Filmet készítenek a református diákok (is)

Online megtekinthetők a 7. Ökumenikus Diákfilmszemle döntőjébe bekerült és díjazott kisfilmek. De miért jó, ha finomítjuk fiataljaink képi és filmes nyelvét? – erről szól alábbi cikkünk.

Évente rendezik meg azt a szemlét, ha tetszik, versenyt általános és középiskolás keresztyén iskolákban tanuló fiatalok számára, amelyen a képi látásukat, filmes nyelvüket alakítgató fiatalok összemérhetik tudásukat, tanulhatnak egymástól és a szakmai zsűritől. Az Ökumenikus Diákfilmszemlére katolikus, református és evangélikus általános és középiskolákból jelentkezhetnek a fiatalok egy-egy maximum nyolc perc hosszúságú filmmel. A versenyzők két korcsoportban indulnak (5-8. évfolyamos és 9-12. évfolyamos) megadott vagy szabadon választható témán alapuló filmjeikkel. Az idei szemle június végén volt, nemrég azonban elérhetővé váltak a kisfilmek is. Érdemes hát feltérképezni őket és elgondolkodni azon, miért lehet fontos számunkra egy-egy jó diákfilm megszületése.

Tari János évek óta zsűritag az Ökumenikus Diákfilmszemlén. A Károli Gáspár Református Egyetem tanáraként nagy rálátása van arra, milyen filmeket készítenek a fiatalok. Így összegezte a filmszemlén tapasztaltakat: „Tartalmi szempontból elmondható, hogy ezek a fiatalok finomabban fogalmazzák meg a vallási tételeket is, melyeket akár egy hétköznapi erkölcsi tanításként is fel lehetne fogni – és ez pozitívum. Azt gondolom, hogy az egyszerű történetmesélés az igazán jó filmek lényege. Ezek a gyerekek már nem statikus képekkel dolgoznak, sok mozgást, drónokat és egyesek gopro kamerát használnak, érdekes kameraszögeket és látványokat hoznak be munkáikba. Jól használják fel a zenét, nagyon jó a ritmusérzékük. Az is jellemző, hogy poszterszerű filmeket, klipeket készítenek. Az üzenet átadása, a kontextus és a képi üzenet megfogalmazása egyre inkább fejlődik. Persze ez mind pozitív, mind negatív hatásokkal jár. Sok filmkészítőt például irritál, hogy a telefonok miatt a fiatalok inkább állóképet használnak. A filmszemlére érkező filmeknél sokszor nem is a felvételtechnikával, hanem a színészi játékkal van probléma. Idén örömmel vettem, hogy a játékfilmes, dramatizált, rossz színészi játék kevesebb volt.”

Idén szabadon választható témában vagy a megadott „Újrajátszva” témában készíthettek filmeket a résztvevők. Mi a tapasztalata a témaválasztással kapcsolatban?

Ez idő- és pénzigényes műfaj, így az iskolásoknál mindig van pedagógus, aki vezeti a munkát. Az a tapasztalatom, hogy a szabadon választott témában készült filmek mindig kreatívabbak. Mivel a pedagógus ízlése már alapvetően ott van a filmen, ha a témát is meghatározzuk, ez már nagyon sokban korlátozza a gyerekeket. Így volt az idei „Újrajátszva” témában is, sematikus filmek születtek.

Miért jó egy ilyen filmszemlére való felkészülés a technikai alapok elsajátításán túl?

A felkészülés egyik legnagyobb előnyének tartom, hogy csapatok állnak fel. Nagyon örülök annak, hogy igazi team-munka zajlik, négy-, öt- vagy hatfős csapatok készítik a filmeket. Ezek a miniközösségek megteremtik az együtt dolgozás és együtt gondolkodás lehetőségét. Persze mindig van egy-két egyéni alkotó is.
Kicsit fájón tapasztalom azonban, hogy a református iskolák mindig a középmezőnyben végeznek. Azt hiszem, ha a technikai képzést erősítenénk az iskoláinkban, ez másként lenne. Ezért is tartom fontosnak kiemelni, hogy a Károlin van egy kiváló szak, mely ezt a feladatot kielégítő média- mozgókép- és kommunikációtanárokat nevel ki. Ennek ellenére azt látom, hogy középiskoláinkban a filmes képzés visszaszorul, pedig a filmszemlék tapasztalata az, hogy néha az általános és középiskolás korosztály kreatívabb és lelkesebb, mint később az egyetemisták. Több hangsúlyt kellene fektetni a művészeti nevelésre, a művészeti ismeretre, ezen belül is a filmesre. Egy jól megszervezett filmszemle – Wettstein József szervezőmunkáját mindenképpen ki kell emelnünk – példát ad. Ezt a lendületet kell továbbvinnünk az iskolákba.

