Életre hív

Már lehet jelentkezni az idei Sófár református dicsőítő iskolába. A jubileumi, tizedik Sófár témája: Életre hívsz. Hogy mit jelent mindez, és mire számíthatnak az érdeklődők, arról a dicsőítő iskola visszajáró vendégeit kérdeztük.

Idén nyáron éppen tizedik alkalommal nyitja meg kapuit a Sófár református dicsőítő iskola, ezúttal Kecskeméten augusztus 7., hétfő és augusztus 13., vasárnap között. A tehetséggondozó tábor célja, hogy a táborozók Isten dicsőségére és mások javára kibontakoztassák képességeiket. Főként tanulással és gyakorlással az általuk választott zenei kurzusok (ének, gitár, billentyű, ütős hangszerek, improvizáció), gyakorlati (dicsőítésvezetés, hangtechnika) és kreatív műhelyek (dráma, tánc, irodalom, képzőművészet, digital-art, bibliodráma) valamelyikén.

Tíz évvel ezelőtt résztvevő volt, idén a tábor főkoordinátora. Damásdi Eszter azt mondja, első alkalommal úgy érezte, baráti közösségbe, egy harminc-negyven fős családba érkezett. Idén azonban már csak a szervezőcsapat harmincfős, több mint húsz tanár dolgozik az előkészületeken, és csaknem két és félszáz résztvevőt várnak. „A létszám növekszik, az eleinte csak zenei kurzusokat felvonultató Sófár mára összművészeti táborrá nőtte ki magát” – számolt be.

A tábor középpontja és célja azonban ugyanaz maradt. „Az a vágyunk, hogy Istent dicsőítsük. Hogy mindenki, aki eljön, fejlődhessen: jobban értse önmagát és Istent. Felismerje, fejlessze és kamatoztassa azt a talentumot, amit ő kapott. Óriási kihívás, hogy a kétszáz ember közé becsöppenő új sófáros a hét végére szintén családtagnak érezze magát, de Isten kegyelme tartja össze ezt a családot.”
A Sófár minden évben másik városba látogat, mert a szervezők szeretnének évről évre többeket elérni. „Idén a Kecskeméti Református Egyházközség vendégszeretetét élvezhetjük. Reméljük, a gyülekezetből is minél többen megfordulnak majd a táborban, akár résztvevőként, akár egy-egy nyitott istentiszteleten.”

„Megannyi módon lehetséges Istent dicsőíteni, ez a sokszínűség, ami lenyűgöző a Sófárban, ezáltal Istenben is” – fogalmazott Tukacs Noémi kurzusfelelős. Idén új tanárokkal bővül a kurzusvezetők köre, több műhely pedig megújul – számolt be. „A drámaműhelyben például Vadon Judit a négy érzék színház műfajába vezeti be az érdeklődőket, ami egyben hatékony evangelizációs módszer is. Izgalmas, új színt visz a Sófár világába az önismereti műhely is, amelyben Thoma László gazdagréti lelkipásztor vezeti a csoportos bibliodrámát.”

Tukacs Noémi kiemelte: az egyéni fejlődésen túl a dicsőítő iskolában nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a jelentkezők gyülekezeti szolgálatát is támogassák szakmailag. Egyre nagyobb az érdeklődés például a hangtechnika-kurzus iránt. „Eleinte saját kurzusválasztásaimban is a gyülekezeti szolgálat dominált, majd azt kerestem, miben van igazán tehetségem. Kipróbáltam a táncot, a drámát és az önismereti műhelyt is, ezúttal azonban az ének érdekel, mert szeretnék szolgálni ezzel a gyülekezetemben, hogy a tehetségem tényleg Isten dicsőségére legyen.”

„Isten dicsőítése akkor kapcsolódik szervesen az életünkhöz, ha az a mindennapok cselekedetei istentiszteletté válnak. A vasárnapi gyülekezeti, közösségi alkalom is az, és az egész életünk is Isten dicsőségére kell, hogy történjen” – hangsúlyozza Thoma László lelkipásztor, a lelki munkaág vezetője. Az idei Sófár jelmondata: Életre hívsz. A lelkész a témaválasztásról azt mondta: „Isten életre hívott minket, és a Szentírásból megismerhetjük, milyen életre hív. Az egyes esték témái, kulcsgondolatai a reformáció ötszázadik évében így alakulnak: élni – egyedül kegyelemből, egyedül hit által, egyedül Krisztusban, egyedül az Igéből, Isten dicsőségére, folyamatos megújulásban.” Az igehirdetések mellett egyéni csendességek és kiscsoportos beszélgetések segítik a lelki elmélyülést. Esténként Márkus Tamás egyetemi lelkész hirdet igét.

