Futás egymásért

A Zsámbéki Református Egyházközség idén is megszervezi jótékonysági futóversenyét és családi napját, amelynek teljes bevételét egy másfél éves szívbeteg kisfiú családjának megsegítésére fordítják. Matyó Lajos lelkipásztorral meglátogattuk a kedvezményezett Veres családot.

A IX. Zsámbéki Templomfutás és Családi Nap szeptember 16-án, szombaton reggel nyolc órakor kezdődik a Romtemplomnál. A résztvevők külön korcsoportokban mérkőzhetnek meg a futóversenyen, amelynek ideje alatt családi és gyermekprogramok várják az érdeklődőket. A rendezvényről további információ az esemény Facebook-oldalán érhető el, és a szervező gyülekezet képviselőjénél, Torma Péternél a templomfutas@ gmail.com címen kapható.

– Nagyon sok munka van a szervezésben, de nem vagyunk mi a meghátrálás emberei, hanem a Léleké (vö. Zsid 10,39) – fogalmaz Matyó Lajos, aki azt is hangsúlyozza, hogy a gyülekezet mellett a helyi egyesületek és szervezetek is segítik a rendezvényt. A jótékonysági futóverseny és családi nap idei célja az alábbi számlaszámon támogatható: 11736020-20015422. A közleményben fel kell tüntetni: LÁSZLÓ.

Veres László szerény, a töki szőlőhegy egyik dűlőútján található otthona előtt fogad minket. A kis hajlékban már vár minket a felesége, Klaudia, valamint a három gyermek, köztük László Kristóf, a család legkisebb tagja.

Gombostűfejnyi segítség
– Három hónapja derült ki számunkra, hogy a kisfiunkkal valami baj van. Előtte már észrevettük, hogy éjszakánként nehezen veszi a levegőt, időnként köhög és hangosan felsír. Akkoriban többször volt kisebb betegsége, ezért nem is gondoltuk, hogy komolyabb probléma lehet – fogalmaz Veres László. Folyamatosan jártak orvoshoz, aki annyit mondott, hogy a gyermeknek felső légúti betegsége van. De az állapota nem javult, egyre gyengébb lett, és asztmatikus tünetekkel a Bethesda-gyermekkórházba vitték. Ott több vizsgálatot is elvégeztek, majd az országos kardiológiai intézetben töltöttek egy hetet.

– Kiderült, hogy a gyermek szívének bal kamrája és a pitvar közötti izmok nyitottak, így a vér nem képes megfelelően eljutni a többi szervhez. Mivel nem tudott elég oxigénhez jutni, a tüdeje jelezte a problémát – folytatja az édesapa.

A gyermek szívét nem lehet meggyógyítani, a napi két szem, gombostűfej méretű gyógyszer segít abban, hogy a létfontosságú szervnek kisebb erőt kelljen kifejtenie. Az élethosszig tartó gyógyszerszedés mellett a kisfiúnak még vitaminokra is szüksége van.

 – A kezeléstől jó irányba fordultak a dolgok, de bármikor jöhet változás. Ha folyamatos romlás mutatkozna, akkor transzplantációra lenne szükség – mondja az édesapa.
A kis Lászlónak láthatóan nagyon sokat segített a gyógyszer, mert ottlétünkkor is folyamatosan szaladgál, ugrál, mosolyog, a testvéreivel játszik, és érdeklődve figyeli beszélgetésünket. Az orvosok is arra biztatták a családot, hogy a gyermek mozogjon sokat, mert attól is erősödik. Veres László, miközben erről beszél, többször is hangsúlyozza, hogy példájukkal másoknak is szeretne segíteni.
– Ha valaki a kicsi gyermekénél szokatlan egészségi változást figyel meg, minél előbb kérjen orvosi segítséget – fogalmaz a családfő, aki Törpének hívja a mostanra újra eleven kisfiát.

