Papdi Eszter versei

Van ennél teljesebb élet?

Van ennél teljesebb élet?
Tudom a Krisztust.
Mi kell még?
Várom a Krisztust.
Mit várjak még?
Hiszem a Krisztust.
Mit higgyek még?
Itt ül velem szemben 16 élet.
16 álom, 16 vágy.
16 büszke reménység.
Ők is az enyémek.
Gyönyörködöm bennük,
Fiatalok, szépek.
Boldog vagyok, hogy köztük lehetek.
Nincs tükör a teremben,
Könnyen elfelejtem, hogy én már nem diák vagyok.
No, meg ott az a fránya dolgozat,
Ami most nekik annyi fejfájást okoz.
Ők szenvednek, én verselgetek,
Hisz én csináltam azt a dolgozatot.

***

"...hogy minden tekintetben Ő legyen az első.-

Már éjfél is elmúlt.
Előveszem az útmutatómat mielőtt álomra hajtanám a fejem.
Ki tudja, nem ez e az utolsó éjszakám itt ezen a földön?! Megkeresem a kijelölt részt. Van két lap a Bibliámban mely másként is beszél mint a többi: zörögnek. Egy évekkel ezelőtti emlékezetes zápor megszáradt esőcseppjei hagyták rajtuk ezt a megkülönböztető jelet.
A mai ige az egyik ilyen oldalra esik: Kolossé 1.:15-23.
Naponta dúl a lelkemért a harc. A világ ezerarcú csábítása nap mint nap ostromol. El akarja velem hitetni, hogy ő a legfontosabb, és hogy Isten az ellenségem. Mégsem félek. Én magam csodálkozom ezen a legjobban. Ez az ige Krisztusról beszél. Másról nem lehet így beszélni. Más nem lehet ilyen fontos. "Ő a láthatatlan Isten képe- "Ő az elsőszülött minden teremtmény közül- "Ő előbb volt mindennél-, "Ő a feje a testnek, az egyháznak is-, "Ő a kezdet.-
Minden és mindenki más silány pótlék csupán, ami csak ideig-óráig szerezhet örömet, és a bajban magamra hagy. Miért építek hát naponta bálványokat? A világ (emberek, könyvek, az iskola) azt suttogja, sokszor ordítja, hogy Isten az ellenségem.
De most itt az ige előttem. Már éjfél is elmúlt, és amit tegnap a Sátán 24 óra alatt rombolt bennem, most Isten egy másodperc alatt helyre teszi. Elolvastam az igét, és tudom, hogy Krisztusban megbékélt velem az Isten. (21-22) Egykor ellenséges gondolkodású voltam én is, de most már Isten a menedékem, a váram, a Pszichológusom, a Tanárom, az Atyám. Az, aki minden élők közül a legjobban szeret, és ez a "legjobban- nem csak mennyiséget, de minőséget is takar.
Boldog vagyok, hogy ezt tudom.
Uram, tarts meg engem az én hitemben!



"Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek.
Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.-
1. Korintus 3,21-23.


SZÓLHATOK-E EGY SZÓT IS?

Szólhatok-e akárcsak egy szót is,
Amikor ilyen ég van felettem,
Amikor piros árban fürdenek tarka fellegek,
Amikor földig ér a szivárvány és őrült színesek
A haldokló falevelek?

Uram, nem szólhatok, nincs jogom panaszra,
Nem tudom hány napom van még hátra,
Segíts, hogy ne teljen egy percem sem hiába,
És panaszra pillantásnyi időm se legyen.
Mert mindenem megvan, és minden az enyém,
amíg a tied vagyok, a Tied leszek én.



AZÉRT JÓ...

Azért rossz felnőni,
Mert ahogy cseperedsz,
Egyre jobban látod, milyen kicsi vagy.
Mert rájössz,
Hogy amit odaadsz, és amit adhatsz,
A kevésnél is kevesebb.
Mert rájössz,
Hogy ha tárva már az út,
Még botladozva járni is gyáva vagy.
Nemhogy repülni!- ahogy álmodoztad.
Rájössz, hogy bármit is tégy,
Valakinek mindig pont az lesz a rossz.
És észre kell venned, hogy még a rossznál is rosszabb vagy,
Az önzőnél is önzőbb...

