Határok
Noha tiszteletben tartja a határokat, ez a közösség az elmúlt másfél évszázadban újra és újra átlépte a nemzeti és felekezeti, vallási és politikai határokat – kezdte a beszélgetést utalva arra, hogy a Hold utcai németajkú református gyülekezet kapcsolata a zsidósággal nem új keletű.Röhrig Géza úgy reagált: a határ nemcsak cezúrát jelent – ezt a magyar nyelv érzékletesen fejezi ki, amikor úgy fogalmaz: kimegyünk a határba. „A határ: sáv. Az ember határlény, kentaur, test és lélek, isteni és állati komponens. Folyamatosan határok között mozgunk. A művészet is akkor jó, ha határokat sért, ha nem a járt utakon jár, nem azokat a megoldásokat ismétli rutinból, amelyeket korábban. A keresztyénség is bizonyos értelemben egy határon született."

A negyvennyolc éves, négygyermekes családfő elmondta, az ő élete is határokon keresztül húzódik: New Yorkban él, az életének csaknem felét külföldön töltötte. „Amikor hazajövök, a 2000 előtti Magyarországot keresem óhatatlanul is, mert azzal volt utoljára közeli viszonyom. Mindig kicsit meglep a tárgyi környezet, a legújabb szlengek" – árulta el, majd hozzátette: szeretne hazatérni, mert úgy érzi, itthon tehetne a legtöbbet.

A szerelmesek
A beszélgetés témája a keresztyénség és zsidóság viszonya volt. Balog Zoltán azt mondta: mély szakadék húzódik a keresztyénség és a zsidóság viszonyában; a két vallásé amolyan se veled, se nélküled kapcsolat. Arra a kérdésre, hívő zsidóként hogy tekint a keresztyénségre, Röhrig Géza azt mondta: „Vannak cáfolhatatlan, makacs tények, de tovább kell lépni ezeken. Negyven könyvből negyvenet zsidó írt, egyedül Lukács nem született zsidónak, hanem betért. Jézus és tanítványai megtartották a törvényt, kósert ettek, hanukát ünnepeltek, sátoros ünnepre vándoroltak Jeruzsálembe, Jézus az utolsó vacsorán a maceszt törte meg" – sorolta. „De valljuk be, hogy bár a zsidóságnak és keresztyénségnek történetileg közös gyökerei vannak, a keresztyénség ma annyira zsidó, amennyire Shakespeare Hamletje dán. Ennek megvan az oka, amit nem rovok fel a keresztyénségnek, sőt! Nekünk nem kell mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy tisztelni tudjuk egymást. Két férfinak nem kell ugyanabba a nőbe szerelmesnek lennie ahhoz, hogy barátok tudjanak lenni, de az nem árt, ha mindketten szerelmesek. Ha mi zsidók Istennel ittasulunk, ti pedig az evangélium örömhírét élitek éjjel és nappal, akkor két szerelmes már egészen biztos, hogy megérti egymást."Nem csak előzmény
Röhrig Géza hozzátette: a történelmi keresztyénség utóbbi tizenhat évszázadának teológiáját zsidó szempontból szomorú korszaknak látja, mert az Ágostontól Lutherig – akitől a Mein Kampf is idéz – a zsidóságban nem lát mást, mint a saját előképét. Olyan lépcsőfokot, amin keresztül a keresztyénség eljutott a saját küldetéséhez vagy igazához. „Ma már értelmes ember nem vonja kétségbe, hogy a zsidó vallás autentikus, szakrális hagyomány, saját jogon az, nemcsak mert megszülte a keresztyénséget, hanem azért, mert küldetése van" – fogalmazott.

Együtt tanulmányozni
De nem szeretne a múlton siránkozni – tette hozzá Röhrig. „Inkább annak örüljünk, hogy a hatvanas-hetvenes évektől kezdve más a tónus, máshogy viszonyulunk egymáshoz. A reformátusok és az evangélikusok mindig is jeleskedtek a Biblia skriptuális, textuális tanulmányozásában, ezért nagyon jól tudok velük beszélgetni, tanulni, mert egy magára adó protestáns lelkésznek a képzése során ki kell tudnia olvasni a héber betűket, ami nagyon fontos ahhoz, hogy az Ige héber részét eredetiben is olvashassa, értse."

