„Én az Úr vagyok…”

„Én az Úr vagyok, a te Istened…” 2Móz 20, 2

Én az Úr vagyok, a te Istened. Nem engedélyt kérek tőled hozzá. Nem kényszerítem rád. Nem érzelmi zsarolásként hozom fel. Nem a védelmi pénzért jöttem és nem egy befizetetlen számlát hoztam. Nem a tanácsodat kérem, hogy hogy csináljam. Csak szeretném neked elmondani, hogy én az Úr vagyok, a te Istened.

Mi jut eszedbe az úr szóról? Úr, úrság, uraság, uralom, urizálás, leuralás. Fennhéjázó, erőszakos, fogságban tart, szorongat, elnyom. Ha azt mondod, el kéne gondolkoznom, hogy okos dolog-e ezt a szót használnom magamra, akkor én meg azt kérdezem, hogy milyen dolgok és emberek uralma alatt élsz, ha nyomaszt az úr szó? Milyen dolgok és emberek uralma alatt élsz, ha az úr szó neked fennhéjázó, erőszakos, fogságban tart, szorongat, elnyom? Miért adod oda a nevemet másnak? Miért ruházol fel bármi és bárki mást rajtam kívül azzal az elhordozhatatlan szereppel, hogy úr legyen az életedben? Egyedül én vagyok elég igaz, azaz tökéletesen igaz ahhoz, hogy ezt a szerepet betöltsem, egyedül én vagyok elég jó, azaz tökéletesen jó ahhoz, hogy ezt a szerepet a javadra töltsem be és egyedül én vagyok elég szép, azaz tökéletesen szép ahhoz, hogy az uralmamat értelmesnek éld meg.

Én az Úr vagyok, a te Istened. Milyen dolgok és emberek uralma alatt élsz, ha korlátoz az úr szó? Miért félted tőlem, a végtelen Istentől a szabadságodat és keresed inkább véges dolgokban? Az én terem sokkal nagyobb, mintsem hogy ne férnél bele igazi, kiteljesedett, szabad valódban, úgy, ahogy teremtettelek és ez a te igazi, kiteljesedett, szabad valód sokkal nagyobb, mintsem hogy korlátozd és véges dolgoknak add.

Elvesztetted a célt. Amiknek és akiknek odaadtad életedet, magadat, összeroskadtak a nagy súly alatt. Nem az ő feladatuk volt a te megtartásod. Cipelték ők is a maguk terhét, a maguk céltévesztéseit. Kinek tudnád odaadni mindazt, ami a kezedben van, ha mindenki másnak is tele van a keze? Én az Úr vagyok, a te Istened, aki látlak téged ebben az összetört és alázatos állapotodban és odalépek hozzád Jézusban, akiben beleszülettem ebbe a világba. Odalépek hozzád üres kézzel, elveszem tőled mindazt, ami közéd és közém áll, elszenvedem helyetted, miattad és érted a céltévesztéseid következményét, a halált, amiben te is meghalsz velem együtt ennek a világnak, hogyha újra igényt tartana rád bármi és bárki, hogy a szolgaságába hívjon, már ne találjon meg téged, mert velem együtt feltámadtál az örök és teljes életre, és sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el téged az én szeretetemtől, amely megjelent Krisztus Jézusban. (Róm 8,38-39)

Bálint Anna
Elhangzott 2018. július 28-án a Művészetek Völgye Református udvarának déli áhítatán.

Jézus "Én vagyok.." mondásait a legtöbben ismerjük. De mi történik akkor, ha ezek a pár szavas mondatok továbbfejlődnek egy monológgá? Mi történik akkor, ha továbbgondoljuk a saját élethelyzetünknek, megértésünknek megfelelően ezeket a mondatokat? Lehet, hogy saját magunkkal kapcsolatos kérdésekkel találkozunk. De az is lehet, hogy úgy tudunk gondolkodni róluk, mintha Jézus leülne velünk szemben, és beszélgetne velünk arról, hogy mi a többlettartalmuk.
Az "Én vagyok... üzenet 10 percben" napi áhítatok során arra tettünk kísérletet, hogy felfejtsük e mondatoknak azt a síkját, amelynek segítségével eljuthatunk az Alfától az Ómegáig, a Jézus-nélküliségtől az Jézussal való járásig.