Mezőkövesden rendezi idei téli találkozóját a REFISZ február 23. és 25. között. A hosszú hétvége témája ezúttal az álarcok viselése, és nem csak a farsangi szezon miatt, hiszen a részt vevő, zömmel 14 és 20 év közötti fiatalok egyik legégetőbb kérdésére igyekeznek közösen választ találni – számolt be érdeklődésünkre a találkozó egyik szervezője.

Azért hordunk álarcot, hogy elfedjük azokat a gyengeségeinket, amelyek kiválthatnák mások negatív megítélését – mondja Weiner-Legeza Luca teológus-pszichológus hallgató, a REFISZ elnökségi tagja. „Kamaszkorban válik először meghatározóvá az a kérdés, hogy ki is vagyok én, kinek látnak mások és kivé szeretnék válni. Miközben egy kamasz próbálja megtalálni a saját hangját, egyéniségét, gyakran kísérletezik. Álarcokat próbálgat, amelyek részint el is fedik őt, mégis valamit kifejeznek belőle, amivel tud azonosulni. Hogy miért van szükség ezekre? Mert a kérdés, hogy ki is vagyok én, felveti azt is, hogy talán nem az vagyok, akinek a környezetem szeretne látni. Ott a félelem, hogy ha hitelesen mutatnám be, aki vagyok, az kevésnek bizonyulna. A sebezhetőségünket rejtjük álarc mögé, és próbálunk felmutatni valakit, akire büszkék lehetünk. Azokból a negatív tapasztalatokból indulunk ki, amikor azt éltük meg, hogy kevésnek bizonyult, amik vagyunk.”

A kamaszkor nagy lehetősége, hogy rendszerezzük és újraírjuk gyerekkori tapasztalatainkat – tette hozzá. „Ilyenkor megtalálhatjuk magunkban az erőt, amely segít kimondani: értékes vagyok. De ami még fontosabb, hogy maga Isten mondja ki rólunk, hogy neki értékesek vagyunk úgy, ahogy vagyunk, előtte nem kell rejtegetnünk semmit, nincs is értelme, mert sokkal jobban ismer, mint mi saját magunkat. A találkozóinkra ellátogató fiatalok nagy lehetősége, hogy felismerhetik: Isten ezt már régen kimondta róluk, és ma személyesen hozzájuk szól. Ha megértik, milyen értékesek Isten számára, az biztos alapot adhat az életüknek, és segít, hogy fokozatosan ledobják az álarcaikat, amelyekre nincsen többé szükség.”

Hogy mi minden lehet álarc egy kamasz számára? Például az, hogy megteszi, amit a korosztálya menőnek tart és nem teszi meg, ami miatt cikiznék a kortársai. De az álarcok viselésének egyik legkitűnőbb terepe az online kommunikáció tere. „A virtuális világban könnyű bemutatni egy tőlünk idegen személyiséget, kezdve azzal, hogy idegen néven vagyunk jelen chatszobákban vagy közösségi oldalakon, egészen odáig, hogy milyen képeket, érzelmi állapotokat osztunk meg magunkról és az életünkről. Ezeken a felületeken könnyű a boldog és tökéletes ember képét mutatni, miközben lehet, hogy a képernyő túloldalán egy magányos és összetört ember ücsörög.”

A környezetünk is a pozitív, tökéletes világ illúziójának bemutatására sarkall minket, és ez hamis valóságérzetet alakíthat ki bennünk – magyarázta. „Ritkán posztoljuk a rossz élményeinket, mint ahogy mások negatív élményeit olvasva sem az együttérzés a fő reakciónk, hanem a frusztráció. Elutasítást, bezárkózást vált ki, ha valaki megpróbálja hitelesen közvetíteni az élményeit az online térben. Másfelől, ha a valódi világban ér valamilyen negatív hatás, meg kell tanulnunk a negatív érzéseinket magunkban tartani legalább egy ideig, és vannak olyan sértések, amelyeket el kell tűrnünk. Ezzel szemben az online kommunikációs felületeken másodperceken belül kiönthetjük a mérgünket. Ez azonban nem hoz valódi megkönnyebbülést, mert nemcsak együttérző reakciók érkeznek a hozzászólásokban, hanem olyanok is, amelyek tovább hergelnek. Ez a működésmód a valóságos kapcsolatainkra is kihat. Miközben vannak, akik indokolatlan dühvel leírják első gondolataikat egy tőlük eltávolított térben, de a valóságban nem mernék ugyanezt megtenni, és míg az online térben azonnal ventillálnak, a valódi problémával már nem biztos, hogy szembenéznek.”