Szövetséges társak
Zsidóság és keresztyénség viszonyában a jövőre nézve az a legfontosabb, hogy a két vallás hívei valamiféle szövetséget alkossanak – hangsúlyozta. Röhrig Géza szerint új korszak előtt állunk. „Ma a földön a legveszélyesebb identitás keresztyénnek lenni a Közel-Keleten. Pál Damaszkuszában, Szíriában, Jordániában, Szaúd-Arábiában jelentős keresztyén közösségek léteztek. Ha ma ebben a régióban egy keresztyén ember csak olyan egyszerű dolgot is akar, mint megtartani egy esküvőt vagy eltemetni a halottait, az közvetlen életveszélyt jelent a számára. Egy ilyen véres helyzetben a kulcsszó keresztyénség és zsidóság viszonyát illetően már nem a párbeszéd kell, hogy legyen – az a huszadik századra volt jellemző –, hanem a szolidaritás."

Röhrig Géza szerint három nagy korszaka volt a zsidó–keresztyén viszonynak. „Az első a középkori hitviták kora, amelynek már nincs értelme, bár beszélgethetünk. A második a párbeszéd időszaka, amikor megpróbáltuk megtalálni egymással a hangot. Ma pedig olyan civilizációs helyzetben találjuk magunkat, amikor joggal várja el minden keresztyén, hogy a zsidó álljon mellé, ha létében fenyegetik akárhol, és ugyanezt természetesen a zsidó is elvárja minden keresztyéntől ugyanilyen helyzetben – ez a szolidaritás korszaka." Szerinte a nyugati keresztyénségnek is sokkal markánsabban kellene felszólalnia a keresztyénüldözéssel szemben.Van-e értelme a hitvitának?
A jó hitvitának ma is lehet értelme – vitatkozott a miniszter –, mert a saját hitünket és a másikét is jobban meg lehet érteni általa. Balog Zoltán a görög filozófiai és a zsidó bibliai megismerés közötti különbségre hívta fel a figyelmet. „A görögök szerint akkor tudsz valamit jól megismerni, ha távol tartod magadtól a megismerésed tárgyát, vagyis objektíven értékeled. A héber jada: megismerni szó – ahogy azt a Biblia első lapjain olvassuk: és ismeré Ádám az ő feleségét, Évát – a teljes egyesülést jelenti. Ha nem válok egy kicsit azzá, mint a másik, nem is fogom tudni megismerni." Majd hozzátette: „Pál apostol azt mondja, hogy zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé lettem, és aztán meg is adja ennek a célját: hogy akár egyet is megnyerjek a Krisztusnak."

Misszionálni a zsidóságot?
A lelkész hozzátette: talán annak a fajta hitvitának is volna értelme, melyben szó esik Jézus messiási voltáról, még akkor is, ha a kérdést – Jézus Messiás volt-e vagy sem –, primitívnek tűnik egy zsidó számára feltenni. „Van abban valami titokzatos, izgalmas, hogy a Názáreti az, aki a legmélyebben összeköt bennünket. Ő az is, akinek a személyére jogosan vagy jogtalanul hivatkozva szakadás keletkezett zsidóság és keresztyénség között" – fogalmazott.

Röhrig Géza egyetértett, ám tisztázta, milyen típusú hitvita az, amelynek ma már nincs létjogosultsága szerinte. „A középkori latin disputa formalizált műfajával együtt járt, hogy a vita vesztesének föl kellett vennie a győztes hitét. Hogy, hogy nem, mindig a keresztyén fél győzött. Amikor a hitviták anakronizmusáról beszélek, akkor – baráthoz illően keményen fogalmazva – azt akarom mondani, hogy a keresztyénség elveszítette az erkölcsi tőkéjét arra, hogy a zsidóságot misszionálja. Lehet hitvitázni, de Auschwitz után azt már nem lehet azzal a felkiáltással tenni, hogy az egyik fél adja fel a hagyományát, az elkötelezettségét és igazodjon a másikhoz. Ennek vége, és bár a keresztyénség ezt dogmatikailag nem jelentheti ki, gyakorlatilag mégis leállt a zsidók misszionálásával. Kisegyházak megpróbálják, de a történelmi egyházak érzik, hogy ebben a pillanatban ez egyszerűen nem volna ildomos."

Röhrig Géza fontosnak tartotta leszögezni: a nácik nem voltak keresztyének, a gond szerinte az, hogy Horthy Miklós Magyarországa kilencven százalékban keresztyénnek vallotta magát. Ám amikor kritikusan beszél a vészkorszakról, nem az állampolgárokat marasztalja el, hanem az akkori pápára és azokra a püspökökre gondol, akiknek „szakmájuknál fogva vértanúkká kellett volna válniuk, és nem hagyni, hogy az orruk alól bevagonírozzák a zsidókat."

