Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam;

szavamat meghallá templomából,és kiáltásom eljutott füleibe.

(Zsolt. 18,7)

 

Baán Katalin fotójához

Ablakra feszülő kereszt alatt

szétnyíló fejtető – beékelődő

fénynyalábja befogadja az eget

feloldja kettéhasíttatásod iszonyatát 

sarokba lökve a lezuhant Nap

kiszabadult fénypászmái

megtartják a keresztet

 

lábad alatt foszló talajszőnyeg  

a Föld hálói magukba szőnek

belső bolygóid körül keringsz

málló vakolat-térképről

rád vetülő földrészek villóznak-

keringenek a testeden

semmi sincs a helyén –

minden a helyén van  –

mögötted állsz  – előtted állsz

kilépsz magadból –

kereszt-sugár hasít ketté

földi és égi félre – vasrácsból

kovácsolt sugármenedékre

kezedben kulcs  – hogy zárhass vele

kezedben kulcs –  hogy nyithass vele

állsz a fölfelé húzó ívek

 geometriájában

emelkedésed a szív felől indul

belső ablak – rejtett ég-tartalék –

 

első lábad földszövetbe

második föld felett lebegve

harmadik anyagtalanba

és akkor meghallod a hangot –

„Ne félj mert veled vagyok" –

átöblít a transzcendens hanghatás  

túlnő a szobán a városon   

túlnő a Földön

telezengi az univerzumot

a meggyötört test feloldódik

a Fényben

 

Szöveg: B. Tóth Klári

B. Tóth Klára festőművész, restaurátor, vizuális nevelő és költő. Saját magáról így vall:

Festő-restaurátorként próbálom meghosszabbítani a műalkotások életét, megmenteni a hajdani alkotó keze munkáján túl azt a megfoghatatlan többletet, ami a festés végére – ha igazán ihletett alkotás – összeáll, amibe beleborzongunk, mert a becsületesen megfestett kép mellett/fölött ott rezeg valami földöntúli, a kép nyelvén kimondott transzcendens üzenet, amit a festő médiumként közvetít, mikor izzó szenvedéllyel veti bele magát az alkotásba, aztán összeomlik, kiüresedik, hogy később újra telítődjön, újra feláldozhassa magát. 
A tisztításon, konzerváláson, tömítésen, retuson túl ezt a többletet próbálom visszaadni, hogy a műalkotás az évszázados sérülések során elveszett eredeti üzenete újra megszólalhasson.
A belső párbeszéd melléktermékeként a festmények, grafikák mellett versek, novellák, esszék is születnek, itt-ott megjelennek, élik a maguk kiszámíthatatlan életét.

 

Kép: Baán Katalin 

A fotóművészről többet megtudhat korábbi cikkünkből:
Megláttam a fényeket
Egyedi látásmódú művész, akinek reményteli alkotásai szenvedésekkel teli múltja lenyomatát is őrzik. Nehéz sorsú, de korántsem „nehéz” ember, hanem nagyon is közvetlen, mosolygós, nyitott. Gyermekkoráról, alkoholbetegségről és az újrakezdésről is mesélt nekünk Baán Katalin fotóművész, aki ezúttal a zsoltárok könyvében fedezte fel Krisztus arcát és a sajátját is.