Fiatalok igemagyarázatai

"Egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.-
Róma 15,6

Fiatalok igemagyarázatai

HÚSVÉTI ÜZENET


Ige: János. 11, 25-27.

Jézus mondja:
"Én vagyok a feltámadás és az élet,aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki él, és hisz énbennem az soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?

KEDVES TESTVÉREK!
Egyszer mindenki rájön, hogy Krisztus feltámadása nem a Jézus magánügye, hanem mindannyiunk személyes ügye is. A mai Ige egy sírpartra állít minket. A helyszín a bethániai temető..élet és halál mezsgyéje. Gyertek, menjünk egy kicsit közelebb és figyeljük meg az ott zajló eseményeket.
Két asszony összeroskadva sír. Sírnak, mert elvesztették testvérüket. Körülöttük rokonok, ismerősök állnak, akik próbálják vigasztalni a két asszonyt. Lázár, az ő testvérük, már négy napja halott. Márta és Mária mérhetetlen szomorúságát úgy tűnik senki sem tudja vigasztalni. De ki is tudta volna őket? A körülöttük álló zsidók? Ők is ugyanolyan reménytelenül álltak ott, mint a pogányok: csak a farizeusoknak volt a reménységük a halottak felől, a szadduceusok azonban egyenesen tagadták a feltámadást. Tehát a feltámadási reménység nem volt általános, inkább az volt a felfogfás, hogy a halállal mindennek vége, a halál után nincs semmi. Milyen szomorú, hogy épp ez a gondolat terjedt el napjainkban.
• "Talán a sírom fölötti füvet fogom táplálni. Talán vályogot fognak vetni a poromból,és téglát égetnek belőle.-
Azonban van egy kis bökkenő ezzel a megsemmisüléssel, ugyanis az emberben olthatatlan életösztön van. Az ember előtt felrémlik a nagy "hátha-.
Hátha mégis a papoknak van igazuk... meg a Bibliának. Míg tárgyilagos szemlélőként, vagy az élet közönyös vándoraként nézed más sírját, addig lehet, hogy te is könnyen mondod: a halál után nincs semmi. De nézzük csak hogyan alakul a történet további része.
Megjelenik Jézus a tanítványaival. A Mester, akire oly régóta vártak, végre megérkezett! Azonban most mi lesz? Hiszen Lázár már négy napja halott! Márta rögtön Jézus elé szaladt, és a késve érkező Jézust hogy fogadja? "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.- Legtöbben úgy értelmezik Mártának ezt a fájdalmas mondatát, mint a szemrehányás szavát. Itt mégsem erről van szó. Bizonyos dolog, hogy Márta itt a Jézus Krisztusba vetett bizalmáról tesz tanúbizonyságot. Mintha csak azt mondaná: Ha itt lettél volna, tudom, nem engedted volna meghalni a testvéremet. Erre mutat szavainak folytatása is: "De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.- Micsoda hit és micsoda bizalom! Azonban van még egy másik nehéz kérdés is: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.-

Az utolsó napon. Nemcsak egyszerű időpontközlés, hanem fájdalmas sóhaj is: De nehéz lesz azt kivárni! Azonban figyeljük csak meg mit mond erre Jézus? "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is él.-
Mintha csak azt mondaná: Van élet! A jövőből a jelenbe irányítja a tekintetet és kimondja a nagy szót: a hívő számára meghalt a halál! Ő is megöregszik ugyan. Az ő élete is bekanyarodik a sírverembe, amikor annak rendelt ideje elérkezik. Ez a halál azonban mégis egészen más, mint a hitetlen halála. Nincs borzalma. Olyan mint egy méregfogától megfosztott kígyó. "Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?-
Mindenkinek Jézus feltámadása a záloga. A feltámadott, s élő Krisztusban lesz mindez a hívő emberé. Így válik húsvét történeti kérdésből az ember sorskérdésévé:
Nincs semmi! Lesz feltámadás! Van élet!
Melyiket mondod el a sír partján? És melyiket hiszed? Mert nem azon fordul meg a sorsunk, hogy melyiket mondjuk, hanem melyiket hisszük.
Jézus így szól: "És aki csak él és hisz énbennem soha meg nem hal.- Mert nem én kérdem tőled, nem az egyház, hanem maga a feltámadás és élet; Jézus Krisztus. Hiszed-e ezt?
Hiszed-e ezt? Vagy pedig nem hiszed. Vagy szeretnéd hinni, vagy pedig gyötröd magad, hogy higgyél, vagy egy kicsit hiszed, egy kicsit nem. Nagyon jól tudom azt, hogy sokan ünnepelnek Húsvétot húsvéti hit nélkül. Inkább egy hangulat tölti ki a lelküket, amely ma a hitre, holnap pedig a hitetlenségre hasonlít. Húsvéti hittel irigylésre méltó az ember!
Hiszel az élő Jézusban, vagy csak azt hiszed el, hogy élt régen egy csodálatos élet, egy isteni talentumokkal felruházott ember, akinek beszéde kincseskamrája ma is a lelki életnek. - ilyen hit is lehetséges.
Lehet a mi húsvéti hitünk ilyen történeti hit, de ez a történeti hit Jézust a halottak közt keresi. Ez tudatlanság! Hiszen aki él, azt hiába keressük a halottak közt.
Testvérek! Jézus legyőzte a halált, s ez azt is jelenti, hogy Jézus győzelmet aratott a halál fölött. Diadalt, amely által mondatjuk: Nékem az élet Krisztus, a meghalás pedig nyereség! Szeretnéd ezt a diadalt? Jézus által lehetséges!
A feltámadás akkori bizonyságtevőit már nem látjuk...de vajon vannak-e ma bizonyságok a feltámadásról? Vannak látható bizonyságok?
Van aki azt mondja: Nincs, mert a temetőből senki sem jött vissza. Azonban a bizonyságokat nem a temetőben kell keresni. Minden hívő szív, amely elfogadja a feltámadott Urat, bizonyságtevője a húsvétnak. Kell ennél nagyobb bizonyság? Lehetséges az, hogy milliók ünnepelnének húsvétot, ha Krisztus halott marad? Nem! A húsvéti hit az élő Krisztusról való bizonyságtétel, de többet is mondok: az élő Krisztus munkája!
Hogy él Ő most? Úgy, hogy húsvéti hitet ad a szívekbe.
Hányszor akarták már a történelem folyamán eltemetni! A főpapok, akik a sírt lepecsételték. Aztán elásták egyházi ceremóniák tömkelegében, és az emberi közbenjárók foglalták el helyét, és csinált az egyház a dogmával az élő Krisztusból halott Krisztust. De vajon el tudták némítani azokat a bizonyságokat, amelyek hirdették a feltámadást?
Azonban valljuk meg őszintén, hogy sokak számára Ő ma is egy halott és eltemetett ember. Csakugyan: egy élő Krisztus kényelmetlen lenne. Egy élő Krisztusnak igényei vannak a mi életünkkel szemben, ezért utasítják el a feledékenység és a nemtörődömség sírjába. De az eltemetett Krisztus feltámadt!
Miért nem hisznek sokan a feltámadásban? Amikor ezen gondolkoztam, úgy éreztem: elakadnak a feltámadás csodájában, amit nem lehet emberileg megérteni. Én azt ajánlom nektek, hogy ne a csoda legyen az első helyen szemeitek előtt, hanem a feltámadott Úr, hiszen a farizeusok is csodát kívántak Jézustól, az Úr mégsem cselekedett akkor. Jézus és én. Ilyen a valóság. Milyen más lenne az életünk, ha Jézus számunkra egy ilyen valóság lenne.
Mik a húsvéti bizonyságok? A húsvéti emberek. Pál mondja: "Jézus élete legyen látható a ti halandó testetekben!-