Hogy a lelki megújulásnak tere lehet a Sófár, azt jól példázza egy miskolci gimnazista, Jobbágy Dániel története. Dani négy éve járt először a dicsőítő iskolában, azt mondja, egész héten egyik ámulatból a másikba esett.
„Barátokat szereztem rögtön az első alkalommal. Közvetlen és családias közösség a Sófáré, azon kívül a dicsőítő iskolának köszönhetően rengeteget fejlődtem a gitározásban. Elhatároztam, hogy újraindítom az ifit, és behozom a sófáros dalokat is. Ma már én kísérem az ifit, és szólógitáros vagyok a gimi dicsőítő csapatában, a Lámpásban is.”

Dani lelkesedésével egy már csak alig észrevehetően pislákoló láng lobbant fel újra a miskolc-hejőcsabai református ifi életében. „Több mint tíz éve volt egy nagy fellángolás az ifiben, mindenki kézbe vett mindenféle hangszert, amit csak talált otthon. Andrássy Gergő vezette ezt az ifis csapatot akkor. Szerte Miskolcon jártak dicsőíteni gitárral, dobbal, trombitával, hegedűvel, szintetizátorral. Miután ők kirepültek innen, abbamaradt az ifi. Egészen 2013-ig, amikor újraéledt a dicsőítő csapat, Benedek testvérem cajonozik, a többiek énekelnek, most már mi is járunk szolgálni néha gyülekezetekbe.”

A Sófár hatására vált egyre elkötelezettebbé a dicsőítés iránt – ismeri el a fiatalember. „Elkezdtem eljárni dicsőítő napokra, például az Ezazanap!-ra. Szerettem volna Miskolcra is szervezni egy hasonlót, amire könnyen és olcsón eljuthat bárki. Ez néhány hete meg is valósult. FrissítŐ néven tartottunk egy dicsőítő napot Miskolcon, ahol számos zenekar és dicsőítő szolgáló fellépett hozzávetőlegesen 250 ember előtt.”
Hogy hogy sikerült egy ekkora méretű rendezvényt megszervezni, arról így mesélt a tizedikes gimnazista: „Tavaly év végén már nem tudtam magamban tartani ezt a vágyamat, ezért megosztottam egy osztálytársammal, majd a vallástanárnőnkkel is. Mindketten helyeseltek, támogattak. Csatlakozott hozzánk még két osztálytársam, akikkel minden erőnket beletettük a szervezésbe. Négy hónap alatt, rengeteg segítséggel sikerült megnyernünk több dicsőítőt is: az avasi jezsuita templom könnyűzenei csoportját, a bükkaranyosi református gyülekezet Ébredés csoportját, az IHS-t, a belvárosi evangélikus gyülekezet könnyűzenei csoportját, valamint fellépett a Lámpás, a Hanna projekt és Andelic Jonathan is. Igét hirdetett Thoma László lelkipásztor. Mindez valódi lelki felfrissülést jelentett a résztvevők számára.”

Jobbágy Dani úgy véli, a dicsőítés mintha egy másik világba repítene el, közel tudja hozni az emberhez Isten jelenlétét. „A Sófárban az is megfogott, hogy akiket dicsőíteni láttam, valódi hittel dicsőítettek. Ezzel mások hitét is építették.” Jelentősége van a daloknak is a fiatalember szerint. „A dicsőítő dalokban, amelyek imádságok, benne van minden, amin egy ember átmehet, így nagyon sokaknak lehetnek segítségére. Ugyanakkor, nekünk, akik énekeljük ezeket, komolyan kell vennünk, hogy Istennek énekelünk, és úgy kell énekelnünk, hogy az a szöveg hiteles is maradjon a mi szánkból.”
Minden attól függ, hogy milyen a hozzáállásunk – vélekedik. „Isten jelenlétét akkor tapasztaljuk meg, ha akarjuk is, és odaszánjuk magunkat erre. Krisztus azt mondja: az ajtó előtt állok, és zörgetek. Isten vár arra, hogy be tudjon lépni az emberek életébe. Szeretné, ha ráébrednénk, Ő milyen nagy, és csak rajtunk múlik, hogy a dicsőítés alkalmával mindent letegyünk Isten elé.”
És hogy kinek szól a meghívás? Mindenkinek – a Sófárt illetően is. Ahogy az egyik szervező fogalmazott: „A dicsőítő iskolát ajánljuk gyerekeknek és a nyugdíjasoknak, dolgozóknak és diákoknak, botfülűeknek és falábúaknak. Akik már fogtak gitárt a kezükben, és azoknak is, akik még soha, de mindig is szerettek volna. Akik sejtik, mit is jelent Istent dicsőíteni, és akiknek fogalmuk sincs. Azoknak, akik vágynak rá, hogy megtapasztalják egy közösségben Isten jelenlétét. Mindazoknak, akik szeretnének fejlődni, bárhol is tartsanak most.”

A tizedik Sófár református dicsőítő iskoláról többet megtudhat a rendezvény honlapján. Jelentkezni ugyanitt lehet június 30-ig.

Képek (FrissítŐ): Ficsór Patrik