„Nagy öröm, hogy odafigyelnek ránk”
A gyermeket folyamatosan viszik vizsgálatokra. Nincs autójuk, nincs jogosítványuk, nehézséget jelent tehát a fővárosba utazás. László reméli, hogy egyszer talán jogosítványa és autójuk is lesz. Mint mondja, így nem kellene másoknak könyörögnie, ha sürgősen orvosi segítségre van szükségük. Klaudiának és Lászlónak nincs szülői háttere, és nem számíthatnak olyan családtagra sem, aki segíthetne a gyermekek nevelésében.

A Veres család három éve lakik a húsz négyzetméteres, bérelt lakásukban. Az édesanya hamarosan újra szeretne munkába állni, most otthon van a kisgyermekkel. A családfő villanyszerelő mellett dolgozik segédként, időnként külföldre is kell mennie. Egyébként minden alkalmi munkát is elvállal. Bízik benne, hogy tartósan lesz munkája a közelben, hogy ne kelljen hosszabb időre otthagynia a családot. Azt is reméli, hogy nagyobb albérletbe tudnak költözni, talán erre lenne most a legnagyobb szükségük. De ennek kezdeti feltételei egyelőre teljesíthetetlenek számukra.

– A futóversenyen ott lesz a család, én magam is futok majd, akár a leghosszabb távon is – mondja László, majd meghatottan hozzáteszi: – Nagyon jó érzés számunkra, hogy megkerestek minket a zsámbéki gyülekezetből. Az óvodán keresztül jutottak el hozzánk, mi nem panaszkodtunk senkinek. Olyat kapunk tőlük, amit eddig ritkán érzékeltünk: nagy öröm számunkra, hogy odafigyelnek ránk.

Matyó Lajos zsámbéki lelkipásztor úgy látja, a családnak többféleképpen is tud segíteni a mostani összefogás:
– Olyan helyzetbe kell hozni őket, hogy a gyermeket el tudják vinni az időnként szükséges orvosi kezelésekre. Abban is szeretnénk segíteni, hogy nagyobb lakást tudjanak bérelni. Bár a családfő dolgozik, a család tagjai csak magukra számíthatnak. Célunk, hogy az összegyűjtött támogatással javítsuk az életkörülményeiket.

Már nincsenek egyedül
Matyó Lajos a kilencvenes években Hollandiában tanult, és ott találkozott olyan jótékonysági rendezvényekkel, amilyenekre akkoriban még nem voltak példák Magyarországon. 2005-ben a gyülekezet néhány tagjával lefutották a maratoni távot, amellyel az azóta felszentelt templom építésére gyűjtöttek. Négy évvel később első alkalommal szervezték meg a mára hagyományossá vált jótékonysági futóversenyt. Az eseménynek a Templomfutás nevet adták, hiszen a távok a helyi templomokat kötik össze.

– Mindig fontos volt számunkra, hogy gyülekezeten kívüli szolgálatot is vállaljunk. Missziói célú alkalmat szervezünk, ahol megmutatjuk, hogy a hívő embernek is van igénye az egészséges mozgásra, és szeretne tenni valamit másokért. Nemcsak szép szavakkal, megértéssel, hanem azon túl is, tettekkel! Ezért lett a jelmondatunk a „Tegyünk együtt egymásért!” Első alkalommal – személyes kötődés miatt – a Down Alapítványnak gyűjtöttünk, majd az induló óvodánkért futottunk. Eddig támogattunk sérült óvodást, balesetet szenvedett helyi fiút, súlyos betegséggel született gyermeket, idén pedig egy szívbeteg kisfiút és a családját – mondja a lelkipásztor, aki fontosnak tartja hangsúlyozni:
– Rengeteg olyan család és gyermek él köztünk, akikről nem is gondoljuk, hogy szükségük lehet a segítségünkre. Nagyon jólesik nekik, ha egy közösség odafigyel rájuk. Mindezt azonban jól kell tennünk. A támogatottnak azt kell éreznie, hogy a nehézségében nincs egyedül. Egyikük megfogalmazta, hogy sokkal többet jelentett az összegyűjtött pénznél, hogy háromszázan futottak értük. Az ilyen alkalmak az evangélium hirdetését is hitelessé teszik.

 

Szöveg: T. Németh László

Képek: Budaházi Anikó

A cikk a Reformátusok Lapja 2017. szeptember 10-ei számában jelent meg.