Ahol ennyire rugalmas minden és mindenki, ott a mi Kálvin festményünk is csakhamar Lutherré avanzsált az evangélikusok fényképezőgépe kedvéért, a sakk pedig a kicsi lányok kezében az „Adj király katonát" játék elengedhetetlen eszköze lett. Egyedül a magazinunk idézetes virágai voltak olyan makacsok, hogy hiába piszkálták a gyerekek, nem lett belőlük szélforgó.

Olyan hosszan terül el a tábor a Balaton mentén, hogy a rutinosabbak biciklivel járnak. A takarító nénik a kemping biciklin: lovagi lándzsaként a hónuk alá szorított seprű, a kormányon vödör, a csomagtartón vécépapír. A püspök felesége is teker, kis kosaras túrabiciklijéről mindenkihez odaköszön. Szeretem ezt a spontánságot, ahol egy-egy püspök bármikor feltűnhet rövidnadrágban és pólóban (esetenként szakácskötényben), és ahol a legváratlanabb helyzetekben felcsaphat az ének egy-két ember szájáról, elterjedve, tömegeket vonzva magával. Időnként a büfé felől a megrendeléseken túl ("Ági! Lángos!") sikolyok hallatszanak, amikor a sátorponyvában éjszaka felgyűlt esővizet a szél egy-egy éhes várakozóra borítja.

A Balaton parton hihetetlenül sokféle pók élhet, mert láttunk pici fehéret, de a novellás szekrényből egy igazán nagy mászott ki valamelyik reggelre. Éjszakánként komoly hálók szövődtek a kiállítási tárgyak köré, így reggelente ezzel kellett kezdeni a pakolást, meg azzal, hogy az első hálókat levakarjuk magunkról.

Az evangélikusok ránézésre is sokszínűbbek, mint mi, reformátusok. A fiatalok között nem ritka a rózsaszín hajú lány, vagy éppen a piercinges fiú. De a lelkészeik között is akadt, aki a fekete luther -kabát helyett fehér színűben jelent meg, sőt, rasztahajú lelkésznővel is találkoztunk. Az énekek sorában is megfért a szokásos dicsőítő nóták mellett néhány popnóta, hol átírva, hol változatlan szöveggel.
„Identitás vesztett felekezet" – mondja egy kedves barátom, „szabadok rá" – válaszolom.
Biztosan zavarna ez a sokszínűség, ha közben nem lenne mellétéve a spiritualitás. Ha mellette nem látnám azt, ahogyan evangélikus lelkészek a gyülekezet megáldása után egymáshoz fordulnak, és áldást kérnek a saját életükre is. Ha nem látnék egymással való törődést közöttük, és Istenbe kapaszkodó életeket. De láttam.

Pete Violetta 
Képek: Bölcsföldi András