-PASARÉTIEK TOLLÁBÓL.../2002.SZEPTENBER
Akli falu a magyar-ukrán-román hármas-határnál található, ennek közelében van Aklihegy, amelynek oldalában fekszik a “tábor”, a konferencia telep. 1995-ben felépült a képen látható templom, ami azonban sokkal több, mint aminek kívülről látszik: alagsora régen az étkező volt, most ping-pong terem, emeletén hálószobák vannak, tornyából pedig csodálatos kilátás nyílik kárpátalja romániai részére (a tábortól 500m-re húzódik az ukrán-román határ). A templomot a következő években a szintén sokfunkciós parókia felépülése majd a fedett kültéri (!) konyha és ebédlőrész követte, és a telep minden évben azóta is fejlődik, idén az “istállónak” nevezett lakóépület megújulásának és egy röplabdapálya elkészültének örülhettünk.
A táborba a környező szinte teljesen tisztán magyar nemzetiségű falvakból jöttek gyerekek és fiatalok. Elvileg 12-16 éves korúakat vártak az utolsó héten is, amire mi hárman utaztunk segítőként, a valóságban azonban 8 és 18 év között nagyon széles volt a korosztály szórása. Az kiderült, hogy tényleg szükség van ott a segítségre, idén velünk együtt alig 6-7 szolgáló jutott a 90 résztvevőre, de mint Gedeon seregét, Isten kipótolta különösen is tapasztalatlan erőnket.

A hét központi témája az Úri Imádság volt, ezt áhitatok, bizonyságtételek, evangé­li­zá­ciós alkalmak, kirándulás, bajnokságok, csapatjátékok, kisebb-csoportos és személyes beszélgetések egészítették ki nagyon tartalmas és emlékezetes csendeshétté.

az egyik “magyari” segítő
.............

Kárpátaljai táborok

Idén Kárpátalján négy táborban segítettünk, az elsőben és harmadikban 5-en, a másodikban és negyedikben 6-an. A táborok programja általában megegyezik. Biblia magyarázatok, csoportos beszélgetések, áhítatok képezik a lelki programot, a sport vetélkedők, játékok, kézműves foglalkozások töltik ki a szabad időt.

Most nem a szolgálók ???pallérozott” beszámolójával, hanem a résztvevő fiúk szabad-versének néhány sorával próbáljuk visszaadni a táborok hangulatát.

Egy történet a garázsból

(a garázsszoba beszámolója az aklihegyi táborról)

Beléptünk a táborba, nyomultunk a garázsba.
A garázsban nagyon jó, (még lábszag is szívható).
Kiöntött a toalett, a folyosó is odalett.
A bogarak olyanok, jönnek, mint az oroszok.
Az esti futás nagyon jó, fekvőtámasz nyomható.
…..
Énekelni szeretünk, gitáros is van köztünk,
Ordítozás helyett, közben éneklünk este csöndben.
A délutáni vizit minket, nagyon tragikusan érintett.
Két pont mindjárt le lett vonva, mert a vezetők ágya ronda.
A szakácsnők jól főznek, még repetát is küldenek.
Csak az a baj az ebédnél, hogy a beszéd roppant vétség.
Ha tábortüzet akartunk, az erdőben gallyaltunk.
A sok gallyból tűz lett, a kedvünk is jobb lett,
…..
Ha a kerítésen kívül kószálunk, repül a táskánk utánunk.
A táborlakók a tornát nem szeretik,
Mert a vezetők gyakran komolyan veszik.
Ha az ágyat széjjelvered, a hetven grivnyát megfizeted.
…..


.................................................................


Bereginfo (Kárpátalja)

Művészeti tábor Aklihegyen

Kézművesség és hitmélyítés
Aklihegy immáron évek óta a kárpátaljai keresztyén ifjúsági táborok kedvelt színhelye. Idén is több héten keresztül fogadták itt a pihenni és hitükben megerősödni vágyó fiatalokat. Augusztus első hetében szerkesztőségünk is ellátogatott az aklihegyi táborba, ahol ezúttal a művészetet, a kézművességet kedvelők jöttek össze. Olyan fiatalok, akik az év folyamán valamely meghirdetett vetélkedőn dobogós helyezést értek el. Az itt töltött hét folyamán pedig tovább mélyíthették tudásukat a választott szakterületen. Így Pocsai Vince lelkipásztor
vezetésével - aki maga is a faragás szerelmese - fafaragást tanulhattak, Veres Ildikó (Tivadarfalva) az origami, Derceni Éva (Nagybereg) a csuhébaba-készítés titkaival ismertette meg a gyerekeket, a szürtei Bodnár Bocskor Tünde és a beregi Hájas István a festészet rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket.

