„Félelem fog el, ha Isten csöndbe burkolózik, de nem azért, mert hallgat, hanem mert elhatározza, hogy néma marad, és ez egészen más."
Visky András
Az igaz szó gyógyít
Valóban „gettónyelvvé" vált a kánaáni nyelv, amit csak bennfentesek értenek? Mit lehet tenni, hogy Isten szava mindenki számára érthetővé váljék? Létrehozható-e az egyházak hagyománya és az internetvezérelt 21. századi ember között a nyelvi harmónia? – fogós kérdésekre kereste a választ előadásában Fabinyi Tibor professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára a Gondoskodó szeretet című sorozat februári alkalmán a budai református gyülekezetben.
A nyelvünk folyamatosan változik, más volt a középkor, a reformáció és a Heidelbergi káté nyelve. A mártír teológus, Dietrich Bonhoeffer is arról írt a huszadik század első felében, hogy a nyelvvesztés állapotában vagyunk, nem értjük a régiek nyelvét, és sokszor tanácstalanul állunk a Biblia előtt – kezdte előadását Fabinyi Tibor professzor.
- A középkorban Szent Jeromos héberről és görögről fordította latinra a Bibliát, és ezer éven át a Vulgata volt a középkori egyház nyelve. A Koránt csak azok tudják magyarázni, akik értik az arab nyelvet, míg a keresztyénségben a fordítás révén terjedt gyorsan az evangélium. A reformáció nagy felismerése az evangélium anyanyelvre fordítása volt. Itthon Károli Gáspár adta tovább magyar nyelven az evangéliumot. Magyarországon és Angliában a 16. század végére született meg az anyanyelvi bibliafordítás. A Károli Biblia egészen a 20. század elejéig meghatározta a mindennapi hívők életét, ezután jelent meg az igény a Szentírás újrafordítására.
Közérthetővé tenni
Fabinyi professzor elődadásában ismertette a fordítások és revideálások sorát, majd arról szólt, hogy miért jelent meg az új fordítások igénye.
– Az emberek változnak és közérthetővé kell tenni a régi szövegeket. Az Újszövetségben Jézus a régi törvényt új módon fogalmazza meg. A hegyi beszéd sem más, mint a törvény magyarázata.
Mítosz és üzenet
A professzor Rudolf Karl Bultmann (1884-1976), a 20. századi teológia legérdekesebb és legvitatottabb alakjára hivatkozva arról beszélt, hogy az evangélikus teológus a „mitológiátlanítás” programját hirdette meg. Szerinte a 20. század emberének a világképe alapvetően különbözik a biblia korabeli ember világképétől, amely három részre tagolódott: menny, föld és pokol. Bultmann mítosznak nevezte azt, ami a Bibliában korhoz kötött, és úgy vélte, hogy a lényegre, vagyis a Szentírás üzenetére kell figyelni. „A mítosz egy héj, amibe becsomagolták a kérügmát.”
Képekben tanított
Fabinyi Tibor előadásában azt hangsúlyozta, hogy Jézus nem dogmákban, hanem képekben és metaforákban tanított, és a példázatok sokszor meghökkentőek voltak a kor embere számára. Karl Barth 20. századi, svájci teológusra hivatkozva úgy fogalmazott, hogy Isten beszél hozzánk, és mi meghalljuk a szavát. A hallásból engedelmesség, Krisztus-követés lesz. A professzor említést tett Heidegger tanításáról, ami szerint a nyelvben nem választható szét a forma a tartalomtól, vagyis egész létezésünk nyelvi létezés – mondta. Gerhard Eberlingra hivatkozva pedig azt mondta, hogy a 20. százada eltávolodott egymástól Isten és a szó.
– Ma, a 21. században Isten nélküli nyelvi állapotban vagyunk, az istentelenek szava vesz minket körül és nem merünk Istenről beszélni. Az egyházi nyelvezetet elkoptattuk, frázissá, egyesek szerint pedig gettónyelvvé vált, amit csak a bennfentesek értenek. Hogy hogyan lehet ebből kilépni, Fabinyi Tibor professzor arról is beszélt előadásában, amelyet a lenti linkre kattintva hallgathat meg. A professzor azt is elmondja, hogy Isten nem főnév, hanem ige, a hamis szó mérgez, az igaz pedig gyógyít.
Fabinyi Tibor előadását erre a linkre kattintva hallgathatja meg.