája, ami gyakran a környezetnek szól. Az illető ezen a nyelven kommunikálja, hogy „Hahó, vegyetek már észre, ez most komoly, nem vagyok jól, nekem ez túl sok, nem megy, nem tudom egyedül megoldani. Figyeljetek rám és törődjetek velem, segítsetek, SOS!" Akinek van füle rá, hallja meg, ha valaki a környezetében ezt sikoltja némán és szinte észrevétlenül. Érdemes beszélgetni, tudni, mi zajlik a másikban, és nem megvárni, amíg eddig fajul. Ezzel együtt, sajnos vannak olyan esetek, amikor tényleg nagyon hirtelen és váratlanul dönt valaki a halál mellett, ilyenkor a környezetének fontos tudni, hogy ez nem az ő figyelmetlenségük, nem az ő hibájuk.

Miért pont a karácsony utáni időszak? Ilyenkor jobban érzik az erre érzékeny emberek, hogy valami hiányzik. A karácsony a család és a szeretet ünnepe. A szent éjjel, a pillanat, amikor Jézus a Földre jött, s a nevében – Immanuel: velünk az Isten! – is elhozta a remény üzenetét. Ezen az éjjelen még a legelkeseredettebbek többsége is megérzi ezt a szentséget. A szokásosnál finomabb ételek, több pihenés és valódibb közösség. Az emelkedett pillanatok után visszacsöppenni az élet kegyetlenül gyors kerékvágásába hatalmas kontraszt. A selyempapír ekkor már üres, az ajándék kikerült belőle, s a szürke hétköznapok forgatagában nem maradt benne más, mint a némán sikoltó kilátástalanság... Sokk. A felhők közül a verembe nagyon nagyot lehet zuhanni. A karácsonyi égők és ajándékokkal teli csomagok mellől a magányos, konfliktusos, rohanó hétköznapokba esni halálos lehet.

Sokan kérdezik tőlem keresztény körökben, mi a véleményem az öngyilkosságról, vajon van-e esélye az adott illetőnek a mennybe jutnia? Erről azt gondolom, hogy

1. Biztosak nem lehetünk benne, hiszen ez túl van a mi valaha is megszerezhető tudásunkon.
2. Sosem tudhatjuk, hogy mi történik az utolsó pillanatokban, amikor már esetleg nem képes az illető visszafordítani a tettét, de még érez és gondolkodik. A Jézus mellett függő egyik lator is az utolsó pillanataiban nyerte el a megváltást. A Biblia Istene híres arról, hogy szeret még az utolsó utáni pillanatokban is utánunk jönni.
3. Azt mondja egy igevers, hogy meg fogunk lepődni azon, hogy kikkel találkozunk majd az öröklétben.

Azt gondolom, ha már visszafordítani nem tudjuk is az eseményeket, imádkozni sosem késő. Hiszem, hogy Istennél az idő dimenziója teljesen máshogy működik, hisz ő felette áll. Neki is fáj, amikor valaki ennyire érzi, hogy ez a világ nem a végleges, nem így tervezték, valami nagyon hiányzik. Ő is érzi az emberek reménytelenségét, erről szól a karácsony. Elküldte a reményt. Csak nem mindenki látja.

Milyen szép, hogy olykor mindannyiunk válhat a másik számára a remény hírnökévé. Egy kedves, őszinte mosoly vagy ölelés, egy jó szó vagy érdeklődő kérdés, egy apró szívesség vagy ajándék, néhány együtt töltött perc vagy óra még senkinek sem ártott. Nem csak karácsonykor. Sőt. Karácsony után főleg.