- Úgy tudom, először rendeztek itt művészeti tábort. Milyen céllal? - kérdeztük Pocsi Vince lelkipásztort.

- Az egyháznak nem az a célja, hogy az élet dolgaitól elvontan nevelje a gyerekeket. Imádkozni és cselekedni - ez a két dolog szorosan összefonódik. Nem tétlen imádkozókra, és nem hit nélküli cselekvőkre van szükség. Ez a tábor mindenekelőtt e kettő összefonását tűzte ki célul. Itt a hitoktatás, a hitmélyítés mellett igyekszünk megszerettetni a fiatalokkal a művészetet, a kézművességet, valamilyen mesterséget. Szeretnénk, ha fiataljainknak reális elképzeléseik lennének a jövőről, az életről, hogy tudják értékelni és megbecsülni a munkát. Minden munkát. Hogy a későbbiekben valamennyien helyt tudjanak állni ott, ahová Isten rendelte őket.

- A fafaragás, az origami vagy éppen a festészet mindig kellemes kikapcsolódást nyújthat számunkra, akkor is, ha nem ez a fő foglalkozásunk - vallja Lőrincz Attila, tivadarfalui segédlelkész, aki itt a táborban nagy érdeklődéssel vette kezébe a szüleitől egyébként jól ismert faragó-véső szerszámokat.

- Fiataljainkat meg kell tanítani arra, hogy értelmesen töltsék el szabad idejüket, hogy ne valamilyen káros szenvedélyben lássák és keressék a kikapcsolódás lehetőségét. Rövid ott tartózkodásunk ideje alatt is meggyőződtünk róla: a gyerekek igénylik a hasznos elfoglaltságot, nem a tétlen bóklászásban, hanem az alkotó munkában lelik örömüket. És a jókedvűen végzett munka után tiszta szívből, lelkesen tudják énekkel dicsérni az Urat, hálát adva mindazért, ami velük történik.

Marton Erzsébet
.................................................................

Tábor a templom mellett
"Felragyogtatni Isten szeretetét..."

