Korábbi számok Elküld Nyomtat Találkozzunk!

Néhány írónk már a kezdetektől kapcsolódott hozzánk, néhányan útközben váltak társainkká.

Ismertek minket: az írásainkból. Minden sorunk egy-egy vonás magunkból. A mozaikokból összeállhat a kép. Talán már össze is állítottad.

Évfordulónk alkalmából most mégis azzal lepünk meg benneteket, hogy valóságossá válunk a fényképeink által.

Az album hiányos. Nem mindenkitől érkezett kép, írás. Ha a későbbiekben érkezik, pótlólag feltesszük. Mi pedig, akikből összeáll az album, újra egy lépéssel közelebb lépünk hozzád. Hiszen ezért keltünk útra, egy évvel ezelőtt...

 

Budapesten, egy tízgyermekes református lelkészcsaládban nőttem fel, hatodik vagyok a sorban. Művelődésszervező-köztisztviselőként mentem nyugdíjba 2008-ban. Életem során több munkahelyen megfordultam, voltam iskolatitkár, szerkesztőségi titkár több heti- és napilapnál, ügyfélszolgálat munkatársa, a Kortárs Művészeti Fórum titkára, utoljára pedig egy parlamenti politikus személyi titkára voltam. Életem nagy ajándéka, hogy szabadidőmben hét éven keresztül közvetlen munkatársa lehettem Polcz Alaine tanatológus-írónak, a szellemi hagyatékával kapcsolatos feladatok ma is meghatározzák az életemet. A kultúra, a művészet, és ezen belül az irodalom mindig is érdekelt, az olvasás-írás napi szükségletem, most nyugdíjasként, többek között, naplót írok az unokáimról az unokáimnak. Merthogy van két nagyszerű felnőtt lányom, és négy fantasztikus unokám, akiknek a társaságát nagyon élvezem. Nekem a nyugdíjas élet hozta meg azt a szellemi és kreatív alkotómunkát, amire mindig is vágytam, jelentsen ez az íráson, nagymamaságon kívül kertészkedést, szabás-varrást, vagy akár klubvezetést és kirándulást.

Ablonczy Anna

 

Kedvenc gyermekkori könyvem a Tom Sawyer. Pontosan nem tudom megmondani miért, de van valami különös vonzása minden részének, s talán mert sok olyan motívum szerepel benne, mely az én gyermekkoromban is jelen volt.
Szeretek olvasni. Mostanában az a mondat jár át, amit egy Visky Andrással készült beszélgetős könyvben olvastam: „Erre jók a műalkotások: megállítják az időt, és perspektívát váltanak." Nagyon találónak érzem, mert én is ezt élem át, amikor olvasok. Az írásról már nem is beszélve. Megáll az idő, és megváltozik a nézőpont.

Bölcsföldi András

 

 

Szorgalmas és rendes kislány voltam.
A tudásomat mindig a könyvekből szereztem és ez sokáig elég volt nekem. Szerettem a válaszok biztonságát.
Ma azt az utat járom, ahol elmélet és gyakorlat találkozhat. Még inkább azt, amikor a gyakorlat hozhatja létre az elméletet. A legjobb volna, ha mindez nem válna szét.
Ehhez a legtöbb eddigi válaszomat el kell engednem. Válaszok helyett kérdéseim vannak.
Legtöbbjük nyitott. Az életre, önmagamra és a másikra vonatkoznak. Hagyom, hogy nyitva maradjanak, amíg meg nem érkezik a válasz.
Eme roppant fontos gondolati tevékenységem két koronatanúja Eszter és Teréz lányom.
Szépek, okosak, nyitottak. Mernek és tudnak kérdezni.

