Nincs mértékegysége

Figyelni a fiatalokra, akik sokszor úgy érzik, kevés figyelmet kapnak, lelkigondozni egy elcsüggedt egyetemistát, aki céltalannak érzi az életét, válaszolni akár kötekedő kérdésekre Istennel kapcsolatban, de legfőképpen fölmutatni Krisztust egy könnyűzenei fesztiválon is – ez mind célja a Közös Pont ökumenikus fesztiválmissziónak.

A hazai történelmi keresztyén egyházak által életre hívott misszió már tizenhat éve van jelen a hazai fesztiválokon, ahol önkéntesek, lelkészek és papok beszélgetnek a fesztiválon részt vevő fiatalokkal. Megnéztük, mi történik a Szegedi Ifjúsági Napokon a Közös Pont sátrában.

Délután hat óra. Süt a nap, a háttérben már a koncertek hangját hallani. A Közös Pont sátrában áhítat kezdődik, a közelben egy csocsóasztalon játszik apuka a kislányával, míg hátrébb bikinis lányok sétálgatnak. A Közös Pont sátrában, a mellettem ülő fiatalok a „Hozzád száll az énekem” kezdetű keresztyén ifjúsági dalt éneklik. Szemükön látom, teljes szívből hiszik, hogy a hangzavar ellenére képletesen és valóságosan is célba érhet a dicsőítésük és céljuk. Ez a cél pedig nem más, minthogy szertefoszlassanak félreértéseket és sztereotípiákat Istenről és az egyházról, és hogy megmutassák a fesztiválozó társaiknak: attól, hogy ők hisznek Istenben, teljesen hétköznapi, normális fiatalok, nem csodabogarak.

Út a szolgálatig
Király Gábor budapesti egyetemista vezette idén a Közös Pont sátrát a Szegedi Ifjúsági Napokon. Gábor három éve azért állt be a misszióba, mert szolgálati lehetőséget és közösséget keresett. A Közös Pontra egy szegedi görögkatolikus barátja hívta fel a figyelmét, épp az az évi jelentkezési határidő előtti estén. Gábor nem habozott, jelentkezett, és fel is vették az ökumenikus fesztiválmisszió tagjai közé. „Nem szeretnék fellengzősen fogalmazni, nem is szeretem az ilyesmit, de úgy érzem, az Úr vezetett a Közös Ponthoz” – mondja Gábor, aki egyáltalán nem bánta meg, hogy csatlakozott a közösséghez, mert itt igazi, tartós barátokra talált, emellett pedig szolgálhat is. Olyannyira, hogy idén már sátorvezetői feladatokkal is megbízták: így a Szegedi Ifjúsági Napok Közös Pont sátráért már ő felelt.

A Közös Pont a katolikus, református és evangélikus egyházak által támogatott misszió, tizenhat éve van jelen a magyarországi fesztiválokon. Régebben a Szigeten, az elmúlt években egyebek mellett a VOLT-on, a SZIN-en. Ahogy Király Gábor sátorvezető fogalmaz: büszkén meg akarják mutatni a fesztiválozóknak, hogy miben hisznek, és hogy nyitottak a világ felé. Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a sátorba betérőkkel játszanak, beszélgetnek a misszió önkéntesei.

Mély beszélgetések, megnyíló fesztiválozók
„A fiatalok ritkán érzik azt, hogy figyelnének rájuk, mi pedig ezt adjuk meg: jön valaki, és azt érzi, figyelünk rá, tíz percet, de akár két órát is” – mondja Gábor. A sátor idei SZIN-re összeállított programja a közösség körül forgott, mindennap más aspektusból: közösségben Istennel, a nemzettel, az egyházzal és a barátokkal. Ezekhez különféle feladatokat is kitaláltak, például egy csokiért a betérő fesztiválozó lerajzolhatta a barátait. De volt himnuszszavaló verseny, hitlabirintus, képeslapküldés olyan valakinek, aki nagyon hiányzik. A családdal kapcsolatban arról is beszélgettek a fesztiválozókkal, hogy kinek mi a szerepe, és még arra is motiválták őket, hogy ha a bulizás miatt nem beszéltek az anyukájukkal, akkor hívják fel gyorsan őt. „Ezek olyan feladatok, amelyekkel kicsalogatjuk a csigát a csigaházból” – folyatja Gábor. „De a lényeg, hogy beszélgessünk, és ha lehet, beszélgetünk hitéleti kérdésekről, egyházról is.” Utóbbi azért is fontos, mert sokaknak rossz élményük, véleményük van az egyházakról, de ezeket próbálják átfordítani, megváltoztatni – magyarázza a sátorvezető.