Bármerre fordulunk, nagyszerű panoráma tárul elénk az aklihegyi ökumenikus templom tövéből. Északra, keletre az Avas változatos alakú hegyei csipkézik a látóhatárt. Ha pedig délre vagy nyugatra tekintünk, pillantásunk messzire száll a Szatmári-síkság fölött. A végtelen rónaságra néző, erdős magaslatoktól karéjozott hegyoldal valóban csodaszép természeti környezetet kínál a külső és belső harmónia megtalálására, a testi-lelki felüdülésre, kikapcsolódásra vágyó fiatalok, az itt létrehozott s már évek óta működő Aklihegyi Keresztyén Ifjúsági Tábor egymást váltó résztvevői számára. A hegytetőn az ég felé nyújtózkodó templomtorony pedig egy magasabb rendű valóság felé kormányozza lelkünket...
- 1992-ben itt rendeztük meg Kárpátalja első egyházi ifjúsági táborát. Akkor összesen mintegy ezer fiatal üdült - több turnusban - ezen a helyen, s Kárpátalja egész területéről érkeztek az érdeklődők. Az idén pedig, első ízben, mód nyílik rá, hogy külön üdültethessük az Ungi, a Beregi és a Máramaros-Ugocsai Református Egyházmegyék gyülekezeteiből keresztyén ifjúsági táborokba igyekvő fiatalokat. Az ungiak Szolyván táboroznak egy egyházi óvoda épületében, a beregiek a református egyház tulajdonába került balazséri volt Horthy-kastélyban, a máramaros-ugocsaiak pedig itt, Aklihegyen pihenhetnek. Ez azt jelenti, hogy több vendéget fogadhatnak az egyes helyszínek, többen tölthetnek el egy-egy hetet az ige mellett - magyarázza Seres János tivadari lelkész, az aklihegyi tábor vezetője. - Július 1-től hat héten át, hat turnusban fogadtuk és fogadjuk még a résztvevőket, úgy százhúsz személyt hetente. A táborozók alsó korhatára tizenhárom év, felső korhatár nincs, jöhet mindenki, aki fiatalnak érzi magát - mosolyodik el beszélgetőtársam. - Komolyra fordítva a szót, olyan húsz-huszonhárom évesek a legidősebb táborozók. Minden héten három-három lelkész, 10-11 hitoktató, illetve néhány Budapestről érkező ifjúsági egyházi munkás foglalkozik velük. Mivel megszűntek az úttörőtáborok, a Munkácsi Tanítóképző több hallgatója is itt folytatja pedagógiai szakmai gyakorlatát.
De miként is született meg ez az egyházi ifjúsági tábor? A történet a rendszerváltást megelőző évekre nyúlik viszsza, amikor előbb születés-, illetve névnapok alkalmából gyűlt össze egy-egy család otthonában néhány, Isten igéjére vágyó fiatal, majd ifjúsági csendesnapokra került sor több helyszínen. 1991 után pedig elhárultak az akadályok az egyházi táborok megszervezésének útjából. A következő esztendőtől kezdődően Aklihegy, illetve Balazsér adott otthont e rendezvényeknek. Aklihegyen a helybeli általános iskolában helyezték el az egybesereglett fiatalokat. 1995-ben felépült az írásunk elején említett ökumenikus templom, melyet közösen használ a helyi római katolikus, a görög katolikus és a református egyházközség. Két évre rá pedig tető alá került a templom mellett álló református parókia, melyben a lelkészi lakáson kívül helyet kaptak a táborozók számára kialakított szobák is. S ugyancsak az ő elhelyezésüket szolgálják a templom tetőterében, valamint a parókia melletti kisebb épületben kialakított szálláshelyek is.
- Ami pedig az étkezést illeti: tábori konyhán készül az étel, s a máramaros-ugocsai egyházmegye gyülekezetei - azonkívül, hogy hozzájárulnak a táborozási költségek fedezéséhez - élelmiszerekkel is támogatnak bennünket - magyarázza Seres János. - Vizet részben egy kisebb, közeli forrásból kapunk, részben pedig tartálykocsikban szállítják ki a tábor területére. Kutat is szerettünk volna fúrni, de a kutatók még kétszáz méter mélységben sem találtak rá a megfelelő érre. Így hát megvásároltunk egy távolabbi, de jó vizű kutat a volt helybeli kolhoztól, s onnan fogjuk bevezetni a vizet az épületekbe.
De miként is telnek a táborozók napjai? A reggeli után előbb közös templomi áhítatot tartanak, majd meghallgatnak egy előadást valamilyen, a fiatalok számára fontos kérdésről. Ezt követően a résztvevők kisebb csoportokra oszolva megbeszélik az előadás témáját. Ebéd után, tizenhét óráig, szabadidő-programok követik egymást. Énekverseny, szavalóverseny, sportolási lehetőségek (asztalitenisz, foci) között lehet választani. Tizenhét órai kezdettel kerül sor a nap második előadására, amit evangelizáció követ, majd tábortűznél egybegyűlve énekelnek, s különböző vidám jeleneteket, pantomimot is bemutatnak a fiatalok.
S hogy mi a tábor fő célja?
- Ha körülnézünk városainkban, falvainkban, észrevehetjük, mennyi, az élet elején járó ember válik az alkohol rabjává, ég ki már tizen-évesen. Isten egy másik utat kínál fel nekünk, mely egész életünkre boldoggá tesz. Erre szeretnénk ráirányítani a táborozók lépteit. Célunk: felragyogtatni a fiatalok előtt Isten szeretetét, és elvezetni őket ahhoz a Jézushoz, aki Út, Igazság, Élet, aki által kegyelmet, bűnbocsánatot nyerünk, megismerjük Isten szeretetét, és rátalálunk az életre vezető útra - fejti ki beszélgetőtársam.
Minden nemzet legnagyobb kincse az ifjúság, mely a jövőt jelenti. Aklihegyen is a jövendőt építik...

forrás: Kárpáti Igaz Szó

.......................................................