Látják az emberek rajtad, hogy van húsvét? Az, hogy Jézus él, rajtad meg kell látszódjon! Meg kell mutatkoznia, hogy életed mögött van egy titok: Jézus életének titka.
Hiszed-e ezt? Jézus Krisztus azt kérdezi most is...hiszed-e hogy mindez valóság? Jézus már bebizonyította előtted királyi voltát...meghalt, és feltámadt helyetted...miattad...érted. Most rajtad a sor! Ne légy rest bizonyságot tenni erről az élő Úrról, és mondd együtt Mártával: "Igen Uram! Én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia!- Ámen

M. Róbert

Nyíregyháza

*************************************************************


Ige: Lukács 11.29-32
"Nagyobb van itt Jónásnál-

Kedves Testvéreim!
Jézus példázataiban általában az emberek kérdésére felel. Ebben az igeszakaszban azonban látszólag kérdés nélkül indul. Itt azt olvashatjuk, hogy Jézushoz nagy sokaság gyűlt és Ő tanítani kezdi őket. A kérdés nem itt hangzott el, hanem néhány verssel előrébb, a 16. versben, amely így hangzik: "Mások kísértették, és mennyei jelt követeltek Tőle.- Olyan ez, mintha azt mondanák: igazold magad! Akkor tudni fogjuk, hogy ki vagy! Azonban nem ők, az elsők, akik jelt követelnek. Volt már egy ember, aki elküldte követeit, és megkérdezte Jézust: "Te vagy e az eljövendő, vagy mást várjunk?- Ez Keresztelő János volt, és Jézus így válaszolt neki: "A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások tisztulnak...-
• Itt vannak a jelek. Mind-mind Isten csodálatos, és hatalmas munkáját hirdetik, és az emberek mégsem vették ezeket észre. A tömeg nem hitt Jézusnak. Nem csoda hát, ha Jézus kifakad: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék-, vagy ahogyan a Károlyi fordításban találjuk, "gonosz, és parázna nemzedék...- Ez a próféták szava Izraelre. Itt a parázna szó, az Istennel kötött szövetség megszegésére utal. Hiszen az Úr kiválasztotta, és őrizte őket, de a nép újra, és újra elfordult tőle. Emiatt az engedetlenség miatt mondja Jézus: "Nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele. Mert amiképpen Jónás jellé vált a Niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.-
Jónás prédikálására megtért egy pogány város. Ez abban az időben hatalmas csodának számított, hiszen a zsidó hit szigorú keretek közé volt zárva. Isten azonban a próféta által megnyitotta ezeknek az embereknek az utat, és mivel hittek neki, Jónás a megmentőjüké vált, pedig semmi bizonyítékuk sem volt arra, hogy igaz amit Jónás prédikál.
De Jézus mégsem csak erre gondol, amikor a Jónás jeléről beszél. A párhuzamos igehelyen, a Máté 12.40-ben ezt találjuk: "Mert ahogyan Jónás három nap, és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.- Jézus ezelőtt már kétszer szólt a haláláról, és feltámadásáról, és most még egyszer megerősíti azt.
Aztán Jézus a Dél királynőjét hozza fel példaként, aki meglátogatta Salamont, hogy meghallgassa az ő bölcsességét. Sába királynője is elhitte, hogy érdemes eljönni messze földről és minden fáradtságot megér, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Jézus nem véletlenül hozza fel Salamont példának. Ő volt a zsidók egyik legnagyobb királya. Birodalma gazdagságának és bölcsességének híre messze földre eljutott. Uralkodása idején virágzott az ország. Jézus mégis azt mondja: "Nagyobb van itt Salamonnál.-
Ő valóban nagyobb, hiszen nincsen senki bölcsebb mint Jézus. Ő ad erőt a mindennapok terheinek elhordozására. Őtőle kérhetünk és Ő adhat bölcsességet a gondjaink elhordozásához csak hittel kell kérni Őt. Ő gazdagabb, mint Salamon, hiszen, így ír róla Pál apostol:"Ő szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodhassunk.- És ez a gazdagság nem olyan mint a Salamon gazdagsága, amelyet azóta már megevett a rozsda és a moly, hanem ez a gazdagság örökérvényű. Ez a mi mennyei kincsünk is, ha hiszünk Benne. És Ő a legnagyobb király, aki a szívek királya. Nekünk nincs más dolgunk, mint elfogadni ezt a hatalmas kegyelmet.
Testvéreim, ne legyünk vakok, figyeljünk oda azokra a jelekre, amelyeket Isten ad nap, mint nap nekünk. Ezek az emberek nem hittek Jézusnak, pedig a szemük előtt tett csodákat. Igaz, Jézus soha nem kérésre tette. A mi szemünk előtt is történnek csodák, csak az a kérdés, hogy észrevesszük-e azokat. Csoda az, hogy még itt lehetünk, hogy még tart a kegyelem. A tét hatalmas, ne tékozoljuk el az időt engedetlenségünkkel, hanem hálaadó szívvel vegyük el a mi Urunk kezéből az Ő mennyei ajándékait.

T. A.
Nyíregyháza
**************************************************************


AZ ISTENNEK TETSZŐ ÉLET

Zsoltár 15

Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól;
nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.



Ebben a zsoltárban arra kapunk választ, hogy milyen az Istennek tetsző élet, hogyan él és viselkedik a keresztyén ember. - Feddhetetlenül él, ezzel példát mutat. Ha a szavaiból nem értik meg az emberek, hogy milyen az Istennek tetsző élet, akkor ezt élete is tanúsíthatja. Ha valakit megfednek, akkor figyelmeztetik, hogy valamit elrontott, hibát követett el az életében. A keresztyén embernek arra kell törekednie, hogy a lehető legkevesebb hibát kövesse el az életében.
Törekszik az igazságra.
Az életben sokszor kell döntenünk mi a helyes, az igaz, és mi nem az. Sokszor nehéz eldönteni, de aki megpróbál igazságosan eljárni egy-egy esetben az törekszik az igazságra, tehát szíve szerint igazat szól. Nem hazudik, nem mond olyat, ami nem felel meg az igazságnak. Ez tulajdonképpen a 9. parancsolatra utal (Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!). Ehhez tartozik még, hogy nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátaival, és nem hoz gyalázatot rokonára. Nemcsak azzal gyalázzuk rokonainkat, ha rosszakat mondunk róluk, hanem azzal is, ha rossz tulajdonságaikat. Egy ember sem ítélkezhet a másik ember élete felett, csak egyedül Isten. A zsoltáríró azért tiszteli az istenfélőket, mert aki Istent szereti és Vele él, azzal testvérek az Úrban és a keresztyének egy nagy testvéri közösséget, családot alkotnak

Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
Mostanában sokan csak dobálóznak a szavakkal. Csak megszokásból mondják: "Esküszöm". Pedig az eskü nagyon fontos és jelentós dolog. Aki megszegi esküjét, veszít szavahihetőségéből. Tegyük fel, hogy egy ember megesküszik arra, hogy valamit teljesít. Ha bármi közbejön, akkor ezt nem tudja teljesíteni. Ebben az esetben, még ha kára származik is belőle, tehát a saját pénzéből vagy tulajdonából, de meg kell valósítania, azt, amit megígért, eleget kell tennie az esküjének.

