Józsi bácsi, mint minden reggel, aznap is lebandukolt a sarki kisboltba zsemléért. A kosárba bekerült a zsemlék mellé egy doboz olcsóbb sör és egy Sport szelet az unokának, hátha hétfőn beszalad hozzá hazafelé menet. Még egy újság a nyikorogva forgó állványról, és a pénztár felé vette az útját. Sokan álltak sorban. Mióta vasárnap zárva tartottak a nagyobb áruházak, a Katica közért forgalma megnövekedett.

A Józsi bácsi után a boltba érkezők mérgesen vették tudomásul, hogy nem jutott nekik kenyér, sőt az összes péksütemény elfogyott. De ha már ott voltak: egy-két zacskó csipsz, kóla, csoki nem baj, ha van otthon, jó lesz délutánra a tévézéshez.
A kenyértelen vásárlók egymás között megtárgyalták, hogy talán még a Pötyi ábécében kapható, nem árt sietni, nehogy ott is elfogyjon.
Sovány, szakállas ember álldogált Józsi bácsi után a sorban, neki sem volt péksütemény a kosarában, az öreg vette ki az utolsó négy zsemlét a rekeszből. Sőt, teljesen üres volt a kosara, a mögötte állók azt gondolták, majd a pénztárnál kér valamilyen szeszes italt.
A sor tovább zümmögött, morgott, a Pötyi ábécés esélyeket latolgatták, míg be nem állt sereghajtónak a plébános, aki mise után beugrott még egy feles vodkáért. Bízott benne, hogy a hívek közül senki sem lesz ott és látja meg, mit vesz. Ő világosította fel a csapatot, hogy Pötyinél sincsen kenyér, sem más, onnan jön.
A szakállas ember megkocogtatta Józsi bácsi vállát: – Elkérhetem a zsemléit egy pillanatra?
Józsi bácsi annyira meglepődött ezen a merészségen, hogy tiltakozni is elfelejtett. Szó nélkül odaadta a nejlontasakot. A férfi kibontotta a csomóra kötött zacskót, kivett egy zsemlét, hátranyújtotta a mögötte állónak: – Adja tovább!

A zsemle kézről-kézre járt, míg megállapodott a plébánosnál, aki értetlenül forgatta. Kérdőn nézett a szakállasra. Az mosolyogva intett a fejével Józsi bácsi felé. A pap visszavitte a zsemlét az öregnek. Józsi bácsi morcosan fordult hátra a szakállashoz, hogy jól megmondja neki a magáét, amiért összefogdosták az ennivalóját, de a férfi eltűnt.
Az emberek forogtak jobbra-balra, de senki nem látta a különös figurát. A plébános visszaállt a helyére, a sor elcsendesedett.
Hirtelen egy néni kiáltott fel megdöbbenve: – Úristen! Hogyan került ez a kenyér a kosaramba? Hiszen nekem már nem is jutott!
Mint egy vezényszóra, mindenki belenézett a sajátjába. Egy kiló kenyér, öt zsemle, kis rozscipó, óriáskifli, ki mire vágyott, ott illatozott a kosarában.
A plébánosnak könnybe lábadt a szeme, és csendben kisomfordált a boltból. Nem kell az a vodka!