Mindennek a magyarázata összefügg az álarcok viselésével. „Isten képmására teremtettünk, de a bűneset következtében összetört ez a képmás. Nem is lehet kategorizálni, mi az, ami istenképű bennünk, és mi az, ami bűnünk lenyomatát hordozza. Helyreállításunk egyszersmind ennek az istenképűségnek a helyreállítása is. Óriási kiváltság és méltóság, amit kaptunk Istentől. Sokkal több, mint amit a környezetünk vagy mi magunk ki tudnánk formálni. Ha ebben meg tudunk erősödni, akkor nem lesz szükségünk idegen arcok felvételére.”

Igazi rangunkat és méltóságunkat kifejező arcunk egyik vonása az afeletti öröm lehet, hogy Isten kezében nem kell számolgatnunk, miben nem vagyunk elegendők, hiszen amit tőle kaptunk, az pont elég – tette hozzá Weiner-Legeza Luca. Szerinte az istenképűség gyermeki vonásokat is rejt magában. „Nem kell bizonygatnunk többé, hogy erősek vagyunk, hanem vállalhatjuk gyengeségünket azzal együtt, hogy Isten adja az erőnk. Az istenképűség nagyon életszerű is: mindaz, ami az élettel jár, testünkből és lelkünkből kifolyólag, a helyére kerül. Legyen az akár a kapcsolatokra való vágyakozás vagy a fizikai felüdülés, mert mindezt ajándékba kaptuk.”

A Református Fiatalok Szövetsége találkozóin rendszeresen reflektál a fiatalokat érintő kérdésekre. Weiner-Legeza Luca azt mondta: az evangélium hirdetése egyúttal társadalmi misszió is. „Ha valljuk, hogy az evangélium az az üzenet, amely által az egyes ember élete helyreállhat, akkor az emberi közösségeken keresztül a társadalom is gyógyulhat. Isten üzenetének hiteles felmutatása pedig egyben a világban lévő inkorrektség leleplezése is. Éppen emiatt konfliktusos helyzet.”

A REFISZ négyes célt tűzött ki maga elé: szeretné megtérésre hívni a fiatalokat, támogatni őket abban, hogy növekedjenek a hitükben, kritikus gondolkodást sajátítsanak el, és gyógyuljanak Jézus Krisztussal való kapcsolatukban. „A Szentlélek segítségével az út elején tartó fiatalok maradandó változásokat élhetnek át, mi pedig az evangelizációval, a beszélgetésekkel, a saját bűnösségünkről szóló tanítással és Jézus kegyelmének felajánlásával, gyakorlati kérdéseket boncolgató műhelyekkel és a gyülekezeti szolgálatra felkészítő szemináriumokkal tudjuk támogatni őket táborainkban, találkozóinkon. Isten megáldja a törekvéseinket, hiszen vannak megtérők, megújulások, de az a reménységünk, hogy ezek a fiatalok közösséget találnak gyülekezeteikben. Szeretnénk segíteni gyülekezeti integrációjukat is, ennek érdekében missziós utakat szervezünk: gyülekezetekbe látogatunk el, hogy a helyi fiatalokkal összefogva ifjúsági napot, evangélizációt, filmklubot és sporteseményeket szervezzünk. A keresztyén hit legfeljebb pislákoló láng marad a gyülekezeti élet nélkül, nem tud erővé válni. Mindezt pedig végső célként Isten dicsőségére tesszük.”

A REFISZ téli találkozójára itt jelentkezhetsz. A kedvezményes jelentkezés határideje (befizetéssel együtt) január 22. A végső jelentkezési határidő (befizetéssel együtt) február 12.