.

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben
minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad,
meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.- (Fil. 4,6-7.)


Áldás, békesség szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban !

Kissé nehéz szívvel bocsátom útjára ezt a kis mellékletet, ugyanis előzőleg teljesen más elképzeléseim voltak ezzel kapcsolatban, de a végeredmény ilyen lett, és minden ellenére reménykedem abban, hogy ez is a Mindenség Királyát, a Megváltónk dicséretét, és dicsőségét szolgálja. Először is szeretnék elnézést kérni a sok "verskezdeményért-, amiket "vers(utánzó) oldal- címmel próbáltam jelezni. Bár ezek közül néhányat kifejezetten kértek tőlem, ha lehetőség van rá nyomtatásban is jelenjen meg, mégis méltatlannak érzem, hogy verseknek neveztessenek. (És most kérném bocsánatát mindazon íróknak, költőknek is, akik szavait akaratomon kívül esetlegesen használtam.)
Mindenek előtt azonban az Úrnak vagyok hálás, hogy minden nehézség ellenére kitarthattam, és írhattam és, hogy nem én vagyok az, aki eltéphetetlenül ragaszkodik Hozzá, hanem Ő az, aki megváltoztathatatlanul, és szétszakíthatatlanul szeret bennünket. Imádkozom azért, hogy egyetlen írásommal se keltsek megbotránkozást, hogy sokkal inkább mindenki épülésére használhassa az Úr az elkövetkező oldalakat.
Nagy szeretettel gondol rátok testvéretek:
Laci.


"A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.-
(Jel. 22,21.)


Egy majdnem elkallódott imádság

Úgy két évvel ezelőtt egy szorongatott helyzetben elmondott imádságomat leírtam egy lapra. Tudom, hogy ezek a szavak akkor meghallgatásra találtak az Úrnál, így a címben az "elkallódott- szó csak a valóságos papírdarabra vonatkozik, ami most gyűrött zöldségféle levél (saláta!) formájában újra kezembe akadt. Mivel az Életforrás család tagjai legtöbben még most is tanulnak, így a tanév kezdése előtt szeretném ezt az imát veletek megosztani.

Szolgálok Neked Uram
azzal, hogy tanulok.
Meg nem restülök.
Kérlek szolgálatomban
töltse be szívemet
a szeretet.
Teljesedjek be
Szent Lelkeddel,
hogy mindenkor
- még nehézségeim
közepette is-
alázattal fordulva Hozzád
hálát adhassak
Jézusom azért,
hogy vezetsz az úton,
soha el nem hagysz,
könyörületeddel körülveszel,
s megáldasz engem.
Köszönöm, hogy gyermeked
Lehetek.
Ámen.