Nem hagyja magát megvesztegetni.
Az a megvesztegethető ember, akinek "vaj van a fején", vagyis valamilyen illegális vagy erkölcstelen dolgot tett. Aki ezt megtudja róla, az zsarolja, a hallgatásáért pénzt, vagy egyéb értéktárgyat kér. A keresztyén ember nem megvesztegethető, mert jóra törekszik és megpróbál jót cselekedni.

Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha. Az ilyen ember nem tér le a keskeny útról. Isten megpróbál minket fájdalom és szenvedés által, de ezt követi a szabadítás. Sokszor nem tudjuk, mi lehet Isten célja a szenvedésünkkel. Minden azért van, hogy engedelmességet tanuljunk. A szenvedés erősít, kitartást és bölcsességet szerez. A keskeny úton járni mindig öröm, akkor is, ha néha nem érezzük annak. Azzal, hogy Jézus az életünkbe költözik örök életünk van és ez mindig öröm.

L. Á.

Nyíregyháza

****************************************************************


Jézus mondja:
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.- János 10,11

Kedves testvéreim!
Néhány egészen egyszerű, kérdést szeretnék feltenni most nektek, itt az igehirdetés legelején: Hogy vagytok? Hogy szolgál az egészségetek? Milyen életeteknek azon szakasza, amelyben éppen most vagytok? Hogy érzitek; Jó vagy rossz? Boldogok vagytok vagy épp szomorúak? Nyugodtak, vagy kétségbeesettek?
Sajnos nincs most lehetőség mindenki válaszát meghallgatni, de szeretném, ha szánnánk most egy pici időt ezen dolgok átgondolására. Hisz bármire jussunk is e gondolatmenet végén, úgy gondolom, sokkal, de sokkal közelebb juthatunk a felolvasott igeszakaszok megértéséhez.
Hogyan? Szeretném, ha e példázatot most egy kicsit más szemszögből, nem kívülállóként, nem is a pásztor oldaláról közelítenénk meg, ahogy azt általában tenni szoktuk, hanem valóban úgy, amilyen formában e példázat RÓLUNK és NEKÜNK szól: a juhok, a nyáj szemszögéből.
Ahhoz persze, hogy megérthessük, mindebből mi a miénk, mi vonatkozik ránk, mint feladat, mint ígéret, hogy bele tudjuk élni magunkat kétlábú mindenevőként egy legelő bárányka helyzetébe, természetesen meg kell ismernünk Jézust, mint jó pásztort és meg kell értenünk milyen mélységeket rejthet a legigazibb pásztor és az Ő nyájának viszonya. Fogjunk is hozzá. Jézus tehát a jó pásztor, olyan gyakran emlegetett formula ez, hogy első hallásra talán már nem is jelenti nekünk igazán azt, ami. Talán gyakran már csak úgy, nyom nélkül el is siklik a fülünk, a szívünk mellett. De az is lehet, eszünkbe jutogatnak még dolgok, amiket sok-sok éve hallottunk, tanultunk ezzel kapcsolatban, s felsejlik előttünk Jézus fehérruhás alakja, szelíd arca, akit juhok tömegei követnek, mert felismerik az Ő hangját.
Jézus, a prófétai ígéret beteljesülése, aki nem tolvaj és nem béres. Ismeri az övéit, az elveszettnek utána megy, nevén szólítja, ha kell életét adja, nem a nyájból, hanem a nyájért él. A nyáj ereje és védelme, egységének biztosítéka az Ő hangja. Ez a tökéletes igazság, és ilyen a tökéletes pásztor. De ezeket a verseket olvasva, egy kicsit olyan érzésünk lehet mintha nem csak a tökéletes pásztorról, hanem a tökéletes nyájról is szólna. Ezek a bárányok nem engedik be az ajtó alatt lisztes lábát benyújtó farkast, egyértelműen meg tudják különböztetni gazdájuk hangját bárki másétól, s nemcsak, hogy mást nem követnek, de az idegen elől el is futnak. Azt az egy szegény kis jószágot leszámítva pedig, aki folyton elkószál, a többi mind jól nevelt, okos, míg a pásztor azt az egyet keresi, kutatja, ők nem szélednek szét, békésen legelnek és türelmesen várnak. Nem irigykednek, nem csúfolódnak, semmi rosszat nem tesznek. Hűha, gondolhatjuk, ez aztán nem semmi. Ha tényleg úgy fogjuk fel egyházunkat, gyülekezetünket, családunkat, mint egy nyáj,

Jézus nyája, hát hol vagyunk mi ehhez az eszményi képhez? De létezik egyáltalán ilyen, kivitelezhető ez az egész így, ilyen formában? Úgy gondolom nem. Legalábbis addig nem, amíg önmagunktól, vagy önmagunkért próbáljuk azt a tökéletességet elérni. Ennek vége csak is kudarc lehet. A történetben leírt nyáj eszményisége ugyanis nem önmagában van, annak egyetlen biztosítéka és garanciája egyedül a pásztor. S jobban belegondolva nem is a nyáj tökéletes, hanem a nyáj és a pásztor kapcsolata. Persze a bárányok is odateszik azért a maguk részét, hiszen nyitottak és készek a hallásra és az engedelmességre is. És ez így jó.
A dolog tehát kétoldalú, és mivel itt mindkét fél megteszi, felvállalja a maga részét, feladatát, és teljesíti azt olyan csodálatos harmónia, egyensúly jöhet létre, ami boldoggá teszi a nyájat, a pásztort egyaránt. Mindennek titka tehát az a kapcsolat, mely létrejöttekor ugyan már kétoldalú, de a kezdeményező mindig csakis az egyik fél lehet. Miért fontos ez?
Hát a tanítvány választ magának mestert, vagy fordítva? A nyáj választ magának pásztort vagy fordítva? Mit mond Jézus erről? : "Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket.- Mert igen testvéreim, mi itt mindnyájan választottak vagyunk, akiket a mi Urunk, Jézus Krisztus éppúgy megváltott, nevünkön szólított. Tudja, ha felkelünk, vagy lefekszünk, nyomon követi minden lépésünket. Ígéreteket ad és feladatokat, amelyek által formál. Elküld, mint juhokat a farkasok közé, de egyben biztosít arról, hogy nem kell félnünk, mert az övéi vagyunk, velünk van és vigyáz ránk. Ő tudja mire van szükségünk, és meg is adja azt, járjon az pillanatnyi örömmel vagy fájdalommal, az élet, az örökkévalóság távlatában vizsgálva mindennek van célja és értelme, és higgyétek el, hogy semmi sem véletlen. Most szeretném, ha újra ki- ki visszagondolna azokra a kérdésekre, amiket az elején tettem fel.