Czapp Enikő

 

Újságírás, televízió, rádió, internet, foci. Nem múló szerelmek. A véletlenekben nem hiszek. Azért vagyok ott ahol, mert ott kell lennem. Vagyis itt, vagyis...
Tengernyi nevetés, nyughatatlanság, kíváncsiság. Örökmozgó kislány voltam, s ugyanilyen felnőtt lettem. Felnőtt? Különös fogalom. Talán akkor váltam azzá, amikor a nagyikám végleg elment. Többé nem volt, aki mondja a szülinapomon: kislányom a 38. évedbe léptél... és nincs már nagyapa sem, hogy hitetlenkedve összevonja a szemöldökét és azt kérdezze: Fiam, te beszélsz a rádióban? Igen, nagyapó, én beszélek és csak remélem, hogy az éter hullámai elszállnak oda is, ahol Te vagy!

Fekete Zsuzsa, aki diósgyőri! :)

 

Az estéket szeretem a legjobban. Mikor az egész napos lótás-futás után két kicsi gyerekünk már mélyen alszik, mi meg kiülünk a férjemmel a kerti padra, s beszélgetünk. Megvitatjuk a gyülekezet dolgait, családi életünk mindennapjait, a falu eseményeit. Aztán csak egyszerűen csöndben vagyunk. Nagyokat hallgatunk Isten előtt. Engedjük, hogy végre Ő is szóhoz jusson.

Hajdúné Tóth Lívia

 

 

 

 

 

10 éve szolgálok egy kis gyülekezetben és a hozzá tartozó még kisebb egyházközségekben.
Szinte naponta szembesülünk azokkal a nehézségekkel és feszültségekkel, amelyek abból a számunkra meghatározó tényből adódnak, hogy kevesen vagyunk.
Ennek ellenére és éppen ezért tartom fontosnak azt hangsúlyozni a különböző alkalmak során, hogy nem a csüggedés és a reménytelenség az egyetlen válasz erre a helyzetre.
Igyekszem erősíteni azt, amiben jók vagyunk, hangsúlyozni, hogy lehetünk így is példák környezetünk számára.

Kovács Szilvia

 

Az elmúlt egy évben nemcsak „elvi - írásbeli", hanem Enikővel, aki ezt a Magazint szerkeszti is, egzisztenciális, mély közösséget élhettem meg. A gondolatok, tapasztalatok megosztása Valakivel valóságosan elvezetett a megélt közösségig. Bízom benne, hogy ez az internetes találkozási pont számtalan ilyen megélt, szeretetteljes találkozásra ad lehetőséget sokaknak, ahol azok a falak, melyek elméletekből épültek, leomlanak, és a közös térben Isten Lelke által megélt egzisztenciális közös(s)ég formálódik. Öröm számomra, hogy ennek kezdetektől részese, s tanúja lehetek. Boldog szülinapot kívánok!

Nagy László - Noszvajról

 

Egészségügyi szakközépiskola és elfecséreltnek hitt keserves három éves kórházi munka után elvégeztem a kommunikáció-magyar szakot, újságíró akartam lenni és magyartanár, hogy végre ne az egészségügy szűk kötelékében dolgozzam. Ehhez képest most ápolónőként tevékenykedem egy budapesti kórházban, és minden nehézsége ellenére életem legjobb napjait élem a munkahelyemen. Tudom, honnan jöttem, és sejtelmem sincs, merre visz az utam, semmi nem úgy alakult eddig, ahogy eredetileg terveztem, és belátom, nem éri meg lázadni ez ellen, sokkal jobb, ha az ember figyeli a részleteket, hogy meglássa a "fától az erdőt, és az erdőben a csodát, mert: ...nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut,  hanem a könyörülõ Istené." (Róm 9, 16). Egyébként, ha hallottál már ablakrázó, félelmetesen gyönyörű mennydörgést, láttál már az égen ide-oda cikázó villámlást, vagy láttad már a fűszálat a beton repedéseiből kinőni, te is láttál már csodát.

Nagy Zsuzsanna

 

"Talán egész életünkben helyeket és személyeket keresünk, akiket szeretünk. Talán belőlük lesz a mennyország." Mondta egy amúgy nyálas amerikai film. Nos, én azt hiszem, nagy gyűjtő vagyok. Persze a földön is kell járni néha, tehát tanulom, ami csak fontos lehet az életben: teológiát és kommunikációt. Komoly életrajzi adatok szűkében - szerintem csak az átlagéletkort húzni vettek be a bandába.

