belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Jeney Edit

„Ha olyanok nem lesztek…”

Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Gyermekkorom istentiszteleteiből nem tanítások, „mondanivalók" maradtak meg bennem, hanem inkább fények, arcok és az előttem ülő presbiter bácsik tarkóráncai... Aztán néha, éles villanásként, képekben látva, mégis megelevenedik bennem egy-egy akkor hallott történet.

Például amikor a kicsi lányom újra meg újra azt kérte az egyik nagybátyjától, hogy ugyan dobja már fel a magasba, tudván, hogy mindig óvó, védő kezekben landol utána, eszembe jutott egy réges-rég' hallott igemagyarázat. 
Pontosabban annak egy rövid részlete, amely emlékezetem szerint úgy szólt, hogy egy lelkipásztort azért keresett meg valaki, mert nem értette, mit is jelent valójában az Istenbe vetett hit.

A lelkész nem kezdett teológiai okfejtésekbe, hanem kihívta a vendégét a kertbe a diófa alá. Majd felkiáltott a fán játszó gyermekének: „Ugorj, fiam!" 
S a gyermek gondolkodás nélkül vetette magát az édesapja karjába... 
A vendégnek nem kellett több magyarázat... 

A minap pedig az egyik okos barátnőm mondta tömören: 
„Lehet bármekkora is a zuhanás, a végén nem a gödör alja van, hanem az Isten óvó keze..." S én ránéztem: a csupa-ránc arcból csillogó, kicsit huncutkás, gyermekszem nézett vissza rám... 
A mindent megéltség fakósága helyett a leplezetlen kíváncsisága olyan volt, mint azé a gyermeké, aki az anyja védelmét, melegét érezvén körülnéz, mindent ismerni, mindent látni akar. Hát az Isten gyermeke is ki-kikukucskál, lát más világokat, más értékrendeket, előítélet nélkül megszemléli ezeket, s aztán mégis marad, nem kószál messzire. Nem ül más ölébe. S nem azért, mert nem szabad, mert tilos, hanem mert így érzi jól magát. Annak a védelmében és elrejtettségében, Akit ismer, Akiben bízik, Akinek közelsége olyan természetes és mindennapi a számára, mint maga a levegő.
Valamennyi anyuka tudja, hogy a kisgyermekek alapvetően konzervatívak: szeretik a megszokottat, a kipróbált jót, az esti fürdetés utáni rítusokat. Valahogy így vannak ezzel az Isten gyermekei is. A napnak keretet ad a reggeli igeolvasás, az esti ima. S amint a gyermek örül a jól ismert történetnek, s mindig ugyanazt ugyanúgy akarja hallani, hát mi is „egy történetesek" vagyunk. És soha nem unjuk meg. Hiszen a mi történetünk, Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása, adja a gyermeki létünk lehetőségét, okát és védettségét.

Cikkek ebben a számban:
2010. március 12., péntek,
Gergely napja van.
Gondolkorzó

Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései

Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök

Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.

Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?

Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök

Felszín

Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.

Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.

Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)

Magasság

Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.

Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Mélység

Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Teljesség

Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?

„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?

Üzenet

Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?

Áthallások

„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.

Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.

„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé

Riport

Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk

Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek

Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek

Kitekintés

Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.

Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.

Találkozzunk!

AsztalKözös(s)Ég
Február 19-én délután összegyűltek a Közös(s)Ég magazin írói. A találkozónak a Dunamelléki Székház adott otthont, ahol tizenhat alkotó értékelte a magazin eddigi munkáját és tervezte meg a jövőt.

Közös(s)Ég az Európa Rádióval
Társműsorunkat itt is meghallgathatod!

Közös(s)Ég az Örömhírben
Magazinunkat bemutatta az MTV

Születésnapi album
Egy éve indultunk el a „Közös(s)Ég alatt, társakat hívva, keresve...

Látogatóink száma a mai napon: 2648
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 3096693

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat