Áhítat, 2018. február 7.

1Móz 32,23-33
Szabó Ferenc főjegyző

De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 2Móz 4,24-26 

24 Fogta és átvitte őket a patakon, majd átvitte mindenét, amije volt. 

25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. Hós 12,5 

26 De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja, miközben vele birkózott. 

27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.

28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 1Móz 35,10 

29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. * Hós 12,5 

30 Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. Bír 13,17-18 

31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. * 2Móz 33,20 

32 Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. 

33 Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.

1Móz 32,23-33

Csatolt állományok