Kontha Benőné Molnár Piroska megtanulta, hogyan kell egy daganatos beteget gondozni, tudja, mit jelent valakit elveszíteni, de azt is pontosan átérzi, milyen a rákbetegség, hiszen maga is megküzdött vele. Az asszonnyal az épülő majosházai hospice házban beszélgettünk. Saját, illetve szerettei betegségének története hamar magyarázatot adtak arra, hogyan vált élete meghatározó céljává a hospice ház megépítése.

Három daganatos beteg egy családban
Férjénél 18 évvel ezelőtt diagnosztizáltak daganatot, majd rá néhány hónapra kiderült, hogy Piroska is a rettegett kórban szenved. Eközben már otthonukban ápolták férje egyedülálló, idős keresztanyját, aki szintén rákos volt, és súlyos állapota miatt képtelen volt magát ellátni. Három daganatos beteg élt egy fedél alatt. Piroska sugárterápiára járt, de közben gondoskodott beteg családtagjairól, ráadásul férje idős szüleit is vigasztalta, mert a házaspár nehezen küzdött meg a fájdalommal, hogy elveszítik egyetlen gyermeküket.

Kihoz a gödörből
– A férjemet hét hónap alatt vitte el a gyomorrák. Szinte egyszerre lettünk betegek, ő ötvenévesen meghalt. Én megmaradtam, de úgy éreztem, hogy feneketlen mélységbe kerültem. A szomorúságban rádöbbentem arra is, hogy ha egy beteg embernek nincs természetes támasza, családja, az igen nagy bajba kerül. Nem akartam sem sugárkezelésre, sem kemoterápiára menni, de Thuróczy nagytiszteletű úr azt mondta, nem tehetem meg, hogy perben legyek Istennel. Úgy fogalmazott, hogy nagy próba a betegségem, de fontos, hogy elmenjek a kezelésekre, és majd később belátom ennek szükségét. Biztatott, hogy Isten megadja a gyógyulás esélyét az orvosi terápiákkal. Igen nagy erőt adtak a szavai, és rájöttem, hogy ha nem a magam bajával foglalkozom és nem a saját sebeimet nyalogatom, hanem mások felé fordulok és segítek, az kihoz a gödörből. Így is történt, de ehhez kellett a lelkipásztor, aki helyretett lelkileg, és a támogatás, amit a családomtól, gyerekeimtől, barátaimtól és a református gyülekezettől kaptam. Azt látom, hogy aki mögött nincsenek támogató, gondoskodó emberek, az elvész. Innen jött a gondolat, hogy hospice ellátást szervezzünk.

Tervezett és tett
Piroska nemcsak tervezett, hanem tett is: 58 évesen diplomát szerzett diakónus és szociális munkás szakon, majd gyógyult rákbetegként 2006-tól elindította az otthoni hospice ellátást a ráckevei és a szigetszentmiklósi járás tíz településén munkatársaival közösen. A kezdetekkor német és holland református gyülekezeti kapcsolatok segítségével adományként kaptak a betegellátáshoz szükséges elengedhetetlen eszközöket: tolószéket, mobilvécét, speciális ágyakat. Ma már a térség 17 települését tudja ellátni a Református Dunamenti Kistérségi Diakónia, azonban ha felépülne a hospice ház, intézményi szinten is tudnának gondoskodni a haldokló betegekről.

A haldokló nagy út előtt áll
A hospice a daganatos betegek ápolását, gondozását, kísérését jelenti – magyarázza, miközben belépünk az épülő házba. – Nekünk az a dolgunk, hogy javítsuk azok életminőségét, akik búcsúznak az élettől. A szeretetteli gondoskodás segíthet a betegnek és a családtagnak egyaránt, hogy elfogadják a helyzetet. Nálunk mindig a beteg kérése van a középpontban. Ha éppen nincs kedve mosakodni vagy enni, mert beszélgetni szeretne, akkor beszélgetünk, meghallgatjuk őt. Arra törekszünk, hogy harmónia alakuljon ki a beteg és a gondozója között. Gyakran a családtag nagyobb pánikban van, mint maga a beteg. De meg kell vele értetnünk, hogy most nem mi vagyunk a fontosak, mert aki haldoklik, nagy út előtt áll. Rendeznie kell viszonyát Istennel és az embertársaival. Számomra a kereszt is ezt szimbolizálja: béke a fentiekkel, és az emberekkel. Ha ebben a hospice segít, már volt értelme a szolgálatunknak.

