Kézügyesség nélkül is belefoghatunk betlehem építésébe – állítja Pálos Anna. A képzőművész szerint számos érzés benn reked az emberekben, mert nem mernek felszabadultan rajzolni, táncolni, énekelni, vagy alkotni valamit, ami túllép a szavak adta kifejezés lehetőségein. A Hegyvidéki Önkormányzat ötödik éve hirdeti meg betlehemépítő versenyét, ahol közösségek, családok, iskolák, óvodák, baráti társaságok készíthetnek betlehemeket, ezzel is emlékeztetve a járókelőket a karácsony valódi üzenetére.
Nevetgélve, viccelődve érkeznek; hangszereiket rutinos mozdulatokkal készítik elő. Több mint tíz évvel ezelőtt hallottam őket egy hasonló estén. Azóta tucatnyi lemezük jelent meg, fesztiválszervezők lettek, számos díjat zsebeltek be. Mondják, az együttes "hatszemélyes házasság”. Interjú a Misztrál együttessel.
Egymillió forint értékben juttatott pénzadományt, továbbá fejlesztő és egyéb játékokat a Magyar Református Szeretetszolgálatnak a JátékNet.hu gyerekjáték webáruház. A játékokat a Bethesda gyermekkórház kis betegei már birtokba is vehették.
Megjelent a Kelenföldi Református Énekkar új CD-je. A lemezen a keresztyén ünnepeik énekeiből - karácsonytól a reformációig - hangzanak el Istent dicsérő kórusművek, hirdetve a nagy örömhírt: "Örvendj világ, eljött az Úr!"
Sokat lehetne mesélni egy-egy adott vagy kapott ajándékról - mindenkinek megvannak a saját történetei. A mostani napokban újra az ajándékozás igénye határoz meg bennünket. Van, aki már nyáron gondosan megvette, ami szükséges, mások utolsó pillanatban kapnak észbe. Ha nem tartozunk sem egyik, sem másik kategóriába, nap mint nap az ajándékok beszerzésén törjük a fejünket. Így van az ajándéknak három élete s két útja.
Ünnepeljünk nyugodtan vagy várakozzunk feszülten? Adventben hagyományosan a karácsonyra „készülünk”, emlékezünk, karácsonykor pedig az Úr Jézus megszületését „ünnepeljük”. Fontos: minderre emlékezünk, és nem várjuk, hiszen mi már Krisztus második visszajövetelét várjuk. Ennek ellenére az Úr visszajövetelének gondolata gyakran háttérbe szorul.
Ma Magyarországon egy átlagos tizenéves naponta három percet tölt a szüleivel beszélgetéssel, miközben három órát valamilyen médium előtt. Idén húsz éves a „Fiatalok az élet küszöbén" kapcsolat- és jellemépítő AIDS- és drogprevenciós program, amely nemcsak párbeszédet folytat a látszólag távolságtartó kamaszokkal, hanem abban is segít, hogy új alapokra helyezzék az életüket. A program vezetőjével, Grész Gáborral beszélgettünk.
A fenti szavak nem valami új stratégiai játék ismérvei, csupán kulcsszavak. Hogyan lehet huszonévesen szolgálni egy gyülekezetben, hittant oktatni a lelkésznél csak néhány évvel fiatalabb diákoknak, jól képviselni az Isten országának ügyét? Számos kérdés foglalkoztatja a közelmúltban felszentelt református lelkipásztorokat, a feleleteket pedig önmaguknak kell megadniuk.
Vajon tudjuk-e, hogy az élet a következő pillanatban folytatódik? Nem. Csak azt tudjuk, hogy eddig folytatódott, s mivel mi a folytatásnak vagyunk állandó tanúi, ezért ez vált természetessé, magától értetődővé, holott nem az. - Adventi elmélkedés.
„Nekem nincs mit mondanom. Nem igazán rajongok a karácsonyért" - minden második fiatal valami hasonló megállapítással hárította el kérdésemet: van-e kedves emléke az adventi készülődésről vagy a karácsonyról. Azért volt miről mesélni: valaki gyermekként elrágcsált egy üveggömböt, mégsem esett baja. És több is történt, rosszabb és jobb.
A cégek és a munkáltatók az egészséges embert választják a fogyatékkal élő munkatárssal szemben, pedig a feladatokat magas színvonalon tudják ellátni a megváltozott munkaképességűek is. A református siketmisszió munkatársa szerint gyakran kevésbé értékes embernek tartják a siketeket, mint a hallókat, és ez számos probléma forrása.
Légy kitartó az imádkozásban, és ne csüggedj el, ha a gondok közül nem látsz ki, mert Isten látja sorsodat, gondot visel rólad, akkor is, ha még ennek nincsenek látható jelei.
Van egy jó hírünk: közeleg a karácsony! Jézus születésének története nem hagyta érintetlenül a világirodalom nagyjait, költőket, írókat, művészeket. Szavakba foglalt érzéseiket, üzeneteiket a könyvek is megőrzik nekünk.
„Tudom már! Maga olyan, mint a lány a Csokoládéból!" - kapta fel a fejét egy férfi félórányi hallgatás után, majd ismét a villájára tűzött falatra koncentrált. Akárcsak a filmbeli édességműhely, úgy a budai Tabán szélén otthonra lelt, nemrégiben megnyitott apró cukrászda is hamar az érdeklődés középpontjába került. Már sejtjük, miért: készen kapott forgatókönyv helyett az Asztalka vendégeiként mi magunk írhattuk szépre és finomra az ott töltött délutánt.
Hivatásmegújító hétvége az egészségügyben dolgozók számára – címmel testi, lelki, spirituális töltekezést kínáló hétvégét szervezett a Református Kórházlelkészi Szolgálat november végén Mátraházán. A Miskolc, Debrecen, Kaposvár, Budapest, Berettyóújfalu, Nyíregyháza kórházaiból ellátogató, az egészségügy különböző területein dolgozó segítők találkozása lehetőséget adott a közös gondolkodásra: hivatásról, kihívásokról, team-munkáról, áldásról a mai magyar egészségügy keretei között.
Sokunk adventjét megfűszerezi a frissen nyomtatott könyvek illata, az ajándékok keresgélésének izgalma. Az ilyenkor megrendezett keresztyén könyvvásár forgatagában gyakran találkozunk ismerős arcokkal, akikkel jó beszélgetni, és nem csak azért, mert mindig eltalálják, melyik a nekünk való könyv. Ők azok, akik akkor is emberi arcukat mutatják, ha intenzív, áldozatos munkát kell végezniük. Hogy mi áll ennek hátterében, arról a könyves misszió két emblematikus figurájával, Antal Gáborral és Fodor Csabával beszélgettünk.