Annak, hogy „megismerjük egymást, és beszéljünk arról, hogy a zsidó hagyományban a messiásvoltnak mik a feltételei, és Jézus megfelel-e ennek", szerinte is van létjogosultsága és jelentősége. Szólt ugyanakkor arról is, hogy az elmúlt tizenhat évszázad alatt a történelmi keresztyénség dejudaizálódott, és a két vallás közötti konceptuális különbségek szakadékká terebélyesedtek. „Ezen a szakadékon átér a kezünk, de nem cél, hogy eggyé váljunk" – mondta. Huszonkettes csapdájaként látja a zsidóság „megtérésének" kérdését is. „Ha jól értem Pált, Jézus addig nem fog visszajönni, amíg minden zsidó meg nem tér keresztyénnek. A zsidók pedig addig nem fognak megtérni, amíg Jézus vissza nem jön" – mutatott rá.

Nő a lelkek közötti távolság
De nemcsak ez az oka, hogy a zsidó–keresztyén viszony elsősorban másról kell, hogy szóljon, mint a térítés – folytatta. „Elie Wiesellel volt alkalmam beszélni pár héttel ezelőtt. (E. W. máramarosszigeti születésű, Nobel-békedíjas holokauszttúlélő író, aktivista, egyetemi tanár – a szerk.)
Ő azt mondta nekem, hogy 1944-ben a pesszimisták New Yorkba, az optimisták Auschwitzba mentek. Én természetem szerint – mivel hívő vagyok –, optimista vagyok. Ezzel együtt el kell ismernem, hogy a világnak most centrifugális pillanata van. Vannak korszakok, amikor a lelkek közötti távolság nő, és van, amikor csökken. Ezek a korszakok nem két-három évig tartanak. Most nő ez a távolság. Józanul és fájó szívvel azt látom, hogy a világ a káosz felé tart. Ezért az energiánkat nem arra kell fordítanunk, hogy egymást meggyőzzük arról, hogy ki a Messiás, hanem a saját nyájainkat kell elsősorban megóvnunk egy olyan világban, ami éppen szétesőben van, és két lábbal tapossa a hagyományt" – fogalmazott Röhrig Géza.

„Az én Jézusom"
A Jézus messiási voltára vonatkozó kérdés azonban Röhrig Géza szerint is izgalmas. Felidézte, hogy „rendes, asszimilálódott késő Kádár-kori gyerekként" előbb olvasta az Újszövetséget, mint az Ószövetséget. „Sosem felejtem el, mennyire lenyűgözött, és mennyire szabadnak éreztem magam, amikor először olvastam a jézusi példázatokat. Van bennem egy ódzkodás a merev struktúrák, a hierarchia ellen, ezért nagyon tudtam azonosulni a názáreti Jézussal. Ezt aztán össze kellett egyeztetnem ezzel a megörökölt, bizalmatlan helyzettel, hogy például a mai intézményes keresztyénség engedékeny, békülékeny attitűdje a zsidóság iránt nem belső fejlődés eredménye volt. Ez a szemléletváltás ugyanis nem jöhetett volna létre a holokauszt nélkül."

Ma már a zsidósághoz hasonlóan a keresztyénség is ellenkultúra, szubkultúra – tette hozzá –, persze, csak akkor, ha valóban életforma, nem pedig pusztán egyházi szolgáltatáshoz folyamodás az élet néhány fordulópontján. „Ami Jézussal kapcsolatban fájdalmas nekem, hogy az antijudaizmus a kezdetektől benne van a szentírási szövegben magában. Amikor Jézus szájából azt olvasom, hogy az ördög a ti atyátok, zsidók, utólagos betoldásként tudom csak értelmezni, mert az én Jézusom nem mondja ezt a fivéreinek és nővéreinek" – mondta, majd hozzátette: nehéz értelmezni azt a kijelentést, hogy Jézus „beteljesítette a törvényt". „Zsidó szempontból ez olyan, mintha azt mondanánk, valaki beteljesítette a KRESZ vagy a gravitáció szabályait. Nyelvileg képtelenség értelmezni."