Mert tudnotok kell, s talán tudjátok is, hogy bármilyen is most az időjárás életetek tengerén, az a Jézus utazik veletek, aki ura és parancsolója minden viharnak, de az ő ajándéka a nap minden sugara és melege is. Ha szenvedtek, ne az okokat keressétek, hanem a célt, hisz olyanok vagytok Isten kezében, mint az agyag a fazekas kezében, hát nem teheti azt veletek, amit akar? De hisz miért keseregnétek emiatt egy percig is, ha tudjátok, hogy ő mindig csakis a legjobbat akarja nektek?! Ha pedig örültök, ha utatokat most épp csodák csodái övezik, ujjongjatok az Úr előtt és adjatok neki hálát alázatosan, nem felfuvalkodott szívvel az Ő szeretetéért, hűségéért. S ezek azok a gondolatok, amik miatt felolvastam Ezékiel próféta szavait. Hallgassátok csak meg még egyszer:- Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak... én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet- így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok, úgy legeltetem őket, ahogyan kell.-
Jézus tudja mi jó neked, s ha gyakran nem is azt kapod, amit szeretnél, mégis azt kapod, ami jó neked. Kicsit olyan ez, mikor egy édesanya nem eteti folyton csokoládéval a gyermekét, pedig azt úgy szereti és mindig annyira kéri, de ad neki friss zöldséget és gyümölcsöt, mert azokban sok a vitamin és nem árt a fogaknak. Még ha nem is olyan ízletesek néha. Jézus is tudja, hogy kinek- kinek mire van szüksége, és mindenkivel aszerint cselekszik. Jézus pontosan, talán még nálatok is jobban ismeri a választ azokra a kérdésekre, amiket az igehirdetés elején feltettem. Ismeri minden problémátokat és kérdéseteket és egyedül csak Ő, tudja rá a válaszokat is. Értsétek meg nektek szóló, életetekre vonatkozó üzenetét:
Elhagyatottnak, magányosnak érzi magát közületek valaki?

Van, aki távol érzi, most magát pásztorától, elkóborolt, de hazavágyik? Azt üzeni annak az ÚR: Úgy szerettem a világot, hogy egyszülött Fiamat, adtam, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen... Van itt olyan, aki előtt, nehéz feladat áll, és nem érzi magát képesnek és alkalmasnak annak elvégzéséhez? Azt üzeni annak az ÚR: Ne félj, csak higgy! Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Sír most valaki közöttetek? "Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról.- Harag van a szívedben? "Ne mondd, hogy megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.- Azt, azonban valóban senki se feledje el, amire élethelyzettől függetlenül mindenkit figyelmeztet az Úr: "De aki az én oltalmamra bízza magát, béküljön meg velem, béküljön meg velem!- Hogy béküljünk meg? Mit jelentsen ez? Fogadjuk el. Lássuk meg, halljuk meg, értsük meg az Ő életünkre vonatkozó tökéletes akaratát és tegyünk annak eleget.
Az elmondottak tanulsága szerint pedig hogyan lehetséges mindez? Ha életünk minden pillanatában a Jézussal való, lehető legtökéletesebb kapcsolat kialakítására törekszünk, mely kapcsolatban minél több időt töltünk el, annál inkább és annál jobban formálódhatunk egyre az Ő képére, ami el van rejtve bennünk. Ez pedig ugyebár életünk kizárólagos és egyetlen célja. Ez a mélységesen mély kapcsolat az egyetlen módja és kerete, a legtökéletesebb Úr, Jézus Krisztus pedig az egyetlen záloga és garanciája annak, hogy mi is ezer hang közül megismerjük pásztorunkét, hogy ezáltal mindig tudjuk, mit kell tennünk. Annak is, hogy erővel, bátorsággal telve tudjuk elvégezni feladatainkat, hogy tudjunk nehézségek és könnyek közt is szívből nevetni, s hogy mindazáltal, mint Isten népe jellé tudjunk válni a világban.

Miért? Mert, ahogy a nemrég ebben a gyülekezetben is szolgált FL egyik négysorosa mondja: -Istent senki nem láthatja, de mert Lelkét nekünk adja, minden napon, minden órán bennünk válik láthatóvá.- Eszközök lehetünk. Vegyük komolyan a világítás feladatát. ÁMEN

Imádkozzunk:
Drága Úr Jézus! Hálás szívvel mondunk most köszönetet neked azért a kimondhatatlan szeretetért, amellyel bennünket szeretsz. Azért a szeretetért, amely minket egyenként a Te képedre, a Te ismeretedre, de bennünket, mint gyülekezeti közösség, a te nyitott fülű nyájaddá formál. Köszönjük, hogy nyitott szívünket is, amelyet ma eléd hoztunk, te betöltötted, s nem engedsz minket haza csalódottan, vagy üresen. Olyan jó tudni, hogy nyugodtan rád bízhatjuk magunkat, hogy a te Igéd igazság és te nem csalsz meg bennünket soha. Így kérünk most szívből azokért az emberekért, akikért te ugyanúgy az életed adtad, ők mégsem tudják, nem fogadják el ezt. Tégy csodát ezen emberek életében, akik talán olyan közel is állnak hozzánk, mutasd meg nekik is hogy te mindenek fölötti hatalmas Úr vagy és meg van idejük bűnbánattal hozzád térni. Fogadd el kegyelmesen a mi bűnbánatunkat is, vedd el terheinket, ha szívből eléd hozzuk, kötözd be sebeinket és töröld le könnyeinket, bátorítsd a rászorulókat és fogadd el hálaáldozatainkat is. A Te áldásodat kérjük egyházunk és határon túl élő magyar testvéreink életére is, tégy minket magunkat jellé, áldássá és eszközzé a Te szent egyházad építésében. Legyen mindezért Tiéd a dicsőség örökkön örökké. Ámen.

T.M.

*********************************************************



Zsidókhoz írt levél 12,1-3

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a Jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.-


A Zsidókhoz írt levél utolsó előtti fejezetben nagy erővel csendül fel a levél fő témája, amit így fogalmazhatunk meg: KITARTANI KRISZTUS MELLETT.
Ez az egész levél egyetlen kedves lelkigondozói beszélgetés, ami az elcsüggedt, a hitükben visszacsúszott, megrekedt, gyümölcstelenné vált keresztyéneket nem korholja, hanem miután a hibáikat nevükön nevezi, azt mondja, hogy van lehetőség. Előre kell nézni; most ne sopánkodjunk azon, hogy így pang az élet, hogy szinte nincs is élet, életjele a ti keresztyénségeteknek. Ez elég baj, de ami a hátunk mögött van, azt most felejtsük el, mert van jövőnk! Tessék előre nézni, nem is akárhova, hanem kire! Jézusra! "Nézvén a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra-, aki elkezdte bennetek, de még nem végezte be.
Ki-ki valahol megrekedt... Tovább! Előre! Ezután jön még a java! Most lesz még igazán szép! Amit eddig kaptatok, csak ízelítő volt abból a gazdagságból, ami készen van a számotokra. Nyújtsátok ki a kezeteket bátran, és Isten rakja bele az ajándékokat, hogy legyen mit adnotok másoknak.
Lehet tanulni lelkigondozást ebből a levélből: nem hallgatja el a hibákat, a bűnöket sem, nevén nevez mindent, de nem akad el ott, hogy: borzasztó, hogy lehet így élni?! Hát úgy, hogy ilyen nyavalyás emberek vagyunk. Csak még ne álljunk meg itt, hanem tartsunk ki Jézus Krisztus mellett! Ezt a bíztatást szeretném most továbbadni nektek; engem is nagyon megbátorított ezzel a mi Urunk.
Egy képet használ a levél írója itt az utolsó előtti fejezetben ennek szemléltetésére: a futásnak a képét. Azt mondja, hogy a hívő keresztyén élet az futás, tehát nem kényelmes sétálgatás, nem ideges rohangálás, nem céltalan őgyelgés, de nem is tétlen, befelé forduló elmélkedés. Nem tétova álldogálás: menjek? Ne menjek? Merre menjek? Minek menjek? Hanem FUTÁS! Ez azt jelenti, hogy valahonnan valahova meg akar érkezni az illető. Mégpedig úgy, hogy tudja, hogy annak értelme van. Van előtte cél, tehát nem céltalan az élete. Van a küldetésének értelme, már nem értelmetlen az élete, és ezért szívesen vállal áldozatot is. Mert miközben ez egyrészt azt jelenti, hogy a keresztyén élet futás, hogy annak van célja, értelme, aközben azért azt is hozzá kell tennünk mindjárt, hogy a futónak néha hol itt, hol ott szúr, aztán vannak holt pontok, amiben nagyon sokan a gyengébbek, vagy a tapasztalatlanok leállnak, pedig ha azon átbillenünk, akkor utána megint könnyebb lesz, és akkor érkezünk meg a célba. A futó liheg, miközben a másik kényelmesen nézi őt onnan oldalról, hogy ő fut. Szóval kellemetlenségek is együtt járnak ezzel, áldozatot kell hozni, elfárad az ember. Néha felteszi a kérdést: érdemes tovább? Strapáljam még magam? Elérhetem a célt? Nem is látom, csak beszéltek nekem a célról; létezik az egyáltalán? Az indulásnál tudta, biztos volt benne, azért indult el. De útközben a nehézségek sok kísértést is magunkban rejtenek. És a gyengébbek leállnak. Ezen a levélen keresztül Isten arra bátorította az akkor nagyon sokat szenvedett gyülekezeteket, arra bátorít ma minket is, hogy TOVÁBB. VAN CÉL!
Egészen bizonyos, hogy mindaz úgy van, amit Jézus nekünk mondott. Aki Őutána indul, az csak kövesse Őt végig és megérkezik. Így lesz értelmes élete, csak így kap tartalmat, csak így tud igazán másokért is élni.