Pete Violetta

 

 

 

 

Sokan leírták, versbe szedték, megénekelték már, hogy ittlétünk vándorlás, jövevénység, azaz parókia a földi élet. Ez az ideiglenes állapot jelenthet bizonytalanságot, valamint ebből fakadó félelmet, de jelentheti egy más, magasabb, szebb világnak a létét, ahová igyekszünk, ami a miénk, ahol lakozásunk van. Nekem ez utóbbit jelenti a parókia. Az Istenhez tartozást. Mert sem magasság, sem mélység, sem felszín, sem teljesség, sem kitekintés, sem áthallás nem elszakaszt Tőle, hanem jobban-jobban hozzá köt.
Isten éltesse a parokia.hu munkatársait és olvasóit!

Rácz Róbert

 

A Jézus előtti nemzedék egyik ismert rabbijától, Hilléltől egyszer azt kérték, amíg fél lábon állva bírja valaki, annyi idő alatt mondja el hitének, vallásának lényegét.

Tudnunk kell néhány mondatban a legfontosabbakat elmondani.

A Közös(s)ég számomra ilyen virtuális hely, ahol emberek - velem együtt - próbálják a számukra legfontosabbakat elmondani. Ha fél lábon állva nem is, de egy kávé-tea mellett ülve talán érdemes elolvasni őket.

Vallástalan családban nőttem fel. Az Evangélikus Egyházat és a lelkészi szolgálatot 20 éves koromban, személyes döntésem alapján választottam. Egy rövidebb pécsi, majd egy hosszabb budapesti szolgálati idő után pályázat útján kerültem a Debreceni Gyülekezetbe, melyet immáron 10 éve látok el. Családos vagyok, négy fiúgyermek édesapja. A teológiai diszciplinák közül a vallástörténet és a szisztematikus tárgyak /etika, dogmatika/ állnak közelebb hozzám.

Réz-Nagy Zoltán
evangélikus lelkész

 

 

Feleség vagyok, két kisfiú édesanyja. Jézus Krisztus igen gyarló követője az igen gyarló református egyházban. A Harmat Kiadó alapító szerkesztője voltam kilenc éven át, ma irodalmat és fordítást oktatok a Károli egyetemen. Kedvenc szerzőm: T. S. Eliot. Hivatásomnak azt érzem, hogy megmutassam: a keresztény hit nem recept az élethez, hanem élő kapcsolat, beszélgetés az Úrral, sőt vívódás, az egyértelműségekre való folyamatos rákérdezés az ő színe előtt.

Miklósné Tóth Sára

 

 

A teológus évek után következett két év ösztöndíj Hollandiában, aztán 6 év otthon a két fiunkkal. Közben pasztorálpszichológia szak, önismereti tanácsadás a Miskolci Egyetemen. Aztán - mondhatni - véletlenül csöppentem az Európa Rádióhoz. De ezt csak akkor mondanám, ha hinnék a véletlenekben. De nem hiszek. Ez lett az "új szerelem" az életemben. Most itt szerkesztek, műsort vezetek, közben újságírást tanulok. Hogy ne csak örömömet leljem benne, hanem értsek is ahhoz, amit csinálok.:-)

Turcsikné Révész Judit

 

 

Szeretem a kérdéseket, de a válaszokat is. Talán azokat kicsit jobban is. Ezért keresem őket.

Sokan azt hiszik, hogy tudják, milyen vagyok. Ám ezt csak kevesen tudják valóban. Még kevesebben ismernek és tudnak rólam személyes dolgokat. Olyan extrovertáltan introvertált vagyok, aki leplezetten nyíltan, de őszintén rejtőzködik. Mint egy remete, aki egyébként artistaként éli az életét. Egy puritán, aki szereti a carpe diem-et megélni.

Turcsik Ferenc