Szabó Erika írásai

" Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek
a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig.-
Filippi 1,6

KEDVES TESTVÉRKÉIM !

Ez az igeszakasz Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből való. Pál mindig nagy szeretettel gondolt a filippi gyülekezetre. Ez volt az első gyülekezet Európában, amit ő alapított. A filippibeliek hűségesen kitartottak a hitben, és erősödtek a Jézus Krisztus ismeretében is. Igazán megható amilyen féltő szeretettel ír Pál ennek a gyülekezethez, szívében hordozva őket és az eltéphetetlen, önzetlen krisztusi szeretet sugárzik minden sorából. Igénkben az apostol, a filippiekhez, és a filippiekről szól. Az igében Pál leírja, hogy a filippiek hűségesen megmaradtak a krisztusi úton. Ezt a bizonyosságot nem az emberek jótéteményeire alapozza, hanem arra, hogy Isten kegyelmébe fogadta, új élettel ajándékozta meg őket. Isten nem hagyja el az övéit, mindvégig mellettük marad és gondoskodik róluk, ezért bizonyos Pál abban, hogy azt a jót, amit Isten elkezdett, az életükben azt el is végzi a Krisztus Jézus napjára. Az utolsó része a végső célra emlékeztet bennünket, amely minden hívő célja, hogy egykor a mennyei karban Jézus nevét dicsér-jük, és magasztaljuk.
Isten ma hozzánk szól ez ige által. Nem szabad elcsüggednünk, bíznunk kell a mi Mennyei Édes Atyánkban, aki megőriz, ápol és betakar minket. Ott van amikor örülünk, és együtt örül velünk, és ott van akkor is amikor szomorúak vagyunk és Ő megvigasztal minket. Senki sem szakíthat el engem és téged Isten kezéből, nála biztonságban vagyunk. Örüljünk hát, hogy ilyen kegyelmes és szerető Istenünk van, vívjuk meg a nemes harcot, nekifeszülve, ha néha sírva is, de Jézusért mindent vállalva!

Mennyei Édes Atyánk. Tégy szerető és alázatos gyermekeddé bennünket, hogy feltétel nélkül nap mint nap odategyük a mi életünket a te áldott kezedbe. Ámen.


DRÁGA TESTVÉRKÉIM!
Szeretnék úgy írni nektek, mint ahogy Pál írt, azzal a mérhetetlen szeretettel a szívében. Sokszor úgy érzem magam, hogy híján vagyok a szeretetnek és észreveszem, hogy már megint nem úgy viselkedtem ahogy Jézus szeretne látni engem.
Eszembe jut milyen gyarló ember vagyok is valójában. Minden este átgondolva az elmúlt napot a bűnök a gonosz gondolatok, csele-kedetek nehéz kőként zuhannak rám, bűneim vádolnak, míg Jézushoz nem hajtom a fejem és imádkozni kezdek. Figyelmesen hall-gatja dadogó szavamat, megerősít, és felemel. Uram te újra és újra megbocsátasz, nem érdemlem meg határtalan szeretetedet.
Ilyenkor elcsodálkozok azon, és nem győzök eléggé hálát adni, hogy Isten lehajolt hozzám, és magához emelt. Testvéreim ti is az Úré vagytok, ezért ne legyünk sohasem szomorúak, hanem a lelkünk mindig örömmámorban ússzon. Van okunk az örömre, nekünk van csak igazán. Tudom, hogy a mindennapok terhei, és gondjai ránk zúdulnak, de nézzétek a természetet, a ragyogó nap-fényt, az éneklő madarakat, akik már korán reggel Istent dicsérik és ezek örömet csalnak az arcotokra. Örüljünk az Úrban mindenkor, reggel, napközben, és este.

Képzeljétek el, egy harkálycsalád fészkel a kertünkben. Csodálatos azt látni, hogyan gondozzák, és védelmezik a szülők a kis fiókákat. Isten jut mindig eszembe róluk, mert Ő is gondoskodik rólunk szüntelen, és megőriz minket. Istennek olyan nagy öröme van abban, amikor hozzá megyünk, imádkozunk, beszélgetünk vele. Szerezzünk mi is örömet az Úrnak.
Testvéreim, mi bűnös emberek vagyunk, de hű a mi Urunk, megbocsát, és igazságra vezet bennünket. Szeressük egymást azzal az indulattal, amellyel Krisztus szeretett bennünket, mert a szeretet mindent legyőz. Hála, és dicsőség neked Urunk, hogy te szeretetet tudsz és akarsz adni a mi szívünkbe!
" Most azért megmarad a hit, a remény és a szeretet, e három, ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet" I. Korintus 13,13





