Baróthi Zoltán írásai

100-ból(int) egy(re)

Minden kék , sárga , piros , neonzöld . Ultrasztár műsorvezetőnk , András okos mosollyal közeledik felénk . A közönség tombol , egymás után gombolja a válaszokat . Néha azonban működésbe lép a természetes szelekció . Mivel ez egy ultrakulturált műsor , az iskolalátogatási bizonyítvány itt bizony nem elég . Egy percre megakad a sikersorozat . Kérdés bukkan föl a kivetítőn : Hol nyaraltak az osztrák császárok ?
1. Windsorban
2. Londonban
3. Kufsteinben
4. Schönbrunnban
Ketten mellégombolnak , a műsorvezető kárörvend , felkészül az elégtételre :
- Ádám , hát ez nem jött be. - rohanja le a szegény ifjú társadalomépítő értelmiségit .
- Nem . - csak úgy dől a szó versenyzőnkből .
Igaz , nem számítottam többre ebben a műsorban , de azért jól esett volna , ha legalább egy ilyen tehetséges fiatalember meglep . Egy pillanat szünetet sem enged András , hogy legalább átérezhetnénk a helyzet tragikumát :
- Ja , most látom , (ti. dugiban egy képernyőre kacsint) hogy Laci vagy . Nem baj.
- Nem .
Már teljesen úgy tűnik , mindent tagadni fog , amikor újra áradni kezd gondolatinak folyása , s végül vad tombolásban költői vallomássá duzzad .
- Nem tudtam , miaza Kufstein , de mosmár tudom , hogy a másikba mentek .
- Köszönjük , László ...
László mosolyog , András mosolyog , köhécsel egyecskét , aztán folytatódik az elmebontás . Minden kék , sárga , piros és neonzöld . Kár , hogy a könyvek csak feketék és fehérek .

***


Alapvetően én is embernek születtem,csak néha még szégyellem

Öreg bácsika taszigálja kopott bőrtáskáját a váróterem kövén . Eljut a radiátorig , ott megáll , majd újra elindul . És mégis megáll . Nyugodtan eltekint a távoli kijárat felé , szinte beletörődik a látvány biztonságos szépségébe . Lehajol a megviselt csomaghoz , kiveszi belőle szemüvegét . Bal zsebébe nyúl, kotorászik , míg meg nem akad keze egy bizonyos ponton . Így áll egy percig , talán kettőig . Végül a szétrongyolódott anyagból valami papírfélét , összehajtogatott , koszos maszlagot húz elő . Kibontja , szemével és egész testével rámeredve átvizsgálja , majd még jobban elcsöndesül . Újra a kijárat felé fordul , közben bal kezével visszacsúsztatja zsebébe a papírdarabot . Szeme rezzenéstelenül kitekint az ajtón . Lassan leemeli szemüvegét , kezét maga mellé ejti és a padlóra ereszti tekintetét . Gondolkodva áll , vagy épp csak pihen . Kezét a táskába mélyeszti , majd hirtelen összerezzen . Szemébe gyermekien csodálkozó keserű lemondás bújik , visszazárja a cipzárat , felegyenesedik . Megmarkolja a keménybőr füleket , s a vágányok felé indul . Félig megfordulva az órára néz .

***


Busz

- Jó napot kívánok !
- Jó napot kívánok !
- Elnézést kérek !
- Ugyan , semmi baj .
- De mégis .
- ... (hallgat)
- Bocsásson meg , nem ön szólt az elébb ?
- Nem , miért , talán úgy hallotta ?
- Igen .
- Elnézést kérek !
- Ugyan , semmiség , már el is felejtettem .

Hallgatnak , majd egyikük megszólal :

- Bocsánat , elengedne ?
- Igen , hogyne . Elnézést kérek !
- Köszönöm .
- Viszlát .
- Viszont látásra .

***
Napi ébrenléti százalék


Nem érdekelte különösebben , hogy elfoglalják előle a legjobb állóhelyeket , utolsóként lépett fel a buszra . A csengő hörögni kezdett , amikor ő még félig a járdán állt . Az ajtó bezárult , kellemes bizsergés fojtotta el bal keze fáradtságát . Az igazat megvallva , túl álmos volt a reggeli tülekedéshez . Egyszerre arra lett figyelmes, hogy a hangok nem váltak tompábbá és a menetszél élénken borzolta fésületlen haját . Az első megállónál rájött , hogy az ajtók nyitása és zárása nem okoz semmiféle változást , s az emberek sötét maszlaga kétkedve , bambán néz rá . A következő három megállónál sem történt semmi különös . Felszálltak néhányan , egy kisgyermek dadogott valamit és ujjával a levegőbe bökött , diáklányok vihorásztak , s mindenki lázasan készült a leszállás véres pillanatára . Ô azonban csak az elszáguldó pocsolyákat bámulta , mélyen az apró hullámokra , a felbukkanó, s újra eltűnő dombocskákra meredt . Észre sem vette , hogy megállt a busz . Kinyíltak ajtajai és egy ráncaitól elvakított , sietős dáma úgy meglökte , hogy az aszfaltra huppant . Kezében még mindig táskáját szorongatta . Az út túlsó felén csodálkozó szemek követték , amint feltápászkodott , majd hangos nevetés fakadt a még hangosabban fecsegő tömeg szélén . Kivette bérletét . Várt a következő buszra.

