Miután eltemettük a házasságot

Érdemes még valaki mással gyorsan újat kezdeni, vagy van esély egy halódófélben lévő házasság újjáélesztésére? Meddig érdemes menteni a menthetőt, és egyáltalán miért? Mihalec Gábor pár- és családterapeuta Házasság 2.0 című könyvének bemutatóján erre is fény derült.

Talán az életközepi válság teheti, vagy az, hogy a felnövő és kirepülő gyerekek űrt hagynak maguk után, de tény, hogy egyre több középkorú férfi és nő érdeklődik a házassággal kapcsolatos tanácsadó könyvek, előadások iránt – derült ki a házasság hete mozgalom idei felméréséből.

Herjeczki Kornél, a mozgalom országos koordinátora, valamint a Házasság 2.0 című könyvet megjelentető Harmat Kiadó igazgatója a kiadvány budapesti bemutatóján elmondta: szeretnének több olyan könyvet kiadni, amelyek a házasságuk második felében élőket foglalkoztathatják. „Különösen a konfliktusok és a házassági krízisek megoldásai érdeklik az embereket, de figyelmet kell szentelnünk a kapcsolati kultúrát az elmúlt évtizedben markánsan befolyásoló közösségi média hatásainak is. Az online kapcsolati háló építése ugyanis a párkapcsolatoktól is időt vesz el, pillanatok alatt előkerülnek régi barátok, ismerősök, ráadásul idealizált képek jelennek meg mások kapcsolatairól, amelyek sokkal vonzóbbnak tűnnek, miközben a saját házasságukat nem értékelik annyira az abban élők.”

A rendszerváltás után a házasságkötések száma jelentősen csökkent, míg a válásoké stagnált, ami hosszú időre komoly mélyrepülést jelentett – mondta Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet demográfusa. „Az elmúlt évtizedben azonban megfordult a tendencia: 2010 és 2016 között a korábbiakhoz képest 46 százalékkal több házasságot kötöttek. És bár az élettársi kapcsolatok elfogadottabbak lettek, a fiatalok többsége mégis a házasságot tartja a legmegfelelőbb és legkívánatosabb együttélési formának.”

A népességkutató megerősítette: a válások egyharmada ma már legalább húsz éve fennálló házasságoknak vet véget, ezek 90 százalékában született közös gyermek, vagyis feltehetőleg sokan várnak a végső kenyértöréssel, míg el nem engedhetik gyermekeik kezét. Csökkent ugyanakkor a válások elfogadottsága, és egyre többen gondolják úgy, hogy nem a válás jelenti egy rossz házasságra a gyógyírt.

Mihalec Gábor pár- és családterapeuta tapasztalatai is alátámasztják az elhangzottakat. Mint mondta, az elmúlt két évben egyre több ősz hajú pár fordult hozzá segítségért. Tapasztalatait Házasság 2.0 című könyvében olvasóival is meg szeretné osztani, a kiadványban a szerző meglátásai mellett helyet kapott hat, házassági krízisén sikeresen túljutott házaspár története is. Ők átélték, amire a könyv címe utal: eltemették házasságukat abban a formában, ahogy az addig élt – pontosabban, élhetetlenségével együtt. Lefektették viszont az élhető házasság alapjait, vagyis nem új társat kerestek (régi, rossz sémáikat átörökítve egy második kapcsolatba), hanem jelenlegi társukkal együttműködve formálták újra kapcsolatukat.

A párterápia abban segít, hogy a házaspár rögzült, rossz mintázatait tudatosítsa, felszínre hozza azokat valódi vágyaikkal együtt. Megvizsgálják például, milyen forgatókönyv szerint veszekednek, mi az igazi tétje vitáiknak. „Nem a kerítés színe az igazi tét, hanem a feleség részéről az, hogy kiderüljön, az ő szava is ér-e annyit, mint a férjéé, a férfi részéről pedig, hogy kicsikarja feleségétől a tiszteletet. Amikor megtanulnak megfelelően kommunikálni, rájönnek, hogy hatalmukban áll befolyásolni a kapcsolatukat. Amikor ezt megtapasztalják, elkezd csillogni a szemük, mert megtanulják, hogyan szóljanak egymáshoz, ha azt a reakciót szeretnék látni, amit szerettek volna kiváltani a másikból.”