Kedves Testvéreim !
Életünk során mindannyian kerültünk már nehéz, súlyos, olykor válságos helyzetekbe is, és talán nem mindig volt világos, hogy ez vagy az miért is történik velünk. Ilyenkor kétkedőn kutattuk Urunk akaratát. Jó volna, ha ekkor nem feledkeznénk el arról a tényről, hogy a kísértések amikbe esünk azok jórészt a mi bűnös szívünk következményei.
-Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit nem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.-(Jak. 1,13-14.)
És mielőtt lelkünkben elalélván, utat engednénk a csüggedésnek jussanak eszünkbe Pál apostol szavai:
-a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.-(2Kor. 7,10.)
De az az Isten, Aki markába metszette fel nevünket, Akinek minden hajszálunkra gondja van, Aki elölről és hátulról körülzárt bennünket, s fölöttünk tartja áldó, szent kezét, Aki velünk együtt harcol harcainkban, Ő soha nem felejtkezik el rólunk.
"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.-
Szól a bíztatás az Ésaiás könyvének 49. fejezetéből, és azzal, hogy bizonyos dolgokat "megenged- az életünkben az Úr, mindig csak épülésünket szolgálja, hiszen
"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van(Róm.8,28.).
A legnagyobb gondok közepette is, amikor úgy hisszük, hogy emberileg már nem elviselhető a teher csak Egyet kell világosan látnunk, hogy volt Valaki, Aki ártatlanul szenvedett itt a Földön.
"Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.-(És. 53,4-5.)
Az Úr a mi vétkeinket Őreá vetette, és csak Őnála találhat megnyugvást, békét meggyötört szívünk. A dombra, ahol Jézus keresztje állt, oda föl kell vinnünk terhünket, de csak addig, és nem tovább. Ott végre megpihenhetünk, sőt nem csak megpihenhetünk, hanem valósággal meg is szabadulhatunk, letehetjük gondjainkat, bajainkat az átszögezett, szerető kézbe. A legnagyobb örömhír Testvéreim, hogy nem kell újra fölvennünk. Célhoz értünk! Odavittük Jézushoz, és csodálkozva vesszük észre, egyszeriben könnyű lett minden, szabadokká lettünk. Ahol eddig fájdalom volt, ott öröm van; ahol zokszó szólt, ott dicséret zeng; ahol könnycseppek voltak, ott mosolygó tekintetek döbbennek rá az Isten teremtette élet szépségeire. Ilyen egyszerűen válhatunk boldogokká.
Most szeretném veletek megosztani egy a múlt században élt keresztyén testvérünk gondolatait (általam kissé kiegészített formában) a szenvedésről.

"Ha nehéz helyzetedben kérdéseid támadnak, mondd a következőket:
1. Isten juttatott ide, vagy legalábbis megengedte számomra, így az Ő akaratából vagyok ebben a nehéz helyzetben.
2. Isten megőriz az Ő szeretetében, és kegyelmet ad arra, hogy ebben az állapotban is Isten gyermekének bizonyuljak.
3. Isten a nyomorúságot áldássá fogja változtatni, s engem általa olyan leckére tanít, amit másképpen nem tanulhattam volna meg. Kegyelméből megérthetem, hogy Ő ezt a helyzetet éppen nekem szánta.
4. Isten ki tud vezetni ebből a nyomorúságból- hogy mikor és hogyan, azt egyedül Ő tudja.

Mondd hát: Itt vagyok
Isten akaratából;
Az Ő oltalma alatt;
Az Ő iskolájában;
Ameddig Ő akarja.-
Ez az igazság megáll minden időben. Isten szolgája számol az isteni ígéret valóságával:
"Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.-(Zsolt. 25,9.)
Ily lelkülettel az Úr valóban áldottá teheti életünket, s elmondhatjuk:
"Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!-(És. 38,17.)
Abban a biztos tudatban, hogy soha nem vagyunk egyedül: "ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.-,és Ő a föltámadott Jézus Krisztus kimondhatatlan esedezésekkel borul az Atya elé értünk bűnösökért- kíván kitartást, nyitott, tiszta szívet, reményt, és szeretetet a hitnek szép harcához



"Legyenek kedvedre valók szájam mondásai,
és az én szívem gondolatai előtted, legyenek,
oh Uram, kősziklám és megváltóm.- Zsolt.19,15

Ott

Ott már nem várnak, s nem remélnek,
Ott nem sírnak, s nem beszélnek,
Ott nem írnak, s nem is kérnek,
Ott kárnak, s szemétnek ítélnek
Mindent ami földi,
S az Úr próbáját nem állta ki.

Ott csak a bátrak, azok állnak,
Ott csak a készek, azok élnek,
Ott csak a fények, azok égnek,
Ott, hol szép zenének
Odaszánt imádság az ének,
S már soha nem félnek,
Csak dicsérnek, csak dicsérnek!
1999




"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;- (Jak. 1,5-7.)