Hogyan lesz ebből hospice ház?
A ház már tető alatt van, sőt hatvan százalékban elkészült, de hosszú út vezetett idáig.
– Az alapkő letételekor, 2011-ben 4 millió forint volt a számlánkon. Sokak feltették a kérdést, hogyan lesz ebből hospice ház? Talán kissé naivan úgy gondoltam akkor, hogy nagyjából 145 ezer ember lakik a térségben, és ha százezer ember adna ezer forintot, abból megépülhetne a ház. De hogyan szólítsuk meg a lakosságot? Amikor a napi igéimben megkérdeztem a Gondviselő Istentől, hogy elindulhatunk-e ezen az úton, mindig bátorító igét kaptam. Tudom, hogy ez a ház a hitünk próbája lesz: tudunk-e feltétel nélkül hinni abban, hogy Isten elrendeli, hogy felépüljön. Tapasztaltuk, hogy keresztény és nem keresztyén emberek is az ügy mellé állnak. Amíg valaki a saját családjában nem éli át, hogy milyen leküzdhetetlennek tűnő nehézségekbe ütköznek, ha daganatos beteg van a családban, talán nem is értik, amiről beszélek. Pedig ha hosszú ideig gondozzák a beteget és küzdenek az életéért, akkor amiatt, ha hirtelen jön és rövid lefolyású, akkor azért kell egy hely, ahová fordulhatnak, ahol megértést és valódi segítséget találnak.

Minden alkalmat megragadnak
Piroska és negyven önkéntes munkatársa megállíthatatlanul küzdenek: minden akcióban részt vesznek, futást, jótékonysági alkalmakat szerveznek, téglajegyet árulnak, hogy pénzt gyűjtsenek a ház felépítésére. Megkeresték a minisztériumokat, egyházakat, önkormányzatokat, hogy támogatáshoz juthassanak. Sokan segítettek: a kezdeti 4 millióhoz már 44 millió forint gyűlt össze, a házban megépültek a válaszfalak, beépítették a nyílászárókat, bevezették a villanyt, és elkészült a belső falak vakolása. Most még nagyjából 11 millió forint szükséges ahhoz, hogy a víz, a csatorna, a fűtés, aljzatszigetelés és a betonozás elkészüljön.

Soha nem tudjuk
A hospice házba bárki bekerülhet majd, a mélyszegénységben élők is. Egy keresztyén intézmény személyválogatás nélküli – mondja Piroska.
– A halállal nem könnyű megbékélni, de ha a beteg rendezni tudja Istennel és a családjával a kapcsolatot, az könnyebbé teszi az elválást – ismétli meg a kulcsmondatot. –  Soha nem tudjuk, mikor halunk meg, mert Isten kezében vagyunk. Nem tudjuk, mikor van az utolsó perc. Ahogyan Szabó Magda írta: „Nem tudom, hogy a Jóisten még hány napot csorgat ki a tenyeréből.”A mi dolgunk az, hogy addig is mindent megtegyünk.

Idén Kontha Benőné kapta a Polcz Alaine Emlékérmet, a haldoklókkal foglalkozók legmagasabb hospice-szakmai kitüntetését.

Szöveg és kép: Fekete Zsuzsa

A majosházai hospice ház megépítését az alábbi bankszámlaszámon támogathatja: REDUKIDI (Református Dunamenti Kistérségi Diakónia)
Bankszámlaszám: OTP Bank 11742180 - 20066150