Keresztyén ifjúsági tábor
A lélek megújul
Amíg a mikrobusz Aklihegyre ér, minduntalan elgondolkodom Nagy Bélának, a Kárpátaljai Református Egyház diakóniai osztálya vezetőjének indulásunk előtt mondott szavain: “Aki keresztyén ifjúsági táborba jelentkezik, annak a fiatalnak nem csupán a pihenésre, a barátkozásra, a szórakozásra kell lehetőséget teremteni. A táborszervezők legfőbb törekvése, hogy célbajuttassák azokat, akik elindultak Jézus felé. Azokban pedig, akik még nem indultak el, életre hívni a Krisztushoz való vágyakozást. “

Ezt szolgálják a mindennapi rendszerességgel jelentkező programok: a reggeli áhítat, a délelőtti előadássorozat - Jézus példázata a mennyek országáról - soronkövetkező fejezete, a délutáni Bibliai történetek a hálaadásról, a bizonyságtételi alkalmak, az esti evangelizáció...

- Első pillanatra úgy tűnik, hogy talán mindez bele sem fér egy napba - mondja Pocsai Vince lelkipásztor, a hetedik turnus egyik főszervezője. - Ám mindezek mellett még jut idő kiscsoportos foglalkozásokra is, ahol a résztvevőket leginkább foglalkoztató erkölcsi kérdéseket vitatnak meg. A keresztyén hitben való elmélyedés szervesen összekapcsolódik a fiatalokat ugyancsak foglalkoztató kérdésekkel: mi az élet célja, mi az élet értelme? További életútjukra nagy kihatással van, ha idejében világos és pontos választ kapnak mindenre.

A szabad időben azonban sohasem üres a sportpálya, mindig foglalt a teniszasztal, esténként az itt lakók tábortűz mellett új énekeket tanulnak. Igen népszerűek az egyhetes együttlét során működő szakkörök, a rajzkör például, vagy amelyiken a gyöngyfűzést sajátítják el az érdeklődők.

Míg a korábbi években Kárpátalján több helyen szerveződtek ilyen jellegű ifjúsági táborok, az utóbbi időben ezt a feladatot Aklihegy egyedül vállalta magára. A festői környezetben felépített ökumenikus templom, a hozzá tartozó épületegyüttes a tartalmas léleképítő együttléthez megfelelő keretül szolgál. Egy-egy vakáció alatt lebonyolított tíz-tizenegy turnus folyamán több mint ezer résztvevőt fogad. És nem csupán kárpátaljaiakat. Egy hetet töltött itt nemrég húsz német fiatal. Tolmács is elkísérte a húszfős csoportot, így ők is bekapcsolódhattak a különböző rendezvényekbe. Igazán megható pillanat volt, amikor a zsoltárokat, az ifjúsági énekeket mindenki az anyanyelvén kezdte el énekelni...

De nem csupán igével él az ember. Kis Árpádné, mindenki Ildi nénije vezetésével a konyha körüli teendőket mindig más-más gyülekezetből érkező asszonycsapat látja el. A főszakácstól megtudtuk, hogy ebben az esztendőben a táborlakók legkedveltebb étele a töltött káposzta volt.

- 1991-től működik Aklihegyen ifjúsági tábor - emlékezik vissza a kezdetekre Oroszi Pál helyi lelkipásztor. - Először az iskola bázisán szerveztük meg együttlétünket. 1996 óta pedig itt, az ökumenikus templom környékén történik az összesereglés. Nagy örömünkre szolgál, hogy valamennyi felkért lelkész szívesen jön el hozzánk, tartja meg előadásait, vesz részt a foglalkozásokon. Az imént már szó volt róla, hogy nemcsak kárpátaljai református fiatalok jelentkeznek nálunk, nem egy csoporttal jönnek katolikus gyerekek is. Ez vallási téren sem okoz semmiféle problémát, hisz az együttléteken a bibliamagyarázatokra helyezzük a fő hangsúlyt, dogmákkal itt nem foglalkozunk. Az ökumené jegyében nem azt keressük, ami elválaszt, hanem ami mindnyájunkat összeköt.

A táborlakók elmondták, hogy az itteni együttlétek igen sok maradandó élményt nyújtanak. Egybehangzó véleményük ez azoknak a fiataloknak, akik minden évben rendszeresen itt töltenek egy hetet. Három búcsúi lány - Nagy Gyöngyi, Gáti Katalin, Bodnár Edit - hosszan beszélt arról, hogy kikapcsolódni, pihenni persze másutt is tudnak, ám lelki feltöltődésükhöz elengedhetetlenül szükségük van a keresztyén ifjúsági táborokban uralkodó szellemiségre.

Szilágyi Dániel


Forrás:Bereginfo




































































































Kapcsolódó linkek

http://www.refpasaret.hu/
http://www.karpatinfo.org.ua/
http://www.karpatinfo.org.ua/