XD2817 – nem vidám az a hely, ahol számokkal jelölik az embert. A börtönben nem is igazán szokás névvel bemutatkozni. Másként történt ez csütörtökön a második fogvatartotti imanapon. A baracskai börtönbe több mint 150 fogvatartott érkezett az ország 11 büntetés-végrehajtási intézetéből.

Az elítéltek hatalmas terhet hordanak szívükben, a bűn súlya és annak következményei nehezednek rájuk – mondta a Református Missziói Központ börtönmissziójának vezetője. L. Molnár István hangsúlyozta: idén azért imádkoznak, hogy Isten segítse meg a fogvatartottak családjait: ne essenek szét és ne feledkezzenek meg a büntetésüket töltő hozzátartozóikról sem.

Kőszív helyett

Megtérésről beszél az egyik fogvatartott a baracskai börtönben társai előtt. A férfi tíz hosszú évet töltött már börtönben.
– Sem Isten, sem ember nem állhatott meg előttem, fegyvert fordítottam bárki ellen. Két éve azonban Isten megszólított, hogy ne perlekedjek vele. A kőszív helyett valódi hússzívet kaptam. Azóta nem a saját, hanem Krisztus vére folyik bennem is – teszi hozzá, hatalmas taps követi szavait.

Az elítéltek a több órás program alatt bizonyságot tettek a hitükről, énekeltek, verseket mondtak a börtön egyik nagy közös helyiségében.

A gondolat szabad

Kevés dolog jár-kel szabadon a börtönben, de a gondolat itt is szabad – mondta köszöntőjében a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója. Magyarné Balog Erzsébet arról beszélt a fogvatartottaknak, hogy a rablások, gyilkosságok, bűntények is a gondolataink szüleményei, Istent azonban lehet kérni, hogy ejtsen foglyul minden rossz gondolatot. A lelkipásztor Pál apostolt idézve azt mondta: aki testileg szenved, elszakad a bűntől.
– Akár joggal kapjuk, akár jogtalannak érezzük a megpróbáltatásainkat, segítenek abban, hogy Isten gondoskodására bízzuk magunkat.

Bejutni is nehéz?

Egy magyar származású amerikai halálraítéltről beszélt elsőként a fogvatartotti imanap fővédnöke. Szabó István dunamelléki püspök azt mondta, hogy a férfival egy tengerentúli börtönben találkozott, ahol az elítélt kérése csupán annyi volt, hogy saját anyanyelvén imádkozhasson. A férfin végül végrehajtották a halálos ítéletet.
Nem könnyű a börtönből kijutni – folytatta a püspök.
– Drótok, őrök, zsilipek, kerítések vesznek körül. Az első fogvatartotti imanapon arról beszéltem, hogy nehéz innen kijutni, de most azt mondom, hogy bejutni is nehéz, mert ehhez súlyos dolgokat kell elkövetni. Nem a népszerű üdülőhelyre, a Bahamákra a legnehezebb eljutni, hanem a szívhez. Ha az ember megnyitja a szívét, akkor beáramolhat oda Isten kegyelme. Nyissátok ki a szíveteket!

A különös ajtó

Szabó István azt mondta, csak az „léphet ki", aki megnyitja a különös ajtót. Az emberi szívhez ugyanis csak belül van kilincs, azt kívülről senki nem nyithatja meg. Ahhoz azonban, hogy feltárulhasson az ajtó, egy lépést hátra kell lépnünk, ez pedig az alázatot tanítja meg nekünk – magyarázta. A püspök arra figyelmeztetett, hogy „a bűn mindenkit gyűlöl, aki elindul Isten felé".

Egymás hite által erősödni

A szakemberek állítják, hogy igen csekély a börtönbüntetés visszatartó ereje. Ezt mutatják a számok is, hiszen a bűnelkövetők több mint fele újra és újra rácsok mögé kerül. A lelkipásztorok szerint a lélek megváltozása hozhat új életet a fogvatartottaknak. Az első fogvatartotti imanapot tavaly júniusban rendezték hagyományteremtő szándékkal. Idén ismét a baracskai börtön adott otthont a rendezvénynek. Szabó István püspök szerint az imanap abban segít, hogy megerősödjenek hitükben a fogvatartottak.

Fekete Zsuzsa