***

Egyet értünk


- Halló ! Halló , Tejfeldolgozó ?
- Igen , mit kíván ?
- Azt szeretném megtudni , hogy az Önök által meghirdetett élelmiszeripari szakon milyen felvételi követelményeknek kell megfelelnem .
- Jó napot , Tejfeldolgozó , hallgatom .
- Azt szeretném megtudni , hogy az Önök által meghirdetett élelmiszeripari szakon milyen felvételi követelményeknek kell megfelelnem .
- Jó napot , Tejfeldolgozó , hallgatom .
- Halló , van ott valaki ?
- 45 forintot tudok ajánlani minden literért . Halló , ott van ?
- Mezőkövesdről Mohosi György beszélek .
- Sajnálom , már elfogyott .
- Igen , Egerben .
- Próbálja meg két hét múlva !
- Tessék , mit mondott ?
- Csak azt , hogy próbálja meg két hét múlva .
- Rendben , köszönöm !
- Viszont hallásra !
- Viszont hallásra !

***


Egy naív ember

- Már meg kellett volna jönnie , rég elkezdődött a vetítés . Csak nem értette félre ! Nem , én mindig egyértelműen fogalmazom . Ha azt mondom , hogy mozi , este hét , akkor az úgy is lesz . Lehet , hogy baj érte . Igen , csak ez történhetett .

Másnap már megújult gondolatokkal , felfrissűlve és megvilágosodva dobogok az iskola folyosóin . Egészen addig , amíg fel nem sérti lelkemet egy újabb látvány egy újabb terror . Odasompolygok :
- Szia . Mozi , este kilenc . - azzal diadalittasan elvonulok .

***


A félelem hatalma

Már legalább öt perce bemászott , rég ki kellett volna jönnie ! Érzem , hogy itt valami furcsa dolog történik , valaki öli a hangyákat odalenn ! Lehasalok , orrom egészen a padlóig ér , ahonnan mások cipőjének elhajított porát szívja magába . Szemem a résbe réved , de semmi . Se hangya , se , aki öli . Körmömmel beletúrok a mélyedésben leülepült koszba , s érzem , hogy valami ráragad . Egy hangya . A HANGYA ! Holtan , összegyűrődve kuporog körmöm alatt , meg se szólal . Igaz , mit is mondhatna ? Talán azt , hogy melegem van , izzadok , kaparj ki innen ? Akkor inkább hallgat . Lehet , hogy fél , vagy lusta , ki tudja . A mai világban már mindenki csak a készet várja !

***


Félreértés

Botorkálok hazafelé a sötétben . Egy autó lámpája végigvetül az úton , s tőlem nem messze egy pillanatra feltűnik benne egy emberi alak . Továbbmegyek .
- Hoppá , elnézést !
- Ugyan , semmi baj .
- De mégis , nagyon röstellem .
- Mással is előfordul .
- Miért , talán ismerem én magát ?
- Nem , honnan gondolja ?
- Azt mondta , máskor is előfordul .
- Nem , kérem , én azt mondtam , mással is előfordulhat .
- Ó , már értem ! Akkor még egyszer bocsánatát kérném !
- Ugyan .
- Viszlát .
- Viszont látásra .

***

Génjeink


A mi szőlővesszőnk sem másabb , mint a többi . Tavasszal a bizsergő napsütésben ő is ugyanúgy kelleti magát , mint társai , a szélnek ugyanúgy bólogat és az esőcseppek is csak végiggörögni tudnak rajta . Szóval , tipikus alak . De azért egy valamiben mégsem hasonlít a hagyományos hajtásokhoz , gondolkodik . Például amikor a legcsípősebb fagy nedveit mardosta , arra gondolt , bárcsak vastag tölgyfaág lehetne . Sőt , metszéskor egyenesen fájt neki a kelletlen nyiratkozás . Persze , beszélni nem tud , úgyhogy gondolatai fájdalmasan visszacsorognak a mélybe . Felém . Ja , igen , nem is mondtam , hogy a töve vagyok . Szőlőtő .

