Dr. Horváth Barnabás életrajza

Horváth Barnabás 1936. március 14-én született Budapesten. Édesapja, Horváth István a székesfővárosi javadalmi őrség tisztviselője volt, akinek korai nyugdíjazása után a család ősi lakhelyére, a hegyaljai Mádra költöztek, ahol szőlőbirtokosként és az egyházközség gondnokaként tevékenykedett. Édesanyja, Simon Katalin Erzsébet püspökladányi és szentmihályi származású, református családokból származott.

Tanulmányait a sárospataki egyházi, majd állami Rákóczi gimnáziumban, a debreceni és a budapesti református teológián végezte. A teológiát négy hónapos börtönbüntetése szakította meg 1957-ben, amikor a Márciusban Újra Kezdjük mozgalom részeként Balás-Piri László perében elítélték a forradalom mártírjaira emlékeztető röpcédulák terjesztéséért. Ez a történet évtizedekre árnyékot vetett életére. Kiemelkedő tanulmányi munkájáért ösztöndíjasként 1980–81-ben egy szemesztert tölthetett a Genfi Egyetem bossey-i ökumenikus intézetében és egyet a Zürichi Egyetem szociáletikai intézetében, ahol The Book of the Life or the Book of the Scribes? címmel írt bibliai szakdolgozatot.

Lelkipásztori pályáját szerencsi segédlelkészként kezdte 1959-ben. 1964-ben az igrici, később a geleji, 1975-ben a sajószentpéter-nagytemplomi, azután az alacskai egyházközség lelkipásztorává választották, ahol 2003-ig, nyugdíjba meneteléig szolgált. A száz gyülekezetet felölelő borsod-gömöri egyházmegyében különböző előadói tisztségeket töltött be, az egyházkerületben ökumenikus előadóvá és tanácsbíróvá, végül zsinati képviselővé, valamint a zsinati tanács tagjává választották. 1989-től töltötte be a borsod-gömöri esperesi tisztséget, három cikluson keresztül. A Doktorok Kollégiuma, valamint számtalan hazai és külföldi konferencia résztvevője, előadója volt. Az Amerikai Egyesült Államokban két alkalommal járt egyházi kiküldetésben, amelyekkel a sárospataki református oktatás újraindítását segítette elő (1987-ben Kentucky állam tiszteletbeli polgárává avatták).

Óraadó tanárként tíz évig tanított a sárospataki teológián, valamint a Miskolci Bölcsész Egyesület egyetemén, melynek alapító és örökös tagja. Részt vett a katechétaképzésben. Széles körű tematikájú (teológia, helytörténet, irodalom, műemlékvédelem) publicisztikája mellett a Theologiai Szemle szerkesztőségi bizottságának elnöke, egyházi lapjaink állandó szerzője volt. Doktori disszertációja Utolsó idők címmel jelent meg a Kálvin Kiadónál.

Fontosabb munkái: Adalékok Igrici község önkormányzatának és művelődéstörténetének kezdeteihez, Sajószentpéter műemlékei, Kegyeleti ügyelet, Egy év a szószéken, a Borsod-gömöri református papok történelemkönyve (Gazda Istvánnal), Pályánk emlékezete (önéletírása a Sárospataki füzetekben). Lévay József költő munkásságának több tanulmányt és egy könyvet szentelt (Lévay emlékkönyv).

2003-ban érdemeiért a Sajószentpéter város díszpolgára címmel tüntették ki. 2009-ben a Ráday kollégium dísztermében átvette a Károli egyetem aranydiplomáját.

1961-ben kötött házasságot. Felesége, dr. Horváth Barnáné Perjéssy Márta ondi, igrici, geleji, alacskai segédlelkészként, majd a sajószentpéter-bányai gyülekezetben önálló lelkipásztorként és hittanárként tevékenykedett. Számos cikk szerzője, konferenciák előadója. Évekig az újraindult Tiszáninneni Református Nőszövetség elnöke (a negyvenes években édesanyja, néhai Perjéssy Lászlóné Kiss Irén Albertina is tisztségviselője volt a nőszövetségnek). Munkája elismeréseként Sajószentpéter várostól megkapta a Pro Urbe-díjat.

Első szülött fiuk, Ádám ügyvéd – akitől Réka Eszter és Áron Levente unokáik származnak –, második gyermekük Barnabás Dávid újságíró, író.