Kérdésemre, hogy vannak-e igazán mély, megnyíló, komoly kérdéseket feszegető beszélgetések, Gábor azt mondja, meglepően sok ilyen van. Az idei SZIN-en volt olyan látogatójuk, aki annyira megnyílt, hogy az önkéntesekkel való beszélgetést meg is könnyezte a Közös Pont sátrában. Ők azok, akik évről évre visszajönnek majd hozzájuk – mondja Gábor, aki kifejezetten büszke arra, hogy sok ilyen fesztiválozó van. Naponta legalább tizenöt ember úgy tér be hozzájuk, hogy „de jó, hogy újra itt vagytok, sziasztok, itt van Kata, Bea vagy Máté?” Elmeséli, hogy van egy olyan huszonéves fiú társaság, akiknek életük alakulását évről évre követik, mert mindig betérnek a Közös Pont sátorba az újszegedi Tisza-parton.

Első fesztiválozós református lelkész
Van azonban, aki nemhogy a Közös Pont sátrában nem járt korábban, de könnyűzenei fesztiválon sem. Kovács Tibor, református lelkész saját bevallása szerint első alkalommal vesz részt ilyen rendezvényen. Vajon mint első fesztiválozó és egyben első Közös Pont-résztvevő, milyen tapasztalatokat szerzett?  „Szokatlan volt az elején, de a második napon már otthonosan éreztem magam. Meglepő számomra, de a nagy hangzavarban meg tudtuk találni az olyan pillanatokat, perceket vagy akár órákat is, amikor valódi értékek születtek. Nem gondoltam, hogy így lesz.” A lelkész azt mondja, olyan beszélgetésekben volt része, amikor egyházi kötődés nélküli fesztiválozók, olykor még egészséges kötözködéssel vegyítve is, de nagy kérdéseket tettek fel neki. Kovács Tibor szerint azonban nem kész válaszokat adtak zsigerből a fiataloknak, hanem együtt mentek végig a kérdések útján. Valahogy úgy, ahogy Jézus is végigment az emmausi tanítványokkal az úton. „Jézus meghallgatta őket, társalgott velük, de nem fedte fel magát egyből, hanem megadta az esélyt, hogy a megtett út után felismerjék őt.” Kovács Tibor szerint ezek a beszélgetések hasonló megtett útszakaszok, magvetések: „nem látjuk, hova sarjad, de reméljük, hogy Isten elvégzi ezt”.

Milyen kérdésekkel lépnek be a sátorba a fiatalok? – kérdezem a lelkészt. „A kérdések hasonlók: miért kell bezárni Istent olyan kategóriákba, amit az egyház próbál belepumpálni a társadalomba. De mondok egy konkrét kérdést is: miért kell a halál után szenvedniük a pokolban, és fájdalomban létezniük azoknak, akik nem járnak templomba? Isten nem olyan, ahogyan gondolják, ez derül ki a beszélgetésekből” – folytatja a lelkész. Szerinte a fesztiválon lévő fiatalok féligazságokkal, félinformációkkal és az ezekből levont rossz következtetésekkel vélekednek Istenről és az egyházról. A beszélgetések közben azonban kiderül, hogy Isten nem is olyan, mint ahogy ők eddig gondolták-látták.

Többel állnak fel, mint amivel bejönnek
Hogyan zárulnak ezek a beszélgetések? – kérdezem a lelkészt, aki mosolyog, majd azt mondja: lehet, másként képzeli-reméli, mint ahogy valójában van, de úgy szokott felállni a diskurzusok végén, hogy „de jót beszélgettünk”. A lelkész azt reméli, hogy az elhangzott gondolatokkal alszik el az, aki betért hozzájuk, de legalábbis formálódik bennük mindaz, amiről beszélgettek. „A valóság persze lehet, hogy más. De az biztos, hogy valahova eljutunk, lehet, hogy ez csak néhány lépés, lehet, hogy ez hosszú út, amit néhány perc vagy órák alatt együtt megtettünk itt a sátorban, nem tudom. Nincs ennek mértékegysége, azt tudom, hogy többel állnak fel, mint amivel bejönnek.”

Jövőre folytatják
A nyár végével a fesztiválszezon is lezárul. A tervek szerint a Közös Pont ökumenikus fesztiválmisszió 2017-ben is folytatja majd a munkát, előreláthatólag a VOLT-on, az EFOTT-on, a SZIN-en ott lesznek, és folynak az egyeztetések a Fishing on Orfű szervezőivel is.

Hegedűs Márk
Képek: Kapás Csilla