****************************************************************



"Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?- A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.- Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!- És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.- (János 5,1-9.)


Ismét egy ünnep, sok-sok ember van Jeruzsálemben, a Juh-kapunál, a Betesda tavánál /Nehémiás 3,1: papok által fölszentelt hely volt/... Tömeg van! Az egészségesek ünnepeltek - de ez csak lelki tartalom nélküli "önbódítás- volt. A betegek a Betesda medence körüli oszlopcsarnokban voltak, várva az ünnepi pillanatot, az Úr angyalának leszálltát - önös érdekből, nem nézve a másikat, egymást. A céljuk az volt, hogy "csak én mielőbb meggyógyuljak-. Ott kellett várni, mert csak az elsőnek belépő gyógyult meg. Nem lehetett elmenni ide vagy oda, mert akkor más jutott közelebb a medencéhez vagy foglalta el a "jó helyet-. Ott voltak, különféle nyomorúságban, egymás fejére taposva a "jobbért-.
Volt egy ember, aki már 38 éve ott feküdt betegen, valószínűleg bénán /mivel nem tudott járni, csak nehezen, lassan - és nincs embere, aki beemelje /. 38 éve alatt híre mehetett ennek. És még mindig sokan várnak. De 38 év alatt mennyien gyógyultak meg vajon? És hol vannak? 2000 éve Jézus megszületett, és ennek is híre ment. Hol vannak a gyógyultak, a megtértek? Miért nem maradtak ott - pusztán hálából, segíteni a 38 éve beteghez hasonlóaknak? Neki, akinek nem volt embere. De nem volt önkéntes sem, aki kisebbnek látta volna a maga baját, s hátrahagyva azt, maga elé engedte volna a betegebbet! Az erősebb a gyengét! /Róma 15,1-2: hitben is!/ Emelni imádsággal! Egymást magatoknál különbnek tartsátok /Filippi 2,3/! Vajon mit ettek e betegek?
Ki vitt vagy adott nekik enni? Ki szánta meg őket? Miből tudtak embert fogadni? Az Úr gondviselése, megtartó ereje az, hogy megmaradtak. Az Úr az Ő dicsőségére 38 évig megőrizte betegen a tó mellett ezt az embert! Ha pedig beszélgettek is egymással, akkor is hiába mondta ez az ember, hogy már 38 éve fekszik ott betegen: senki nem hallotta, senki sem értette meg? Ennyire süketek vagyunk a másik segélykiáltásának meghallására? A magunk bajai, gondjai, aggodalmai ennyire megvakítanak, süketté és önzővé, meg iriggyé tesznek minket?! Igen, Testvérek, én is ilyen süket, vak, önző, és irigy voltam. Gyógyulni akartam - de milyen áron?
És Jézus? Ő a példa: beszél a szolgálata is! Látja! Értitek? Látja, pedig még nem szólt senki semmit. Senki nem mondta neki, hogy segítsen annak a szegény nyomorultnak... Látja, hogy az a beteg ott fekszik. Aztán elkezd érdeklődni, és megtudja, hogy 38 éve beteg. Még mielőtt Jézus megszületett volna, már beteg volt. Mi is, Testvérek, gyarló emberek, bűnben születtünk. A bűneset óta így áll a dolog. De Istennél előre kész volt minden: az Ő bölcs terve szerint elküldte az Ő Fiát a mi megmentésünkre. Jézus a kulcsember itt is, ahogy az egész Bibliában. És a hitben is, ami életünkben is. Jézus, akire a legnagyobb szenvedés várt a kereszten és a pokolban - tudja annak a 38 éve betegnek a kínját!
És Jézus lényegre törően megkérdezi tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?- Szerintem ez a központi, az egyedül lényeges és döntő itt - és minden más gyógyulásnál. Akarsz-e? 38 év kellett, hogy Isten elkészítse ezt a pillanatot, és ennek az embernek a szívét!
Meggyógyítathatta volna anélkül is, hogy felteszi neki ezt a kérdést - pusztán szánalomból, a saját dicsőségére. De itt személyesebb dolog zajlik ennél. Akik látták /a zsidók/, azok is csak kötekednek, kritizálnak, törvényeskednek a szombat miatt. Lehet, hogy sokaknak fel sem tűnik, hogy ez az ember felállt.  Nekünk is személyes volt a Jézussal való találkozásunk, amikor Ő meggyógyított bennünket. S voltak, akik látták a változást, és talán rossz szemmel nézték. Akkor szinte semmit sem tudtunk Jézusról, csak azt tudtuk, hogy Isten szeret engem, bűnöst, meggyógyított, a bűntől megszabadított - Jézus üdvösséget szerzett! És utána jött csak a tanulás, a megismerés!
Jézus megkérdezi: "Akarsz-e meggyógyulni?- Ő az ajtó előtt áll, és zörget /Jelenések 3,20/. Ő, minden Orvosa minden nyomorult embernek e világon, szó nélkül meggyógyíthatna mindenkit. De Ő nem erőszakos, hanem megkérdezi: "Akarsz-e meggyógyulni?- S Testvérek, mit felel a beteg? "Nincs emberem, aki beemeljen.- Ez az ember hitetlenként egyértelmű, hogy az okokat sorolja, hogy miért nem tud meggyógyulni. Nem tudja, hogy kicsoda Jézus - hogy egyedül Ő az, aki meggyógyíthatja. De a válaszból így is kiderül, hogy ott a vágy, s a 38 év várakozás is erről tanúskodik.
Mi hívő létünkre is hányszor hitetlenkedve az ellenérveket, az okokat soroljuk Istennek! De Isten mindentudó, mindenható! Az Ő bölcs terve szerint van minden. Milyen arcátlan és pimasz vagyok én sokszor Istennel szemben! Ki akarom Őt oktatni. Ijesztő, ugye? De kegyelem, mikor rádöbbenek erre. Nincs olyan, amiről Ő ne tudna. Előtte nincs akadály! De Ő hosszútűrő, és úgy szeret, amint vagyok!
Jézus azt mondja ennek a betegnek: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!- Vagyis: "Elég néked az én kegyelmem!- /2 Korinthus 12,9/ "Ne félj, csak higgy!- /Márk 5,36/ A kegyelem mindenkinek kész. Kész volt annak a 38 éve beteg embernek is. Jézus irgalmas volt vele. Velünk ki volt irgalmas, aki elénk tárta a gyógyulás egyedüli útját Jézusban? Hálát adtunk-e érte szívből, igazán? S mi kivel voltunk irgalmasok? "Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.- /Máté 5,7/ Én most kezdem igazán tanulni, tapasztalni ezt. Boldogság a testi gyógyulásban segédkezés mellett a lelki gyógyulásra is rámutatni - Jézusra mutatni. Boldogság a Testvéreimért imádkozni, segíteni őket.
Ezt az embert nincs, aki beemelje! Nincs, aki imádkozzon érte!  Mi imádkozunk egymásért? Meglátjuk a másik nyomorúságát? Fontosabb az a miénknél? Jobban fáj az, mint a miénk? A világ már 2000 éve beteg - nincs embere, nincs önkéntese.
Mi is bénák vagyunk, betegek. Sok aggályunk, hitetlenségünk az "ágyhoz nyom-, nem tudunk járni. De nekünk van Valakink, aki szüntelenül esedezik, imádkozik értünk - Jézus ott a mennyben. És elküldte a mi Pártfogónkat, a Szentlelket, aki ránk száll, nem a tóra - és egyen-egyenként is gyógyulást ad.
Akarsz meggyógyulni?
Az az ember testi gyógyulásra vágyott. De Jézus valami többet akart neki adni! Vajon én is látom ezt? A mindennapi, fárasztó, hosszadalmas bajaink megoldásán túl, Ő lelki békét, nyugalmat, örömöt akar adni! Reményt a mához és reményt a jövőhöz. "Reményteljes jövőt adok nektek- /Jeremiás 29,11/ Először én is a nyomorúságomból akartam megszabadulni - önző volt a célom Istennel, Jézussal. pedig Ő magát kínálja, s a gyógyulás ráadás! De Isten kihoz a nyomorúságból, látja szívünk titkos vágyát, amit nem kérünk, nem mondunk ki, azt is! "Éppen azért meg vagyok győződve, hogy aki elkezdette bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.- /Filippi 1,6/
Jézus a beteget meggyógyította - először testileg; majd a templomban a lelki nyomorúságból is kiemeli. "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.- /János 5,14/ Akkor megtudja, hogy Jézus gyógyította meg! És elment, elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki őt meggyógyította.
Jézus megmutatja, megismerteti magát. Ő maga a világosság /János 8,12/. Az Ő fényében megláthatjuk a magunk nyomorúságát, az igazságot, a szabadulást és Isten dicsőségét. A teljes világosság elűzi a sötétséget.
A gyógyulás eredménye a hála, Isten dicsőítése, mely gyümölcsöt terem. "Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz a nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.- /Zsidók 13,15/ A bizonyságtétel ilyen gyümölcs. Az önzetlen segítés, és az irgalmasság is. Nem hagyom ott a másikat, hanem szolgálok - pusztán hálából!
"Menj el, és többé ne vétkezz!- Ez csak Jézussal lehetséges, Őbenne maradva. "Aki énbennem marad, és én Őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.- /János 15,5/
A történetben utolsó az, aki meggyógyul, mégis elsőként szolgál Istennek!

