"Szeretünk magyarul beszélni"
- Igyekszünk sokat beszélni és olvasni, egyelőre főleg rövidebb meséket, mert egy regényt még nehéz lenne elolvasni.
Voina Annamária és Szilágyi Tünde Katalin testvérek. Annamária román édesapja családnevét, Katalin pedig édesanyja leánykori nevét kapta. Tavaly novembertől ők is tanulnak magyarul az abrudbányai fakultatív magyar órákon. Bár gyermekkoruk óta magyarul beszélnek édesanyjukkal, a lányok örülnek a nyelvóráknak, mert így még többet tudnak gyakorolni.

- Kevesen vagyunk és nem szeretnénk, hogy eltűnjön a magyar beszéd Abrudbányáról. Nagyapám 90 éves, sokszor szokta mondani, hogy beszéljünk minél többet magyarul. A városban nincs magyar iskola, a lányaim is román iskolába járnak - meséli Voina Renáta, aki a helyi református gyülekezet tagja.
Abrudbánya hatezres kisváros a romániai Fehér-megyében, az Erdélyi-érchegységben. A városban élő hetven magyar többsége református, az istentiszteletek, hittan- és konfirmáció-előkészítő órák is azon kevés lehetőség közé tartoznak, ahol lehet még hallani magyar beszédet. A városban nincs magyar oktatási intézmény, az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület 2011 novemberétől fakultatív magyar órákat indított, így gyerekek és felnőttek havonta 2-3 alkalommal tanulhatnak magyarul a református egyház tanácstermében. Az órákat a románok közül is sokan látogatják, elsősorban azok, akik magyar felmenőjük iránti tiszteletből, érdeklődésből járnak a nyelvórákra.
- Van olyan lány, akivel fél évvel ezelőtt még románul beszéltünk, mert egyszerűbben megértettük egymást, de most már csak magyarul beszélgetünk - meséli Gábor Krisztina, az egyesület munkatársa.
Azért, hogy minél többen kedvet kapjanak a magyar órákhoz, az egyesület Budapestre és környékére szervezett rövid kirándulást.

Megélni a magyarságot
- Az abrudbányai magyarok célja a megmaradás és az asszimiláció folyamatának megállítása - mondja Gábor Ferenc, aki feleségével, Krisztinával 2001-ben költöztek a városba. A református lelkész elmondja, a magyarok békében élnek a többségi románsággal, ezt a jó viszonyt azonban ápolni kell és figyelni arra, hogy a kényes kérdéseket, történelmi ütközőpontokat megfelelő körültekintéssel kezeljék, hiszen mint mondja, mindenki érzékeny a múltjára. A lelkipásztor szerint a konfliktushelyzetek nem a mindennapokban, az egymás mellett élő emberek között alakultak ki, a jó szomszédság megvan és érdemes munkálkodni a közeledésen.
- Először tudatosítani kell a mieinkben, hogy ők kik. Abrudbányán az ötvenes években a magyar oktatás megszűnt, ennek hiányában a gyerekek csak otthon használták a magyar nyelvet, de ez kevés volt ahhoz, hogy az egészséges magyar öntudat kialakuljon bennük. Román iskolába, román társaságba jártak, ezért a velem egykorúak sajnos már jobban beszélnek, értenek románul, mint magyarul. Elidegenedtek attól, akik. Ez lenne tehát az első lépés: visszavinni őket oda, ahol érzik, nem szégyen magyarnak lenni, nem szégyen magyarul beszélni. Ettől a ponttól könnyebb a nyitás a többség felé.
A lelkipásztor szerint is nagyobb az asszimiláció veszélye, ha valaki vegyesházasságban él, ugyanakkor ezek a kapcsolatok elősegítik a két nemzetiség közötti bizalom megerősödését.

