A Pestújhelyi gyülekezet tagjai 2006. szept. 3-án.

"Elől és hátul körülzártál engem
és fölöttem tartod a kezedet."
Zsoltár 139,5

Ez a zsoltár a felhőtlen öröm tiszta és hamisítatlan ragyogását hirdeti mindig a hivő ember számára. Felcsendül belőle az áldott Isten élő jelenléte valóságos hatalmával és kibontakozik benne Istenünk dicsősége, mindenhatósága, mindentudósága és mindenütt jelenvalósága. Ugyanakkor ebből a zsoltárból ismerhetjük meg hivő életünk állapotát is, azt az alig felfogható végtelen biztonságot és örömet, hogy ott élhetünk Istenünk tenyerén. Amint e vers mondja:

Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között bízom vakon, hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély,
Isten így szól:"Ne félj!"
Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén?

Tulajdonképpen egész lényünk mint nyitott könyv áll az Úr előtt, mivel fogantatásunktól fogva egész életünkben rá vagyunk utalva. Isten ismer és szüntelenül vizsgál minket. Ezért mi emberek valamennyien akár tetszik, akár nem, az Úr szemében alaposan átvizsgált és megismert emberek vagyunk. Hiszen Ő formált és takargatott már az anyaméhben is. Ő védett és zárt körül féltő szeretetével,Ő váltott meg egyszülött Fia, Jézus Krisztus szent vére által, és azóta is gondja van reánk.
Ezért mi ebben a nagy felelősségben élünk.
Ne okozzunk fájdalmat az Úrnak.
Becsüljük meg és viszonozzuk hűséggel és engedelmességgel a ránk áradó végtelen szeretetét.

Trencsényi László
református lelkipásztor