P. A.


A 38 éve beteg éneke

Úgy gyötört a szomj és nem volt erőm,
Már elhagyni bús fekhelyem!
Bár hiába volt sok vízmozdulás:
Ott feküdtem reménytelen.

Ó, miért is élek, ha nincs reményem?
Felelj hát, nagy Istenem!
Hát hiába van sok vízmozdulás,
Ha más gyógyul, mit ér nekem.

Egy ünnepnap reggel hajolt felém,
Egy fehérruhás idegen.
Ó, nem ajkam szólt, csak könnyes szemem.
Ő megfogta hideg kezem.

Szent erő vonult át a testemen,
És otthagytam búsfekhelyem.
A Bethesda fényes tükrében állt
Az én gyógyító Mesterem.

Most szökdelj és ujjongj! Van már erő,
Te nemrég még oly béna láb!
És hagyd el most 38 év után
A Bethesda hideg tavát.

Ó, dicső reményem, ezért kell élnem.
Felelt az én Istenem.
És elküldte Jézust, szívem Urát,
Ki dicső Megváltóm nekem.

Református Énekeskönyv 455,7.

Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős!
Hordjuk, emeljük önként, kin gyengesége győz!
Tartsunk jól össze hát, tudjunk utolsók lenni,
A bajt vállunkra venni, e földi élten át.
***************************************************************


"Ezüstöm és aranyom nincs, de amim van, azt adom neked...."
Apostolok Cselekedetei 3,6

Ezeket a szavakat Péter akkor mondja el, amikor csodát tesz a sántával. Most azonban nem a csodatételre szeretném a figyelmet irányítani, hanem arra amit mond.
Pénze nincs. A mai világban is így van ez, az embereknek egyre kevesebb pénzük van. Akiknek pedig van, azoknak többsége nem ad a másiknak, ha nem is anyagi, de másnemű segítséget sem. Péter azt adta amilye volt, amivel segíthetett a sántán: A Jézus Krisztusba vetett hitével. Neked és nekem megvan - e az ami Péternek megvolt? A hit? Az a tántoríthatatlan, el nem mozdítható, sziklaszilárd hit? Drága testvérem, ha hiszel Jézus Krisztusban ez a hit benned is megvan. Ha pedig megvan, akkor feltehetjük a következő kérdést. Próbálod -e más felé terelgetni, vagy önző hited van? Meg akarod-e osztani másokkal is azt a mindent átölelő szeretetet, amit Istentől az Ő Egyszülött Fia Jézus Krisztus által kaptál?

 Bevallom nektek testvéreim, hogy sokáig én sem akartam megosztani senkivel ezt a szeretetet, mert azt gondoltam, hogy: Mindenki saját maga élje meg a hitét. Mindenki maga tudja, hogy mennyire szereti őt Isten. Miért osszam meg másokkal? Nem elég az, hogy én tudom mennyire szeret Ő engem? A válasz: Nem!

Éppen azért mert mindenki más, ezért kell megosztanunk gondolatainkat, hiszen így épülhetünk, erősödhetünk tovább az Isten dicsőségére. Na de kanyarodjunk vissza a kiindulópontunkhoz. Az, hogy adjuk- e azt amink van, egy másik szemszögéből is felmerülhet a kérdés Odaadjuk- e az Úr Istennek azt, ami Őt megilleti? Oda merem és mered- e adni mindazt, amim, amid van?
Ha már odaadtunk mindent, és Őt engedjük arra a helyre, ahol eddig saját magunk voltunk, akkor vagyunk ezen a földön a legboldogabbak, és akkor elmondhatjuk mi is: "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." Galata 2,20 . Ha már Ő van a "trónon" a szívünk trónján, akkor már bátran állhatunk felebarátaink elé: " Ezüstöm és aranyom nincs nekem, hanem amim van, azt adom neked.", a krisztusi szeretetet, amelyet te is megtapasztalhatsz, ha elfogadod Őt életed Megváltójának!