Az átdolgozandó területek egyike általában a szeretet, a szerelem fogalmáról alkotott mítosz – hívta fel a figyelmet a szakember. „Azt gondoljuk, a szeretet elsősorban érzelem, pedig az élet számos területén mi magunk sem akként éljük meg. Például, amikor a gyermekünk késő este fordul hozzánk segítségért a házi feladatához, nincs túl nagy kedvünk nekilátni a fogalmazásnak, mégis megtesszük. Miért? Mert elkötelezettek vagyunk mellette, és nem akarjuk őt magára hagyni. A szeretet tehát elsősorban döntés kérdése, a döntés cselekvéshez vezet, a közös élmény, az együtt töltött idő hatására pedig az érzelmek is újraszerveződnek.”

Mihalec Gábor cáfolta azt a hiedelmet is, hogy jobb válni, mondván: ami nem megy, nem kell erőltetni. „A következővel sem lesz jobb, sőt, a statisztikák szerint még nagyobb eséllyel és sokkal hamarabb válnak el azok, akik újraházasodtak. Életfeladatról van szó ugyanis: amit az egyik helyzetben nem tanulok meg, az élet elém hozza egy következőben. Vagyis ugyanazt visszük egyik kapcsolatból a másikba.”

A Házasság 2.0 című könyv külön fejezete szól a szexuális integritásról. Mihalec Gábor szerint az elhidegülés különböző stációiért mindenki maga felelős. „A vágy, hogy valaki mást vonzzunk be, kicsiny magból terebélyesedik hatalmas fává. De csakis ha elidőzünk felette, narratívát faragunk hozzá, aztán tettekre váltjuk elképzeléseinket. Hogy mi az ellenszere? Legyünk becsületesek, elsősorban önmagunkkal szemben. Nem kell mindennel odafordulni a házastársunkhoz, például ha egy intim álomban valaki más jelenik meg. De az már a mi felelősségünk, hogy miként foglalkozunk ezzel tovább. Nagy hatékonysággal ki lehet gyomlálni a vágyálmokat már az elején.”

A szakember szerint a házasság nem terem magától, ahogy egy magára hagyott kertben is csak a gyomok burjánoznak el. „Nekem ez nem elég, többre vágytam, nem erre szerződtem – fakadunk ki. Jó hír, az, hogy a szenvedésre, a nyomásra legalább feltesszük a kérdést, mit lehetne másképp tenni. Valamiért elhittük azt a mítoszt, hogy a házasságban azokat a dolgokat, ami máshol a siker kulcsa, félre lehet tenni. Pedig azt senki sem kétli, milyen fontos például az önfegyelem a sportban vagy a kitartás az üzletben – miért lenne ez másként a házasságban?”

Mihalec Gábor azt tanácsolja, érzelmileg felfokozott helyzetben ne hozzunk hirtelen döntést, csak azért, hogy a nyomástól szabaduljunk. „Eleinte az érzelmeink talán nem támogatnak abban a döntésünkben, hogy tegyünk meg mindent a házasságunkért, ahogy a dohányosnak sem kellemes megállni, hogy ne szívja el a következő szál cigarettát. De tartsunk ki mellette, és tegyük a dolgunkat, akkor is, ha – még – nem szívből jön. Mert ha kitartunk, azt is megtapasztaljuk, hogy belső késztetésünkké válik például megsimogatni a másikat.”

A terapeuta elárulta: nem adja könnyen a párokat, mindent megtesz azért, hogy felismerjék, házasságuk megmenthető. Néhány esetben azonban túl mélyek a fájdalmak, túl messzire mentek a házasfelek, és el kell ismerni, hogy együtt maradni nagyobb veszélyt vagy fájdalmat jelentene, mint különválni. Ám ha szülőpárról van szó, akkor is el kell jutniuk egy jó munkatársi kapcsolat szintjére, mert a közös ügyekben egy életen át együtt kell működniük: gyermekeik születésnapján, ballagásán, esküvőjén nemcsak találkozni fognak, de felelősséget is vállalnak majd értük. A szakember hangsúlyozta: nincs az a válságos helyzet, amiben Isten elhagyna minket. Még egy elvált keresztényt sem. „Isten szeretetétől az Ige szerint semmi sem választhat el. Másrészt, Isten maga is átélte a válás tragédiáját. Ő ugyanakkor az újrakezdések Istene. Miért ne lehetne az éppen annak az olvasónak az életében is, aki ezt a cikket olvassa?”

Képek: Füle Tamás