Miközben hazánkban tovább pusztít a válás járványa, lassan kezd kibontakozni egy új keresztyén szolgálat az elváltak megsegítésére.  Hasonlóan pl az alkoholmentő misszióhoz, az elváltak missziója nem a  krízisbe jutott ember bűnét, hanem az embert akarja szeretni és Krisztusban  talpra segíteni. Az ökumenikus elváltmissziós munkacsoport idén negyedik alkalommal  tartott  gyógyító konferenciát, erről számolunk be alábbi cikkünkben.

Októbertől segítő csoportokat indítunk elváltaknak a város több pontján és környékén; Józsefvárosban, Angyalföldön, a  XI. kerületben,  Budatétényben és Szigetszentmiklóson egyházi és magán helyiségekben vegyesen.

E tragédia feldolgozásában a felépülés folyamatában Isten Igéje mellett/által keressük a segítséget.. Ezeken az alkalmakon az elvált missziós konferenciákon, évközi alkalmakon kiképzett munkatársak vezetnek beszélgetéseket, áhítatokat,  közös egymásért való imádkozásokat elváltaknak az őket érintő kérdésekben és  témakörökben. Az alkalmak ingyenesek, felekezetköziek, keresztyén  szellemiségűek. Egyházhoz nem tartozó embereket is szívesen várnak a  szervezők

Amerikaiak készítettek egy filmsorozatot a társuktól elhagyottaknak - 1-1 rész a válási folyamat állomásaival foglalkozik (sokkos hatás, nem hiszem el állapot, harag, önvád, megbocsátás, felépülés, újabb párkapcsolat...). Péntek esténként megnézünk egy részt és az alapján beszélgetünk oldottan. Az egésznek a célja a sebek kötözése, gyógyítása. Ha ismersz valakit, aki ilyen sebtől szenved, vagy hozzátartozóként érintett,  kérlek említsd meg ezt a lehetőséget.

Informálódás céljából hívható az alábbi telefonszámok bármelyike;

Paksy Sándor  06-20 886 3321

Szloboda Hédi  06-20 886 1956

„Elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten..." (Ap csel. 14:27).

Ezt az Igét olvastuk 2009. június 24-én, a „Felépülés válásból" c konferencia kezdő napján a Bibliaolvasó kalauz nyomán a konferencia nyitó áhítatán. Most mi is szeretnénk röviden egy kis ízelítőt adni, milyen nagy dolgokat tett velünk az Úr a június 28-ig tartó négy napos együttléten. Konferenciánk alcíme ez volt: „Padlóról talpra". Valóban átélhettük az a csodát, hogy „talpra állítva", a hitben, reménységben megerősödve térhettek haza a résztvevők. Közel ötven résztvevője volt a konferenciának. Jöttek elvált felnőttek, nők férfiak, jöttek gyermek nélkülikek, voltak akik otthon hagyták gyermekeiket, voltak, akik elhozták ide. Jöttek ifjúsági segítők, teológusok, és naponta meglátogattak minket a meghívott előadók: Dr. Veres Sándor, Dr. Veresné Kovács Judit pszichológusok, Dányi Zoltán ref. lelkész, pásztorálpszichológus, Dr. Kádár Péterné ref. lelkész, családgondozó, Madocsai Bea,  a róm.kat. Emmánuel közösségi munkatársa. A konferencia vezetői is tartottak előadásokat, áhítatokat: Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási ref. lelkész,  Horváth István a Magyar Evangéliumi Szövetség munkatársa, és Paksy Sándor a budapesti „Váló-háló" vezetője.

A konferencia Békésszentandráson került megrendezésre. A református parókián folytak a gyermek programok kirándulásokkal színesítve. A helyi általános iskola kollégiumában, egy régi kúria épületében zajlottak a felnőtt előadások, beszélgetések és az étkezések. Időnként közös, szeretetvendégségeket, tábortüzet, áhítatokat tartottunk a parókia kertjében ill. a templomban.

A tábor záró „morzsa szedegető" beszélgetésen derült ki, milyen nagy hatással volt ránk ez a néhány nap Isten jelenlétében és egymás támogató, szerető, imádkozó közösségében. Volt, aki így szólt: „Életemben két nagy meglepetés történt, az egyik fiam megszületése, a másik ez a tábor." Egy szülő számára az jelentett nagy élményt, hogy egy olyan keresztyén családi társaságban lehetett felszabadult, vidám résztvevő gyermekeivel együtt, ahol nem volt elvált mivolta miatt „fehér néger", bajtársak között oldott légkörben lehetett együtt. Volt, aki arra döbbent rá, hogy az időnként elviselhetetlennek érzett válási keresztje még nem is olyan nehéz, mint amit a társai hordoznak. Többen részt vettek már ilyen táboron korábbi években, - hiszen az idén már negyedik éve rendeztük meg az elvált missziós munkacsoporttal a tábort - s mégis kívánkoztak újból vissza, és a hasonló tematikájú előadások is jelentettek új meggazdagodást. Különbözőségek is voltak, pl. valaki a tavalyi tábor nyomán értette meg, hogy véget kell vetni hivatalosan is annak a kapcsolatnak, amiben élt, és szenvedett. Az idei tábor után pedig elhatározta, hogy a megkövezett Pált (Apcsel.  14: 20) körülvevő tanítványokhoz hasonlóan, ő is körül akarja állni barátaival a válás miatt elterült embertársait abban a reményben, hogy ők is átélhetik az isteni talpraállás csodáját. Az idén egyik legnagyobb örömünk egy 5 hónapos résztvevőnk „levele" volt, aki ezt „írta": „ ...Apukám és Anyukám a konferencia alatt döntötték el, hogy amit a Sátán segítségével leromboltak, ahelyett Isten segítségével újat építenek krisztusi alapon!"

Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási református lelkész, az elvált missziós munkacsoport tagja