Lk 7,1-10.
1 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. 2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. 3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. 4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, 5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk." 6 Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. 7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi." 9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet." 10 Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.


HŰSÉGES IMA
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16)

Teljes szívemből együtt éreztem a misszionárius feleségével, aki otthon maradt, hogy a gondozásra szoruló gyermekét ápolja, amíg a férje távol van. Meg kellene látogatnom! - gondoltam. De mikor? Már így is több dolgom van, mint amit el tudnék intézni. Egy másik államban élő közeli rokonom egy kórház hospice részlegén feküdt, és még látni akartam halála előtt. Lehetetlennek tűnt mindkettőjüket meglátogatnom. Nem tudtam mást tenni, csak imádkozni!
"Csak" imádkozni tudok? - gondolkoztam el azután. Komolyan veszem én az imádságot? Nem éppen Isten az, aki az imádság által be tudja tölteni a szükséget az én személyes jelenlétem és közreműködésem nélkül? Nem csoda, hogy túlságosan megterhelt mások baja. Azt a felelősséget vettem magamra, amely az Istené!
Kértem Isten segítségét, hogy bízzam imáim meghallgatásában, nem az én cselekedeteim révén, hanem az ő munkája által. Az imádság valóban sokkal hatalmasabb és fontosabb bárminél, amit én tehetek. Néha én is személyesen része lehetek az imádságokra érkező válaszoknak, de az imameghallgatás többnyire az én közreműködésem nélkül történik.
Imáinkra adott válaszként Isten közel van a magányos emberekhez és a haldoklókhoz. Nagy ereje van imáinknak.

Imádság: Gondviselő Istenünk, tégy bennünket hűségessé az imádkozásban, és segíts bíznunk a válaszodban. Ámen.

Ha nem lehetünk a szükségben lévőkkel, imádkozzunk értük.
Marion E. Gorman (Pennsylvania, USA)

Zsolt 16.
1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.


ÖRÖMÖT TALÁLVA
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. (Zsolt 16,11)

Egy hideg téli estén kutyánkat, Pumpkint sétáltattam a parkban. A hó friss volt és a levegő hideg. Pumpkin, aki fajtáját tekintve részben husky, nagyon szereti a telet. Levettem a pórázt, és engedtem, hogy futkározzon. Tudtam, hogy féktelen örömöt lel a hóban játszadozva. Gyorsan rohant, belerúgott a fehér hópelyhek tömegébe. Hempergőzött, és a hátán dörgölőzött. Engem körbeugrált. Hazafelé peckesen lépdelt, miközben boldogan csóválta farkát. Felemelő volt látni a boldogságát.
Felséges Mesterünk az öröm helyére akar vezetni minket, ahogy én a kutyámat. Isten parancsai azért adattak, hogy valódi beteljesüléshez vezessenek minket. Tisztában vagyok kutyám sajátos igényeivel, és azzal, hogy mi teszi boldoggá. Mennyivel inkább tudja Isten, hogy mi az, ami számunkra maradandó érték. Urunk ígérete Jn 15,11 szerint nyilvánvalóvá teszi velünk kapcsolatos szándékát: "Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." Amikor Isten tanácsa szerint élünk, hogy bocsássunk meg, legyünk nagylelkűek, adjunk hálát; örömünk megújul.

Imádság: Mennyei Istenünk, hálát adunk neked az örömért, amikor benned bízva, neked engedelmeskedve járunk veled. Ámen.

Isten útja az öröm útja.
Clifford B. Rawley (Missouri, USA)

Mit veszíthetek?

"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek." (Mt 7,7)

Úgy nőttem fel, hogy jártam templomba, ismételgettem a kívülről megtanult imákat, és megpróbáltam helyesen cselekedni. De mikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs hitem. Vágyódni kezdtem az Istenbe vetett őszinte bizalomra. Egy nap a bibliaórán valaki megkérdezte: "Hogyan juthatunk hitre?" Vezetőnk azt mondta, hogy kérjük ezt Istentől. Jézust idézte: "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
Ez egyszerűnek tűnt, de vajon működik-e? Útban hazafelé eldöntöttem, hogy hitet fogok kérni. Mit veszíthetek? - gondoltam. Furcsán éreztem magam, hogy nem megtanult imát mondok, de erre az esetre nem ismertem egyet sem. Azon a napon imádkoztam életemben először saját szavaimmal. Csak egy kis, egyszerű ima volt: "Istenem, hinni akarok benned. Adj hitet!"

Isten szívesen meghallgatja imádságainkat. Nem igényel cirkalmas szavakat vagy művészi költeményeket. Nem határozza meg, minimum mennyi szót használjunk. Isten csak a vágyainkat és szükségeinket szeretné hallani. Egy kis, egyszerű ima Isten szemében óriási és jelentőségteljes, és szívesen felel rá. Tudom, hogy az én imámat meghallgatta. Próbáljuk ki! Ebből csak jó származhat!

Drága Istenünk, szükségünk van rád. Kérünk, adj nekünk hitet. Ámen.

Ha Istent kérjük, semmit sem veszíthetünk!

Deborah A. Potts (Michigan, USA)

x

SAUL ENGEDETLENSÉGE

"Most azért figyelj az Úr beszédének szavára." 1Sámuel 15,1b

Teljes szíveddel figyelj, mert valamit mond az Úr. Az amálekiták olyan nép volt, amely vétkezett Isten ellen, és beteljesedett rajta az ítélet. Mindent, ami belõle való volt, el kellett pusztítani. Erre szokták mondani az emberek, hogy kegyetlen az Isten. Ne felejtsük el, hogy a Bibliának mindig lelki mondanivalója van. Benned is vannak olyan dolgok, amik az óemberedbõl valók. Ne kedvezz nekik! Irtsd ki! Isten ellensége belül van, az óembered, a kívánságod, az önfejûséged. Állj szembe mindennel, ami belõled való. Ami belõlem való, bármilyen szépnek, jónak látszik, Isten szerint mind elpusztításra való. "Válaszd el a jót a hitványtól!" (Jer 15,19). Ami Istenbõl való, az a jó. Sámuel elmondta Saulnak az Úr parancsát. Saul pedig elment, és a maga akarata szerint cselekedett. Saul a népet kardélre hányatta, de Agágot - a királyt -, a juhokat és barmokat megkímélte. Ami szerinte "jó" volt, azt nem akarta elpusztítani. Isten akaratával szemben ott volt a saját akarata. Az Úr azt mondta Sámuelnek: "Megbántam, hogy Sault királlyá tettem... beszédeimet nem tartotta meg." Sámuel átimádkozta az éjszakát, hogy azután elmondja Saulnak, amit az Úr szerint meg kellett mondania. Szeretném, ha életed útjára visszanézve látnád most az emlékoszlopokat, amiket magadnak állítottál. Láthatod a gyermekeidet, akiket "én" neveltem. A ház, amit "én" építettem. Abban a kertben, amit "én" kapálok, bárki kereshet gazt. Egy férfi kiállt a boltja elé, és azt gondolta: ez az a bolt, amit "én" vezetek. Agág az "én"-királyt jelenti, a régi természetedet, aminek eddig mindig megkegyelmeztél.

Az Ige testté lett

1,1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
1,2 Ő kezdetben az Istennél volt.
1,3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
1,4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
1,5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
1,6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János.
1,7 Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa.
1,8 Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.
1,9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.
1,10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt:
1,11 saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.
1,12 Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében,
1,13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
1,14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
1,15 János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: "Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én."
1,16 Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.
1,17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.
1,18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.