***

Romlik a gyom-morál

Egy közönséges pongyolapitypang ( Taraxacum officinale ) ma hajnalban öngyilkossági célzattal kinőtt a nagykörúti kereszteződés betonlapjai repedésében . Mint ismeretes , az elmúlt évben már történt egy , a mostanihoz hasonló tragédia egy ereje teljében lévő vadkáposztával ( Brassica oleracea ) . Jelen tényálladék tudatában kijelenthetjük , a kereszteződés életveszélyes , így a város vezetésének halaszthatatlanul döntenie kell a forgalom beszüntetése ügyében . Egyes javaslatok a teljes útzárlat helyett az ún. "gyomírtást" nevezik meg végleges megoldásként . Érvelésük szerint , ha nem szorítjuk vissza az eredetileg mezei virágok terjeszkedését , urbanizációját , a város 65%-ának biztonságos közlekedési feltételei kerülhetnek veszélybe .

Lapzártakor érkezett a hír : 19 parajlibatop ( Chenopodium bonus-henricus ) élőfalként nőtt ki a figyelem középpontjában álló kereszteződés szegélykövei mellett . Sőt , egyikük már elszórta magvait a tragikus sírhely földjében .
Gondoljon ki , mit akar , a virágok maradnak .

***

Kovácsoltvas törlőkendő

Persze megint elaludt . Kapkodva összekotorta könyveit , füzeteit és megpróbálta belegyömöszölni táskájába . Ronggyá törte őket , mire felfedezte , hogy előbb ki kell nyitni a cipzárat . Magára kapta tegnapi ruháját , ami szinte még meleg volt. Lezakatolt a lépcsőn , hogy megmosdjon , esetleg reggelizzen is valamit. Benyitott a konyhába , s ekkor rájött , hogy már nem is szüleinél lakik , a jól megszokott padlásszobában , hanem egy lakótelepi albérletben . De ha ez így van , akkor ő most nem a konyhába , hanem Kleisingerné lakásába tört be . Ekkorra már ott állt előtte az özvegyasszony . Felébredt a hatalmas forgácsoló recsegésre , ami az egész házat megrázhatta , csak éppen a félálomtól megsüketült Kovácsot nem zavarta . Amint azonban megjelent előtte a hölgy , minden tiszta lett , visszaszaladt tárva-nyitva hagyott lakásába , berohant a fürdőbe . Fejét , csuklóját a csap alá tartotta , aztán a telefonhoz szaladt . Futólag bocsánatot kért , arra hivatkozva , hogy meg fogja téríteni a kárt , egyébként is , ő nem tehet róla , hogy elköltözött , meg kell értenie . Lecsapta a kagylót és visszarohant a fürdőbe . Fogkrémet nyomott fogkeféjére és egy fél perc múlva már el is felejtette , hogy fogat mos , felkapta kabátját , táskáját . Hatalmas döngések után becsapódott az ajtó , a házban csönd lett . Az utcán azonban csak ekkor kezdődött az élet .
Már a buszon is furcsán néztek rá , de amikor az újságoshoz ért , feltűnt neki , hogy az meg sem várja , míg szokásos lapját kéri . Ilyen szörnyűségek közepette , az idegességtől reszketve támolygott be a hivatalba . Kollégái sértőn gúnyos mosolygását már nem tűrhette szó nélkül . Valami nagyon határozottat , valami igazán éleset akart mondani , csakhogy szája tele volt habbal és kilógott belőle egy műanyagnyelű körömreszelő is . Döbbenten tapasztalta , hogy egy szót sem tud szólni . Hirtelen nem tudta , hogy magára , vagy az emberiségre legyen dühös , végül belerúgott egy papírkosárba és megcélozta a mosdót . Útvonalán buborékos habcsöppeket hagyott , melyek azonnal beitták magukat a szőnyegbe , de még megfehéredni sem volt idejük . Mihelyt az első mosdókagyló feltünt szeme előtt , fogkrémestől , reszelőstől akkorát köpött , hogy a művelet utóhangját - ti. egy szokatlan nyögést - még a főnök szobájában is lehetett hallani .
- Kovács. - hangzott fel néhány pillanat múlva háta mögött a lesúlytó hangzat Előbb még menekülhetett volna , de mostmár utolérte a végzet . Elkeseredettségében nem jutott más eszébe , minthogy ő sohasem akarta , mindig igyekezett és meg fog javulni .

