Hét ország százhúsz pályázója közül a Kiskunfélegyházán élő református költő szövegeit találták a legjobbnak két kategóriában is. Miklya Zsolt az egyik nyertes énekszöveget a 66. zsoltár dallamára írta. Versének címe: Zsoltárhang vízjelekben. A másik kategórianyertes mű a Limesen égő című alkotása lett.

Tépelődő
„Sokat tépelődő, kínlódó, szinte folyamatos krízisben lévő ember vagyok. Ezt már úgy fogadtam el, mint munkahelyi feltételt, mint a bányász, aki veszélyes üzemben dolgozik: ha nem vállalom magamra a krízist, nem tudok alkotni. Amikor pedig megjelenik valami, testet ölt egy ötlet, nem is tudok igazán magamhoz térni, hogy ilyesmi miért történhet velem.” – nyilatkozta a költő egy korábbi interjúban a Parókia portál mikrofonja előtt.

Istenkeresés
Miklya Zsolt két győztes verse is személyes istenkereséséről szól, bár a nemzetközi zsűri azt is fontosnak tartotta, hogy magukban hordozzák a reformáció aktuális üzenetét. Miklya Zsolt műveit a többi pályázó kiemelkedő alkotásaival együtt Wittenbergben mutatták be március 19-én, vasárnap a reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott istentiszteleten.

Miklya Zsolt költő, hitoktató 1960. október 22-én született Csorváson. Kamaszkorától írt verseket, de ezeket sokáig nem publikálta, csak szűk körben mutatta meg. Feleségével, Miklya-Luzsányi Mónika íróval öt gyermeket nevelnek. Hét önálló verseskötete és egy mesekönyve jelent meg. Publikációi portálunkon is megjelennek.

Limesen égő

Te győzz le inkább, virradat,
csillámló fényű kis halak
nyomába úgyse érek.
A felszín alvó tükreit
míg ébresztgetik fényeid,
a mély lenn egyre mélyebb.

A foszló álomszéleken
eltűnőben a kin, a benn,
határon túli lét vagy.
Nem ér utol önkívület,
hiszen nincsen semmi kívüled,
ami ébredni célt ad.

Limesen égő őrtüzek
a néma csillagképeket
nem tudják felidézni.
Csak bámulom a múltakat,
míg szívemet egy új lakat
markolja és igézi.

A lázadásom nem kötött
magához mást, csak füstködöt,
szemem azóta marja.
Már semmin sem csodálkozom,
a füsttel úszik el korom,
akarja, nem akarja.

Ne győzz le mégsem, virradat.
Csak hadd mossam meg arcomat
az ébredő tükörben.
Mélyedből fel ha bukkanok,
mint hazatérő angyalok,
hadd mondjam, visszajöttem.

A Miklya Zsolttal készült korábbi beszélgetésünket Fülön csípni a kölyköt címmel itt olvashatják.

Képek: Füle Tamás, illetve Miklya Mónika Facebook oldala