A tűz fénye és melege
Röhrig Géza azt mondta, az Újszövetség olvasása közben persze ő sem Kajafással vagy Júdással szimpatizált. „Mindig is Dáviddal voltam Góliáttal szemben. Galilea volt akkor Mucsa, ami nekem rokonszenves, mert én szeretem, engem az vonz. Jézus egy fél dunántúlnyi országban tevékenykedett, direkt a halászok és a prostituáltak társaságában, mert ahogy ő is mondta: a betegnek kell az orvos. De látni kell azt is, hogy a zsidók vitája egy bonyolult politikai helyzetben, egy megszállás alatt lévő országban bontakozott ki."

A zsidóság és a keresztyénség ugyanakkor egy közös ügy két képviselője, kétségtelen, hogy dolgunk van egymással – hangsúlyozta. „Rosenzweig német teológus szerint a tűz melege a zsidóság, a fénye a keresztyénség. A fény messzire elér, a meleg hatósugara limitált, ahhoz ott kell ülni a közelében, hogy érezni lehessen."

Hazáját képviselné
A beszélgetésen szó esett még az egyetems és az egyedi probelmatikjáráól is, így az Európai Unió törekvéséről a nemzetállamokkal szemben, ami Röhrig Géza szavával élve nem más, mint „elugyanolyanosítás". Balog Zoltán miniszter erről azt mondta: „Aki megőrzi az egyedit az általánossal szemben, az betölti a küldetését, mert sajátsága nem elzárja a többiektől, hanem számukra nélkülözhetetlenné teszi." Majd utalt arra, hogy Röhrig Géza a Kossuth-díj átadását követően azt nyilatkozta, rá kell szolgálnia az elismerésre. A kérdésre, mit akar tenni, Röhrig elárulta: amíg nem áll módjában hazaköltözni, egyfajta jó szolgálati nagykövetként hazája magyar hangja lenne a világban írásaival, megszólalásaival. A Saul fia sikerében rejlő potenciált szeretné kiaknázni, de nem a maga érdekében. Hazatérve pedig szívesen tanítana – nem egyetemi katedrán, hanem kultúrházakban, mozitermekben, kávéházakban tartana előadásokat bibliai karakterekről.

Ihlet és elhívatás
A Saul fiáról szólva Balog Zoltán elmesélte, hogy egy politikus azt mondta, nem nézi meg a filmet, mert neki ahhoz semmi köze, mivel nem zsidó. Ő erre azt válaszolta: „Van hozzá közöd, mert apa is vagy meg fiú is vagy." Szó esett arról is, hogy az utóbbi évek magyar Nobel- és Oscar-díjai miért a holokausztot feldolgozó műveknek és alkotóknak szólnak. Röhrig Géza szerint ennek egyszerűen az az oka, hogy „egy tizenkilenc országot érintő népirtásnak nagyobb az akusztikája, mint a csak magyar történelmi tragédiáknak." Az pedig természetes, hogy ha Auschwitzról csinál valaki filmet, azt autentikusan teszi. „Egy mű akkor lesz jó, ha személyes közöd van hozzá, ehhez pedig ihlet kell, valódi elhívatás."Ábrázolhatatlan pillanat
A Saul fia mondanivalója egyetemes, szerinte a film egy történelmi helyzet ürügyén beszél a lelki helytállásról, miszerint egy halálgyárba beépült ember is megtalálhatja azt az arkhimédészi pontot, amelyből nem enged. „A szabadság is olyan, mint minden szerv, hogyha nem használják, akkor elcsökevényesedik. Saul kapott még egy esélyt" – véli Röhrig Géza. Az ő értelmezése szerint a férfi és a kisfiú egymásra néznek, még ha a filmen ilyesmi nem is látható. „A művészet az ilyen pillanatokat nem tudja ábrázolni, mint ahogy azt sem, ha például egy nő megfogan. Csak utólag lehet észrevenni, hogy történt valami, a hatása alapján. Ezek a legtitkosabb és legszebb pillanatai az életnek. És hogy máshogy lehet egy halottnak megköszönni ezt, mint hogy eltemeted?"A Protestáns Tavasz soron következő beszélgetése ma este 7-kor kezdődik Alternatív nevelés – alternatív élet címmel. Visky András író-dramaturggal és Visky Saroltával, a kolozsvári Montessori iskola alapítójával Balog Zoltán beszélget a Budapesti Németajkú Református Egyházközségben (1054 Bp, Hold utca 18–20.).

Képek és videó: Füle Tamás