Tari János többek között Jerecsni Mercédesz munkáját is kiemelte. Mercédesz a miskolci Balázs Győző Református Gimnázium végzős diákjaként jelentkezett a szemlére. Azzal az előnnyel indult, hogy a református művészeti iskolában kifejezetten a mozgóképkészítést és az animációt tanulja és így a versenyről is hamar értesült. Idén A távkapcsolat című munkájával, szabadon választott téma kategóriában harmadik díjat nyert, de már a tavalyi szemlén is dicsérettel illették akkori munkáját. A filmrendezőnek készülő lány így beszélt a szemléről és a felkészülésről: „Azt alapvetően tudtam, hogy mindenképpen szeretnék indulni a versenyen, már csak téma kellett. Egy kedves barátnőmmel sokat beszélgettünk a téma kérdéséről. Egyszer eszembe jutott, hogy távkapcsolatban él, és hogy ez sok fiatalt érintő téma. Végül ő is lett a főszereplő.”

Mercédesz élvezi a filmkészítést, de a filmszemlén való megjelenés is fontos volt számára. „Nekem már most, gimnazistaként is a filmezés a hivatásom. Nagyon szeretem csinálni, nem száz, hanem száztíz százalékot adok bele egy-egy filmkészítésbe. Nagyon örülök, hogy személyesen is ott lehettem a szemlén, mert így mások munkájából is tudtam építkezni, és természetesen az is fontos volt, amit a zsűri az én filmemről mondott. Bár az ő véleményük megoszlott. Volt, akinek nagyon tetszett a filmem, de volt olyan is, aki nem értette az üzenetet. Alapvetően azt szerettem volna kifejezni, milyen nehéz egy távkapcsolatban élni. Az sem utolsó szempont, hogy egy ilyen megméretésen való részvételt már beleírhatom a portfóliómba is.”

De miért fontos számunkra, hogy a filmnyelv kialakításával is foglalkozzunk keresztyén iskoláinkban? Ha nem tisztem is a közösségi médiát uraló képi nyelvről és egyéb példákról értekezni, hadd idézzek Borges-től néhány mondatot: „Évek hosszú során át egy ember képekkel népesíti be a teret. Tájak, birodalmak, hegyek, öblök, hajók, szigetek, halak, szobák, eszközök, csillagok, lovak és emberek képeivel. Halála előtt felfedezi, hogy a vonalak türelmes labirintusa önmaga arcának képét rajzolja ki.”

Keresztyénként hiányérzetünk lehet az idézettel kapcsolatban, bármennyire jó író volt is Borges. Mindenesetre arról, hogy mi a képek helye életünkben, fontos dolgot fogalmazott meg. Jó, hogy a keresztyén ember hiheti, élete képei nem véletlenszerű egymásutániságok, hanem egy nagyobb rendező munkássága nyomán keletkeztek. Ennek a munkásságnak eredhet nyomába saját kamerájával már akár kisgyermekként is. Ahhoz pedig a szakmai útegyengetés is szükséges, hogy az isteni rendezés tettenérése mások számára is átélhetővé váljék. Többek között ezért is tekinthetünk lelkesen egy-egy ökumenikus diákfilmszemlére. Vigyük hát hírét, hogy a következő évben még több református fiatal fedezhesse fel kamerájával a világot.

Jerecsni Mercédesz A távkapcsolat című filmje mellett több református kisfilmet is díjazott a zsűri. Ezeket az alkotásokat a címre kattintva tekinthetik meg. 

V. Nagy Szilveszter és V. Nagy Bendegúz, Bocskai István Református Oktatási Központ, Halásztelek (5.o.) második díj – Új élet

Maróti Márk, Kecskeméti Református Internátus (12.o.) második díj – Emma

Páhi Zsombor és Kriston Milán, Bocskai István Református Oktatási Központ, Halásztelek (11.o.) dicséret- A befutó

Kőrössy Dániel és Bas Dit Nugues Lily, Nagy Niki, Szász Orsolya, Balázs Győző Református Gimnázium, Miskolc (10.o.), dicséret – telefON/OFF

Zila Teodóra

Képek: Zila Teodóra