Életem Jézus Krisztusban

Néhány éve az Úr kegyelméből egy keresztyén táborba kerültem, ahol megszólított az Isten igéje és befogadtam Őt a szívembe. Tudtam, hogy csak két út van, és eljött az az idő, amikor választanom kell, s én úgy döntöttem, hogy Istent fogom követni. Ő teljesen megváltoztatta az életemet, boldogságot, örömet adott nekem és minden nap nevel, tanít, fedd. Mindent elmondhatok neki. Ő az, aki igazán megért, hozzá bármikor leborulhatok. Ő odafigyel minden hívő imádságára és örömét leli az imádságban. Rögös az az út, amelyen Isten engem elindított, sok kísérés és próba ér, de az Úr megőriz minden kísértés közepette. Sokszor, ha úgy éreztem, hogy eltávolodtam Istentől, hogy elengedte a kezem, de valójában én voltam az aki elengedtem az Ő drága kezeit. Amikor leborultam Ő elé bűnbánó szívvel, mindig megbocsátott.
Csodálatos az Ő irgalma és emberi értelemmel fel sem fogható az Ő szeretete. Már akkor kinyilvánította szeretetét irántam, amikor egyetlen Fiát, az Úr Jézus Krisztust értem a keresztre adta, aki elszenvedte értem, miattam és helyettem a bűneim büntetését. Biztos vagyok benne, hogy Jézus egy pillanatig egyedül értem szenvedett, és értem is hullt az a drága vér, amely bűneim számlájára hullva, örökre elvetette azokat és többé nem emlékezik meg róluk. Sosem tudom Istennek eléggé meghálálni azt, hogy felnyitotta a szemeimet, hogy megmutatta bűnös voltomat, de leginkább azt, hogy megbocsátott nekem és szeretetébe fogadott. Így szól Isten Igéje, a Római levél 8,38-39 -ben: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent a Jézus Krisztusban, a mi Urunkban" Szeretném mindenkinek elmondani azt az örömhírt, hogy Isten mindenkit hív magához és Ő kész megbocsátani. Csak azt kéri tőlünk, hogy teljes szívünkkel engedelmesen neki szolgáljunk, mind testünkben, mind lelkünkben egyedül az övéi legyünk.
Hiszem, hogy az Úr sohasem hagy el és senki az Ő kezéből ki nem ragadhatja az Őt szeretőket.


Szabó Erika
Beregszász



R I P O R T

Régi barátság, sok szép nyári táboros emlék köt Szakolczainé Szabó Erikához, gyülekezetünk segédlelkészéhez, akit bizonyára mások is szeretnének jobban megismerni. Így bátorkodtam megkérni, hogy egy baráti beszélgetés keretében lejegyezhessem gondolatait. Szívesen vállalkozott. Fogadjuk őszinte, nyílt szavait hasonló bizalommal és szeretettel.

Erika, mi indított arra, hogy a lelkészi pályát válaszd?
Már 14 éves koromban megismertem Istent és megtértem, így már pályaválasztásomkor is az motivált, hogy Istent akartam szolgálni.
Amikor eljött a felvételi ideje a sárospataki teológián kívül két másik intézményt is bejelöltem, ahol tanító-hitoktató szakra jelentkeztem. De végig az volt bennem, hogy ha a teológiára felvesznek, oda kell mennem. Ebben még jobban megerősödtem, amikor először léptem be a pataki imaterembe, ahol az áhítatokat szoktuk tartani. A bibliai igék, amiket akkoriban olvastam, szintén megerősítettek ebben a döntésemben.

Hogyan teltek az ezt követő évek a teológián?
A teológián sokszor éreztem úgy, hogy nagyon könnyű kiégni, de hála Istennek, volt olyan csodálatos, lelkes tanárom, akinek köszönhetően megmenekültem ettől.

Mesélj a gyermekkorodról, tudom, hogy nagymamád, akit sajnos a napokban vesztettél el, nagy hatással volt rád.
Igen, rengeteg időt töltöttünk együtt, ő vigyázott rám,amíg a szüleim dolgoztak. Minden leckében tudott segíteni, minden matematika feladatot el tudott megmagyarázni nekem. Gyermekként szörnyű félelemmel töltött el, ha arra gondoltam, hogy elveszíthetem. Ő volt az első aki Istenről beszélt nekem, ő tanított meg imádkozni.

Hogyan élted, éled meg azt, hogy a határainkon túlra születtél?
Beregszászon születtem, ukrán zeneiskolába jártam. Sokat kínlódtam, mert mindenből oroszul kellett vizsgáznom. Volt egy magyar tanárnőm is, de jó volt megtapasztalni az ukrán szolféstanárnő szeretetét, és ahogy velem együtt küszködött, hogy megérthessem az anyagot, bár csak oroszul tudtunk kommunikálni.