Együtt
Nagyon fontos, hogy hogyan kommunikálunk - mondja Kopenetz Lóránd, az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület elnöke. A 2007-ben alakult egyesület célja, hogy a Fehér megyei települések lakói jobban megismerjék egymás kultúráját és a szórványban élők is bátran vállalják magyarságukat.
- Félre kell tennünk az "enyém-tied" problémát, a lényeg az, hogy gazdaságilag fejlődjünk és jobb életünk legyen. Ezen románoknak és magyaroknak együtt kell munkálkodnunk.
Kopenetz Lóránd elmondja, az egyesület működését a románok is támogatják, sőt az anyagi hozzájárulások nagyobb részét a többségiek adományai teszik ki. A gyógyszerész szerint a erdélyi magyarok hídszerepet tölthetnek be Magyarország és Románia gazdasági kapcsolatainak előmozdításában is.

Szomszédság
A közeli Verespatakon még kevesebb magyar él, mint Abrudbányán, ezért az egyesület szervezte meg az ismertebb község látnivalóinak magyar idegenvezetését is.
- Korábban, ha jöttek magyar turisták, nem volt, aki segítsen nekik, de most van, aki nyáron, reggel nyolctól este nyolcig vállalja az idegenvezetést - mondja Gábor Krisztina. A fakultatív magyarórák keretén belül van egy csoport, akik idegenvezetőnek tanulnak. A felnőtteket az egyesület alkalmazza, a fiatalabbak pedig önkéntesként segítenek a magyar csoportok vezetésében.
A verespataki aranybányák a legrégibbek Európában. Már a Kr. e. 5-4. századból vannak feljegyzések arról, hogy ezen a területen aranyat bányásztak, az ókori tárnák maradványai ma is megtekinthetők.

A település azért került a figyelem középpontjába, mert a kanadai-román cég, a Roşia Montană Gold Corporation külszíni fejtésű aranybányát akar nyitni.
A bányászatnál alkalmazott ciántechnológiás eljárás azonban számos környezetvédő szervezet szerint maradandó és helyrehozhatatlan károkat okozhat a hegység természeti kincseiben.

Csoda?
Az egyesület sokrétű tevékenysége - magyarórák, turizmusszervezés, épületvédelem - mellett feladatának érzi, hogy gazdagítsa a város kulturális életét is. Rendezvényeik közül a leglátogatotabb esemény az Abrudbányai Magyar Közösség Napja, több mint ezer résztvevője volt tavaly nyáron.
- Szinte csodával határos számunkra, hogy egy ilyen eseményt megrendezhetünk. Évtizedeken keresztül olyan légkörben éltünk Erdélyben, hogy még gondolni sem mertünk egy hasonló rendezvény megszervezésére. De most megvalósult, méghozzá igen gazdag programmal - mondja Gábor Ferenc.
A fesztivál református istentisztelettel keződött, majd kórusművekkel és orgonakoncerttel folytatódott. A szabadtéri színpadon magyar, román és szász néptánccsoportok léptek fel, este román és magyar könnyűzenei együttesek koncerteztek. Aki csendesebb szórakozásra vágyott, idegenvezetésen vehetett részt Abrudbánya történelmi központjában. Se a vendégek, se a helyibéliek nem maradtak éhesen, a résztvevőknek több mint ezer adag gulyást és kétszáz adag bálmost szolgáltak fel. Az események szervezésébe román önkéntesek is bekapcsolódtak, és a városvezetés is támogatta a programot.
- A városunkat mi nem úgy látjuk, mintha külön lenne egy magyar és külön egy román Abrudbánya, hiszen ez egy közös polgári város, románokkal, magyarokkal, cigányokkal, és arra törekszünk, hogy mindenki jól éljen. Ebben egyetértés van közöttünk, és a polgármesteri hivatal és hatóságok is melletünk állnak. A Magyar Közösség Napján tavaly például jelen voltak Fehér megye román és magyar politikai vezetői is - fogalmaz Kopenetz Lóránd.
Idén június 22-24-én rendezik meg a III. Abrudbányai Magyar Közösség Napját, ez alkalommal is várják a határon túli vendégeket. A helybéliek, mint azt Voina Renáta is mondja, örülnek az ide látogatóknak.
- Abrudbánya kis város, de az a pár magyar, aki maradt, nagyon vendégszerető; amit tudunk, megtesszük a vendégekért, szeretettel várunk mindenkit!

Dobó Márta