Isten nem feledkezett meg sem Mózesról, sem a jakabszállásiakról – mondta igehirdetésében Hegedűs Béla esperes. A Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője Mózes első könyve, nyolcadik részének első verse alapján hirdette az igét.
– Nagy áldozatvállalás, sok munka és Isten áldó kegyelme kellett ahhoz, hogy megújuljon a templom. Noé az özönvíz pillanatában sem keseredett el, mert élő hite volt. Ez az imaház a jakabszállásiak élő hitének bizonyítéka.

Az esperes arra hívta fel a figyelmet, hogy Noé nem önmaga, hanem Isten akaratát hajtotta végre, még akkor is, ha emiatt sokan furcsán néztek rá.
– Nemcsak Istennek kell az emberre gondolnia. Az ember sem feledkezhet meg a Teremtőjéről, és Megváltójáról. Te mikor emlékszel? – tette fel a kérdést a lelkipásztor. – Legyen ez a kicsiny közösség a jele annak, hogy Isten szeretete jelen van, és Ő nem feledkezik meg a világról – zárta igehirdetését.

Az ünnepségen Svébisné Juhász Márta, a Bács-Kiskun Megyei Református Egyházmegye világi főjegyzője, Szabó György Róbert, a község polgármestere, valamint Magyarné Balogh Erzsébet, a jakabszállási gyülekezet egyik korábbi lelkipásztora is köszöntötte a gyülekezetet.

Jó talajra hullt
Magyarné Balogh Erzsébet 1987 és 2002 között szolgált Jakabszálláson. Az ünnepségen azt mondta: nagy öröm látni, hogy épül a gyülekezet, a társegyházközséggel, Orgovánnyal együtt.
– Azt látom, hogy erőre kapott a jakabszállási közösség, fontos számukra az egymáshoz tartozás és a hitük mélyítése. Örömmel hallom, hogy egyre több a hittanos gyerek, találkoztam több korábbi ifisemmel is, akik már a gyermekeikkel vannak itt, ez azt jelenti, hogy jó talajra hullt az ige magva.

Katolikus tengerben
Szabóné Harkai Erika nyugdíjas könyvtáros azt mondta portálunknak, hogy úgy érzi, a Jóisten megáldotta gyülekezetüket és mindig hálát ad lelkipásztoraikért.
– Helytörténettel is foglalkozom, és az iratok tanúbizonysága szerint már 1895-től Molnár Gergely nagytiszteletű úrnak komoly gyülekezetépítő szerepe volt nálunk. Amire én emlékszem az, hogy az ötvenes- hatvanas években mind lelki, mind anyagi értelemben szegényesen kezdtünk, de az utóbbi évtizedekben komoly lelki fejlődés mutatkozott meg Jakabszálláson. Most már húsz hittanos gyerekünk van, ez azért is szép szám, mert a településünkön 2700-an élnek, de kilencven százalékuk katolikus.

Összefogás
A templom építési munkálatait Gál Sándor koordinálta. A gondok azt mondta: évek munkája, hogy elkészült a templom.
– A fűtéskorszerűsítés volt a legfontosabb, ennek kivitelezését az egyházmegye is támogatta. A bejárati előtetőre az önkormányzati képviselők adták össze a pénzt. Ahhoz, hogy egy ilyen nagy volumenű munka elkészüljön, szükséges az összefogás, de amikor nagyobb kihívás előtt állunk, mindenki odateszi magát – fogalmazott a gondnok.

A legstabilabb pont
Trepák Zoltán heteken át tartó szolgálatával vette ki részét a templom külső részének felújításából. Bár katolikus, két éve már a jakabszállási református gyülekezethez tartozik, indoklása szerint itt érzi közel magához a Jóistent.
- Úgy éreztem, hogy olyan sokat kaptam a Jóistentől, a gyülekezettől, hogy vissza kell adnom ebből valamit. Olyan tálentumot kaptam, hogy jó vagyok a szakmámban, képes vagyok minőségi munkát végezni, ezért nagyon örülök, hogy segíthettem a felújításban. Sokat változtam, mióta ide tartozom. Mielőtt a református gyülekezetbe kerültem, elég ideges természetű voltam, viszont mióta idejárok, azt érzem, hogy béke költözött belém. Isten vált életem legstabilabb pontjává, és ettől a természetem is sokat nyugodott, ezért talán a családom a leghálásabb – meséli.

Mindig észrevette
Peregi György arról beszélt portálunknak, hogyan befolyásolta életét a jakabszállási református közösség.
– Már a dédapám, Bárány Gábor is részt vett az imaház építésében, a nagymamám testvére pedig gondnok volt. Rendszeresen jártam templomba gyerekként is, akkor még Magyarné Balog Erzsébet volt a lelkészünk, ő készített fel a konfirmációra is. Erzsébetnek sokat köszönhetek, hiszen majdnem elkallódtam, de ő jó pásztor módjára visszaterelt a nyájhoz. Mindig észrevette, ha baj van, nem hagyta, hogy rossz irányba menjek. Ennek köszönhetően nemcsak a „kötelező” vasárnapi istentiszteletekre jártam, hanem valóban hívő emberré váltam. Most már itt vannak a gyerekeim, és őket is a református hit szerint nevelem. A gyerekek is érzik, hogy jó ebbe a gyülekezetbe tartozni.

Értéktár
Mit jelent Jakabszállásnak a kis református közösség? – faggattam a szeretetvendégségen a település polgármesterét.
– A kevesebb néha több – válaszolta Szabó György Róbert. – Szép példáját mutatják az összefogásnak a reformátusok, de a képviselőtestület tagjai is tiszteletdíjukat adták össze, hogy elkészüljön az előtető a református templom bejárata fölött. Jakabszállás értéktárának első helyére a református gyülekezet, illetve a közösségének kincsei kerültek: például a templom százéves harangja, ami hosszú ideig az iskola udvarán kondult meg.

Szeretik egymást
Ez egy kis fiatal – gyakran önszerveződő – közösség, amely nagyon akar élni – jellemezte a gyülekezetüket Prózsa István lelkipásztor.
– Gyülekezetünk heterogén, hiszen sokan masszív katolikus háttérből jönnek, volt olyan alkalmunk, ahol szinte csak én voltam református. Krisztus Urunktól tanuljuk az elfogadást, Isten adott nyitottságot a szívünkbe a testvérek iránt. A mai ünnep nagy öröm mindannyiunknak, hiszen a gyülekezet tagjai visszaigazolva látják, hogy ha munkálkodunk, akkor valóban megindul valami fontos. Azt érezem, hogy a felújítás összekovácsolta a közösséget, szeretik egymást, akár orgoványiak, akár jakabszállásiak. Nincs rivalizálás közöttünk, egységes a közösség.

A jakabszállási református templom a Bács-Kiskun Megyei Református Egyházmegye, Jakabszállás önkormányzata, valamint a gyülekezeti tagok támogatásával, illetve adakozásának köszönhetően újult meg.

Fekete Zsuzsa