H. E.

Hitünkről fiataloktól

SZERELEM

Az alábbi kérdések minden fiatalt életében felmerülhetnek:
Hogyan lehet megélni a szerelmet krisztusi lelkülettel:
Ki lesz az én párom? Érdemes e türelmesen várni?
Én miért ne tegyem azt, amit a többiek?
Tudom, hogy várni kellene, de hát meddig még? 
Elmúltam 19 éves és hívő fiú/lány még a láthatáron sincs!
Sajnos mi sokszor annyira kicsinyhitűek, türelmetlenek vagyunk, pedig az Atya megígérte, hogy az embernek társat szerez, mert tudja, hogy nem jó neki egyedül. Olyan nehéz ezt elhinni? Isten gondoskodni akar rólad. Lehet, hogy éppen te nem akarod tudomásul venni, mert mindig akadékoskodsz. De akkor mit csináljak? Tedd le Isten kezébe és engedd, hogy Ő irányítson. Mintha az olyan könnyű lenne. Tudom, hogy nem könnyű. De mondd! Hogyan irányítson, ha te nem engeded neki.
Nyugodj bele, hogy most nincs senkid. Lehet, hogy Isten próbára akar tenni téged, hogy tudsz-e várni az igazira. Hidd el! Amikor elengeded görcsösen szorított rögeszméidet és hagyod, hogy Isten irányítson, megmutatja a társad. És ha még várnod is kell rá! Nem megéri??? Képzeld csak el, "Ő- vár rád és amikor rátaláltok egymásra kiderül, hogy neked már volt más is, mert nem tudtál várni. Milyen rosszul fog neki esni! Ő tudott várni rád, de te rá nem. Imádkozz Istenhez, hogy mutassa meg, ki a párod!

És ha megtalálom a nagy őt? Meddig lehet elmenni? Hogy meddig, azt Isten határozza meg. Az a lényeg, hogy a társadban is hasonlóan Isten legyen az első helyen és akkor Ő majd irányít titeket. Valaki például a csókolózást is csak a házasság után gondolja. Bízz az Úrban! Majd Ő kinyilvánítja nektek/neked, hogy mennyit tart elegendőnek a házasság előtt. De azt, hogy a paráznaság bűnébe essetek, azt biztosan nem akarja! 
Mi van akkor, ha a "párom- nem akar várni vele? Akkor neked kell figyelmeztetned, hogy bűnt követnétek el és lehet, hogy azzal teljesen tönkre is menne a kapcsolatotok. Soha nem tapasztalnád meg az igazi szerelem érintetlen gyönyörű varázsát. Ha szeret és nem akar elhagyni, akkor vár az esküvőig, amikor úgyis az övé leszel! Akkor a sex bűn? Nem! Ezt az örömöt is Isten adta, amivel szebbé teszi két ember életét, de csak a házasság keretein belül engedélyezi! 
Tehát miért érdemes várni a sexel? Nos, tegyük fel, hogy megtalálod az igazit, de előtte már 2-3 fiúval/lánnyal, volt nemi kapcsolatod, s amikor az igazival a férjeddel/feleségeddel leszel, jön az ördög! Jön és belemocskol. Beugranak azok a képek amikor a többi fiúval/lánnyal voltál. S ha akarod, ha nem: jön az összehasonlítás. "Ezzel nem volt olyan jó, az előzővel jobban éreztem magam, de végül is az első volt az igazi.- S miért ne a kedvesed legyen az első?? A képektől nem tudsz szabadulni! S közben becsapod a férjed/feleséged. Hogyan előzheted meg? Nem kell az összehasonlítás! Várd meg az igazit! Az ilyen összehasonlítások miatt már házasságok mentek tönkre. 
És mit tegyek, ha már megtörténtek mindezek? Már nem is lehet boldog házasságom? De lehet, csak így sokkal nehezebb.
Mindent el kell mondanod kedvesednek, s ha ő elfogadja s ketten feldolgozzátok, és te nagyon őszinte leszel hozzá, akkor nyugodt házasságban élhettek. Persze először Isten elé kell mindent letenned, és kérned kell a segítségét. Csak Ő képes hibáidat jóvá tenni. Nélküle ne is próbálkozz! De a legjobb mindezt megelőzni. Várj! Tudom, hogy nem könnyű, de Isten ad türelmet! Hidd el, hogy jobb szenvedni a türelmetlenségtől, mint a kihasználtságtól, elkeseredettségtől. És jobb a türelmes várás az ökölbe szorított kezeknél, az elkeseredett sírásnál. Ne engedd, hogy a sátán tőrbe csaljon és azt kelljen mondanod: "Bárcsak ne tettem volna meg.-

K. T.
Kemecse 





" URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.-
Zsoltár 15


AZ ISTENNEK TETSZŐ ÉLET
Ebben a zsoltárban arra kapunk választ, hogy milyen az Istennek tetsző élet, hogyan él és viselkedik a keresztyén ember. - Feddhetetlenül él, ezzel példát mutat. Ha a szavaiból nem értik meg az emberek, hogy milyen az Istennek tetsző élet, akkor ezt élete is tanúsíthatja. Ha valakit megfeddnek, akkor figyelmeztetik, hogy valamit elrontott, hibát követett el az életében. A keresztyén embernek arra kell törekednie, hogy a lehető legkevesebb hibát kövesse el az életében.
Törekszik az igazságra. 
Az életben sokszor kell döntenünk mi a helyes, az igaz, és mi nem az. Sokszor nehéz eldönteni, de aki megpróbál igazságosan eljárni egy-egy esetben az törekszik az igazságra, tehát szíve szerint igazat szól. Nem hazudik, nem mond olyat, ami nem felel meg az igazságnak. Ez tulajdonképpen a 9. parancsolatra utal (Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!). Ehhez tartozik még, hogy nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátaival, és nem hoz gyalázatot rokonára. Nemcsak azzal gyalázzuk rokonainkat, ha rosszakat mondunk róluk, hanem azzal is, ha rossz tulajdonságaikat. Egy ember sem ítélkezhet a másik ember élete felett, csak egyedül Isten. A zsoltáríró azért tiszteli az istenfélőket, mert aki Istent szereti és Vele él, azzal testvérek az Úrban és a keresztyének egy nagy testvéri közösséget, családot alkotnak
Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. 
Mostanában sokan csak dobálóznak a szavakkal. Csak megszokásból mondják: "Esküszöm". Pedig az eskü nagyon fontos és jelentós dolog. Aki megszegi esküjét, veszít szavahihetőségéből. Tegyük fel, hogy egy ember megesküszik arra, hogy valamit teljesít. Ha bármi közbejön, akkor ezt nem tudja teljesíteni. Ebben az esetben, még ha kára származik is belőle, tehát a saját pénzéből vagy tulajdonából, de meg kell valósítania, azt, amit megígért, eleget kell tennie az esküjének.
Nem hagyja magát megvesztegetni. 
Az a megvesztegethető ember, akinek "vaj van a fején", vagyis valamilyen illegális vagy erkölcstelen dolgot tett. Aki ezt megtudja róla, az zsarolja, a hallgatásáért pénzt, vagy egyéb értéktárgyat kér. A keresztyén ember nem megvesztegethető, mert jóra törekszik és megpróbál jót cselekedni. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha. Az ilyen ember nem tér le a keskeny útról. Isten megpróbál minket fájdalom és szenvedés által, de ezt követi a szabadítás. Sokszor nem tudjuk, mi lehet Isten célja a szenvedésünkkel. Minden azért van, hogy engedelmességet tanuljunk. A szenvedés erősít, kitartást és bölcsességet szerez. A keskeny úton járni mindig öröm, akkor is, ha néha nem érezzük annak.
Azzal, hogy Jézus az életünkbe költözik örök életünk van és ez mindig öröm.