Azért jó felnőni,
Mert lassan megtanulod,
Hogy mit érsz, és hozzád képest
ki az Isten.
Azért jó felnőni, mert te kisebb leszel,
És Isten nő szemedben.
Azért jó felnőni,
Mert nem csapod már úgy be magad,
És megtanulod, hogy nem a te hited,
Hanem Isten ereje,
Nem a te cselekedeted,
Hanem Isten kegyelme,
Nem a te erőd és a te áldozatod,
Hanem Krisztus ártatlan vére az,
Ami előremozdítja a világot,
És ami elviselhetővé teszi
az elviselhetetlent.




EGY BARÁTNAK

Volt egyszer egy álmom,
Lassan szertefoszlott,
Ez jó, mert nem szeretem az álmokat.
A rózsaszín köd mögül
Lassan előbotlott
Egyszerű, esendő, bűnös önmagad.
Hiába más vagy mint a ködön át voltál,
Most igazabb vagy, valóbb, és még kedvesebb.
Különben sem szeretem a rózsaszínt,
És akit Isten megszentel,
az a szent.

Testvérem vagy, barátom,
Isten gyermeke.
Az Övé vagy. Ő áldjon meg,
Őrizzen szent keze!




HA VIRÁG VOLNÉK...

Ha virág volnék,
Biztos nem bántanálak,
Csak illatoznék minden elmenőnek.
Ha harmat volnék,
Folyton nem nyaggatnálak,
Csak gyönggyel takarnék be minden reszketőket.
Ha tücsök volnék,
Nem titkolóznék,
Az égre zengeném dicsőséged,
Ha hópehely,
Sosem félnék,
Betakarnék mindent, ami szenny.
Ha csillag volnék,
Csak sütnék, sütnék,
Szerteszórnám dicséreted,
Ha pacsirta,
Csak énekelnék:
Szent, szent, szent a Te neved.

De ember vagyok:
Gonosz áruló,
Szóval, tettel,
Mennyit bántalak!
Ember vagyok,
Ki sok fájdalmat,
És olyan kevés örömöt ad.
Csak vádollak,
Csak elfelejtlek,
S ha néha lelkem tükörbe néz:
Csak sírok, látva bűneimnek végtelenét.
Csak sírok, sírok,
Amíg Lelked meg nem szán:
Ölébe vesz
és megvigasztal
FIAD nevével nyugtatván.






DEBRECEN

Csak álltam ott a terebélyes
debreceni ég alatt,
és az minden kékségével, felhőjével
rám szakadt.
Körülöttem buszmegálló,
Fejem felett madarak,
Tekintetemmel ütköztek a szürke
Panel házfalak.
Debrecen, te édes, drága,
Millió emlékemnek vára,
Csak őrizd hűen azt a sok históriát,
Mit rád bízott nem egy, nem száz
debreceni diák.




TAVASZI TÁNC

Ezek itt még az őszi levelek,
Az őszi levelek járnak táncot,
Táncot az aszfalton az orrom előtt.
Pörögnek, repülnek, összefogódzva,
Mint vidám gyerekek, felsikoltozva,
Hullámvasúton:
Keringve, súgva fejem fölött.

Pedig ezek itt még az őszi levelek!
Vének, halottak, összeaszottak,
Taposta őket hó és ember talpa,
Most őket eső, szárította szél,
És most, az első tavaszi napon,
Mégis igazi vidám táncra kél,
Ez a sereg aggastyán halom.

Honnan az erőtök, vidám levelek?
Újulni tanulok ma én is tőletek.
Tagjaimon lassan erőt vesznek az évek,
De most elfelejtem, és repülök veletek.
Nem számít, ha szürke vagyok, beteg,
Krisztusom, Veled még mindig szól az ének
Fáradt ajkamon.


Papdi Eszter