Az ukrán-magyar kapcsolat felénk igen jó. A mi utcánkban sok ukrán család is él, és sosem megyünk el egymás mellett anélkül, hogy köszönnénk, érdeklődnénk a család felől. Arrafelé mintha ezek még természetesebb gesztusok lennének. Mintha az emberek többet törődnének egymással, mintha nagyobb szerepet kapna a szeretet. A férjemet először meg is lepte, hogy nálunk az ötödik szomszéddal is van olyan a kapcsolat mint a közvetlen szomszéddal. Névnapot köszönteni sokszor bejelentés nélkül is átjárnak egymáshoz az emberek.

A határon túlra született magyarok sokan úgy érzik, hogy sehol nincsenek otthon. Ott idegeneknek számítanak, itt is sokszor negatívan fogadják az embert, ha megtudják, hogy áttelepült. Nekem sokat segít, hogy a férjem itt van velem, itt a családom, de sokszor szükségét érzem, hogy legalább havonta egyszer elmehessek Beregszászra. Ez bizonyára azért is van, mert a szüleim ott vannak. Jártam már úgy is, hogy nagyon nyugtalan voltam, és napokig nem tudtam, hogy miért. Amikor hazamentem, rájöttem, hogy ez hiányzott, hogy ott lehessek, ha csak egy napra is.

Még nem vagy magyar állampolgár. A törvények mai állása szerint mi kell ahhoz, hogy az lehess?
Áttelepült kell hogy legyek, (különben az iskoláim elvégzése után legalább öt évre vissza kéne mennem Ukrajnába dolgozni), és le kell vizsgáznom a magyar törvényekből. Körülbelül fél éve adtam be a kérelmemet. Az, hogy a férjem magyar állampolgár növeli az esélyeimet, de még így is be kellett bizonyítanom, hogy a nagymamám Csarodán született ahhoz, hogy kérvényezhessem.

Mostanában a hozzám hasonló helyzetben lévőknek nehezebb megszerezni a magyar állampolgárságot mint korábban volt. A nagynéném ide jött férjhez, és ő még ezért automatikusan megkapta. Kicsit nehéz ezt elfogadni, mert az itt élő kínaiak például sokkal egyszerűbben juthatnak hozzá a magyar állampolgársághoz mint mi.





Miben jelent hátrányt a számodra, hogy bár magyar vagy, nem vagy magyar állampolgár?
Elsősorban érzelmileg visel meg. A házassági anyakönyvi kivonat készítésekor újra kellett fordíttatnom a születési anyakönyvi kivonatomat, így a nevem ukránosított változata került minden hivatalos okmányomba, így most Szakolczainé Szabov Erika Csabovna-ként vagyok nyilvántartva. (Ukrajnában az a szokás, hogy a lányok keresztneve után teszik édesapjuk keresztnevének női változatát is.)
Nagyon bántott, hogy, bár Magyarországon kötöttünk házasságot, a szertartáson az anyakönyvezető nem merte a magyar nevemet felolvasni, mert attól tartott, hogy ha esetleg a vendégek közt lenne valaki a belügyminisztériumból, ő emiatt bajba kerülhetne. (Hiába mondtuk, hogy ilyen rokonunk nincs.) Áttelepültként sem Ukrajnában, sem Magyarországon nem szavazhatok, és az utazás sem egyszerű. A környező országokba is csak vízummal mehetek. Ezt is csak akkor egyszerűbb megkapni, ha csoporttal utazom, és előre meg tudom mondani, hogy mikor hagyom el az országot, és mikor térek vissza.

Hogy látod, hogy állnak a határon túli magyarok a közelgő választásokhoz?
Nagyon bizakodóan azt mondják, az nem lehet. hogy az itteniek ne támogassák azt, hogy ők is magyar állampolgárok lehessenek. Ugyanakkor azt is érzik, például a szüleim is, hogy ott van inkább az otthonuk. Sokszor idegen tőlük az itteni szívtelen, rohanó világ. Egy időben a szüleim is gondoltak rá, hogy áttelepülnek, de nagyon hiányozna nekik az otthoni környezet, az ismerősök, a barátok.

Most adventi időszakban vagyunk. Kötődik-e valamilyen kedves gyermekkori emléked ehhez az időszakhoz?
Nálunk nem volt szokás az adventi koszorú. Akkoriban még nem volt úgy benne Isten a karácsonyunkban. Tizenkét éves lehettem, amikor láttam valahol egy koszorút és elhatároztam, hogy én is csinálok egyet. Összeszedtem amit csak lehetett, ágakat, díszeket, és megcsináltam, úgy hogy senki se tudja. Ez volt a karácsonyi ajándékom a szüleimnek. A karácsonyi vacsoránál együtt gyújtottuk meg, ez nagyon meghatóvá, emlékezetessé tette számomra azt a karácsonyt. Azóta van adventi koszorúnk, és mindig együtt gyújtjuk meg a gyertyákat az ünnepi vacsoránál.

Készítette: Papdi Eszter
Nyíregyháza, 2004