L. Á.
Nyíregyháza


"Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.-
Jelenések 3,1
Amikor a nyáron dolgoztam, egyik este nagyon szíven ütött ez a mondat. Addig azt gondoltam, hogy hívőként minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy megálljak a világ vonzása előtt. Mert azt, hogy az a nevem, hogy élek, hogy hívő vagyok - illetve mások szemében egyszerűen vallásos -, sokan tudják rólam. Gondoltam, az már bizonyságtétel, ha nem tagadom senki előtt a hitemet. Ennek tudatában nem mentem velük bulizni, vagy képes voltam otthagyni a pénzkereseti lehetőséget néhány "unalmas- keresztyén táborért, ahol nem csinálunk semmit, csak naphosszat a Mindenhatóról beszélgetünk. Furcsán is néztek rám ezért az ottaniak, de én ezekre a dolgokra úgy tekintettem, mint áldozatokra Isten oltárán, és tudat alatt igen büszke voltam arra, hogy ezt ott meg tudom tenni.
De lassan már csak látszólag lógtam ki a sorból. Mert úgy gondoltam, ez minden, amit az ember "Ninivében- tehet. Igaz, hogy szeretnék többet tenni, de ebben a helyzetben, környezetben nem lehet. És ekkor Isten rám szólt: "Tudom a te dolgaidat-... Az Úr tudta, amiről én nem akartam tudomást venni. Például, hogy nem lehet már áldozat tőlem az, hogy lemondok arról, hogy "népszerűbb-, vagy esetleg középpont legyek egy üresen locsogó baráti társaságban, mert sohasem vonzott igazán. Vagy az, hogy nem megyek el bulizni, mert az már egyáltalán nem jelent kísértést a számomra. Ezek igazából csak apróságok, amiket én felnagyítottam, hogy jó keresztyénként tetszelegjek önmagam előtt.
A körülményekre fogtam azt is, hogy nem tudok igazán elcsendesedni. Mert valóban kevés időm volt arra, hogy igét olvassak, imádkozzak. Ráadásul zajban nem tudok Istenre figyelni. (Különösen olyan zajokban, amik ott voltak.) Sokszor mondtam azt: nem én vagyok az oka annak, hogy nem foglalkozom Istennel, az Igével, nem imádkozom, hanem a körülmények, a zaj, a fáradtság, az emberek, egyszerűen lehetetlen, nem tudok több időt rászánni. Pedig igazából én voltam az, aki minden apróságot Isten elé helyeztem. Vagyis én nem akartam Istennel foglalkozni, én nem kerestem Őt. Mert alkalom mindig akad. Isten tudja, hogy arra szükségünk van. Még ha nehéz is a körülményekben időt és "belső szobát- találni, ha igazán akarod, ha igazán vágyakozol az élő vízre, nem vonja azt meg tőled az ÚR.
"Nem találtam a te cselekedeteid Isten előtt teljeseknek-
Ez volt a második találat. Hiába próbáltam takargatni, Ő látta: tetteim csak látszólag értékesek. Mert milyen jó, hogy esténként itt is előveszem a Bibliát. De amint végigolvastam a kijelölt igerészt - egyáltalán miért csak kijelölt igerészeket vagyok hajlandó elolvasni?! -, és bezártam a könyvet, azonnal elfelejtettem, mit olvastam. Ott voltam a forrásnál, csak éppen víz nélkül tértem vissza. Az élet vize nélkül "halófélben" voltam. Hogyan figyelmeztetném és erősíthetném így a többi "halófélben" lévő embert? Hogyan lehetne így teljes a bizonyságtételem egy olyan bűnös világban, mint amiben voltam? Isten felkínálta a megoldást is: "Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg és térj meg-. Mintha ezt mondta volna nekem: Emlékezz mindezekre. Emlékezz a szégyenre, amit akkor éreztél, amikor rájöttél: hűtlen voltál Uradhoz. Forgasd jól meg szívedben a hallott igéket és térj vissza az útra, amelyről letértél.

V.Á.
Balkány





"Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan. Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, és ezt mond-ják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő! Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik gyűlölik őt.- Ézsaiás 45.23-24.

A Biblia nem szépíti a dolgokat, hanem a valóságot írja le. Leleplezi a bűnt, a bűnös embert. Azt olvashatjuk: "megszégyenülve mennek hozzá- és ezt: "akik gyűlölték őt- Hogyan? Gyűlölték Istent? Igen, sajnos igaz ez, csak a vallásos ember ezt sohase vallja be még saját magának sem. Még csak nem is gondol erre. De belül mégis gyűlöli az Urat. Jézus az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis őáltala. Jézus nélkül nem lehet üdvözülni, Ő az egyetlen út az Atyához! Olykor ítéletével súlyt le ránk, mint egy jó édesapa, aki megneveli gyermekeit. Mint Teremtő, aki nem mond le a teremtményeiről! Mert aki még nem született újonnan, nem fogadta be szívébe az Úr Jézust, az még nem Isten gyermeke csak teremtménye. 
• Az a kérdés, hogy te Isten gyermeke vagy-e már? Ha igen, akkor boldog bizonyságtevője vagy? Te akkor tudod biztosan, hogy királyi gyermek, vagyis örökös vagy, noha szenvedést kell eltűrnöd Jézusért. Akkor örök életed van, már most ha meghalnál a mennyországban töltöd az örökkévalóságot. De ha nem vagy még Isten gyermeke, akkor most te figyelj ide, mert még nem vagy boldog, vagy csak pillanatnyilag vagy az. Mi lesz veled a halálod után? A kárhozattól akar Isten megmenteni. Jézust küldte el, szegénnyé lett érted az Isten, pedig minden az övé. Ő a Teremtő emberré lett, de emberi testben is Isten volt. Nem szűnt meg Isten lenni, de megüresítette magát, szolgai formát vett fel, engedte, hogy az Atya az igaz Bíró őt büntesse helyetted, helyettem, és minden ember bűnéért. 
Jézus a kereszten a mi bűneinkért halt meg! Ilyen jogon én, és mi mindannyian gyilkosai vagyunk. Az Isten egyszülött Fiának a gyilkosai! Bűneink miatt halt meg. De Isten gyermekévé fogadott mielőtt még nem ismerhettem Őt igazán, sőt gyűlöltem Őt. Még most is van, amikor fellázadok ellene, és azt kérdezem: miért, ez most mire volt jó? Hát kérdőre vonhatom én a Mindenható Istent?
Ő, ha megvallom bűneimet, bocsánatot kérek tőle, akkor örömmel megbocsát, mert Jézus már bűnhődött helyettem. De ne gondoljuk, hogy bűneinknek nem lesznek következményei. Jézus Krisztus által valamennyien megmenekülhetünk, a mennybe kerülhetünk, és nem a pokolba, de csak akkor, ha bűnbánattal megtérünk hozzá!.

G.M.
Nyíregyháza