Egyszeriben az egész iroda az ajtóban termett , a vezér alakját lámpák fénye övezte, s megszólalt az ítélet :
- Ki van rúgva .
Az ajtó bezárult . Kovács összeszedte holmiját , úgy bandukolt végig a folyosón , egészen a kijáratig . Ott feléledt a parázsló tűz lelkében , melyet a hivatal nyomott el, ledobta terheit és felszabadultan lépett ki az utcára .
Az utcára , de mit jelentett neki most az utca ?! Csapnak nézett egy szökőkutat , - hiába , a mosdás kényszere mélyen rányomta bélyegét lelkére - taxiba ült , s amikor hazaért , buszbérletét mutatta a sofőrnek . Az elborult elmével kirángatta az autóból és bosszúból feldobta a legközelebbi buszra . Semmi sem zavarta Kovácsot . Leült egy üres ülésre , ahonnan szülők örjöngő serege tépte fel . Pedig az a szék neki volt fönntartva , nem ült rajta senki . Mégis , a nagyobb zökkenőknél és az élesebb kanyarokban nyöszörgő , fujtató hangok szűrődtek ki alóla . Több megálló után lassan feltisztult hallása . Az emberek kiabáltak :
- Szálljon le róla , gyilkos ! - aztán :
- Ráült a fiamra !
Utazgatott még , aztán este hazakerült . Benyitott a lépcsőházba , de ismét elcsodálkozott . A lépcsőforduló sokkal nagyobb volt , mint máskor és a lépcsők is hiányoztak . Miután a tér tágasságát megszokta , azon kezdett gondolkodni , vajon miért nem zavarja a lakókat a szurkolók hangos kiabálása . Minden esetre , nagyon élvezte a meccset . Kleisingerné többször fiatalos lendülettel rohanta le az ellenfél védelmét és öt támadásból négyszer be is talált a hálóba . A szünetben gratulálni akart neki . Közel kerülve megfogta kezét , s ujjainak hideg hajlatára izgatottan , zavartan egy csókot nyomott . Ekkor hangok szűrődtek ki az ajtó mögül , a lakó suttogott benn :
- Valaki áll az ajtónál . Fogja a kilincset és a zárat figyeli .
Kovács ijedtében ösztönösen elrohant . Magányában hangosan gondolkodott :
- Fárasztó volt ez a nap , most már jobb szeretnék otthon lenni .
- Megértelek cimbora .- szólt egy férfi barátságosan az egyik mellékutcából . Közeledett felé , már szagburkolata is megkoppant Kovács orrán , amikor lövés dördült. Vére a vizes kövezetre fröccsenve futva áradt szét , teste sápadtan , ájultan borult el . Hazament volna , de már nem volt ereje megmozdulni .
Reggel persze megint elaludt . Kezét lehúzta az esti fáradtság , bár kiadósan megmosdott . Tegnap is , ma is . Elindult az iskolába . Késett .

***

Egy lámpabúrára ragasztott matrica elmélyült
és némiképp megrendült elmélkedése rövid
létezésének értelmezhetőségéről

- Ha be van kapcsolva a villany , úgyis meleg leszek , ha meg kikapcsolják , kihülök . Közben sem érzem valami jól magam , csak tapadok és vagyok . Még azt sem mondhatnám , hogy élvezem , mert nem így van . Igaz is , nem tudom, hogy élvezem vagy nem élvezem , mert sosem figyeltem még . Most elnézést kérek , de bekapcsolnak !

Bekapcsolták .

- Érdekes , ugyanúgy ragadok , igaz , kezdek izzadni , de majd csak kihülök ! Valószínüleg ugyanúgy hülök is ki .

Valószínüleg ugyanúgy hült is ki .

***

Magasröptű gondolatok a természetgúnyolatról


Állok a tömegben . Jóindulatú vállak támasztanak - jóindulatúan . Foglaltak a székek , foglaltak a kapaszkodók , foglaltak az emberi gondolatok , foglalt az ablak minden négyzetcentimétere , foglalt tekintetek foglalják bőrkeretbe az egész világot . Nekem már csak a szellőztető fogantyúja és nemnormális gondolatok jutnak , mindezt persze betetőzi , hogy elmém reggeli kábulatban tévelygő futárai csupán az ajtók fölötti rést találják kiútként a foglalt világ szabad levegőjébe . Kinézek . Egy madár - Corvus frugilegus - a busszal párhuzamosan , a repülési szabályoknak megfelelően közlekedik , s mindeközben úgymond furcsaképp be-bepillant a nyíláson . Öö - már késő . Egyenesen egy faágnak repül . Ennél már csak az érdekesebb , hogy a busz is átdöccen rajta. A busz . Állok a buszon . Tömeg van . Reggel .

***