Gyakran felmerülő, fontos kérdés, hogyan ismerhetjük meg Isten akaratát a különböző élethelyzetekben? Ehhez szeretnék néhány elgondolkoztató jó tanácsot adni (Müller György írását is segítségül véve), esetleg milyen lehetőségek, teendők létezhetnek. Ami természetesen nem recept, a megoldás kulcsát az Úr kezében találhatjuk meg.
Először is egy kérdéses helyzetben meg kell próbálnunk szívünket olyan állapotba hozni, hogy ne a saját elgondolását akarja keresztül vinni. Azután ennek megfelelően figyelni kell a szívre, de nem egyszerűen az érzésekre, vagy a benyomásokra, mert így nagy csalódásoknak lennénk kitéve.
Harmadszor keresni kell Isten Lelkének akaratát az Isten igéjén keresztül. A Léleknek és az Igének szükséges összhangban lennie. A Szentlélek szüntelenül vezérel bennünket utunkon, de ez csakis a Szentírással megegyezően történhet! ( Vigyázat, a szekták ezt az igazságot eltorzítják! Az egyik vagy másik részt túlhangsúlyozva semmissé teszik az egységet.)
Azután tekintetbe kell vennünk a külső körülményeket. Nagyon gyakran felismerhetjük ebből Isten akaratát- természetesen, ha kapcsolatban vagyunk az Úr Igéjével, és Lelkével.
Ötödször kérnünk kell az Urat, hogy az Ő akaratát közvetlenül is jelentse ki.
Imádkozás, igetanulmányozás, és alapos megfontolás után végül döntést kell hoznunk legjobb tudásunk, és lelkiismeretünk szerint. Ha a szívünket békesség tölti be, és ez a békesség az Úr előtti további várakozás idején is megmarad, akkor cselekedhetünk a megnyert felismerés szerint. De egy dolgot soha ne felejtsünk el testvéreim! A makacs embereket, akik saját meggondolásaik, és megoldásaik alapján cselekszenek nem képes az Úr vezetni. (Vajon hányszor voltunk már mindannyian ilyenek?) Nem lehetünk akaratosak és magabiztosak, s ugyanakkor nyitottak Isten szavának meghallására. Csak az alázatosokat - akik az Úr Jézus útjára vigyáznak- vezeti az Isten.

"Az Úr elé, ha tárod a szív alázatát, Őt nem hiába várod, betér hozzád, s megáld.-

"Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.- (Zsolt. 37,3-5.)


Hála

A sebzett vad utolsó nagy futása,
és az élők csöndes haláltusája
tart a völgyben, téli ködben,
mint orrlyukakból feltörő láva,
zihál a tovatűnő pára.

Tart a futás vég nélkül.
Fakó képeket hagyva emlékül,
mozdulatról, szóról, csendről,
arról a kiismertetetlen rendről,
miről hisszük, független az emberektől

Rohan tovább, át az erdőn,
utcán, téren, szántón, mezőn,
míg botladozva, s újra állva,
térdre esve, még az életet zabálva,
konokul belemered a reccsenő világba.

Elérte végre zörgő nyugalma házát,
senki sem látja kalimpáló lábát,
mikor a táguló pupillák óriás tóvá vállnak,
s megágyaznak a kétkedő hallgatásnak.

Mindene mi volt eldőlve, a sárba tolul,
vér, dicsőség, szeretet kicsiny ponttá szorul.
már nem keres; néma szíve tátva,
nyeldekelve lassan, kiürül belőle a bánat.

Egy tévelygő kéz érdes feltámadása
Korhadt ágat helyez esengő szájába,
Isten, értelem, hála.

2000.



Hullámmal hullámzik
Édes mosolyáradat.
Sziklára építeni
Lehet-e meggyötört
Viskókat,
Örökre elhagyni
Dicső várakat?
S élni kevélyen
Holnaptól kevést
Sem remélten,
Barlangban égetve
Napjaink.

1999



Szétrepedt álmok
Hasadékán át,
Tetszelgő sápadtság
Szakadékok közt,
Hason csúszó
Percekkel,
Derékig álló
Fájdalomban,
Boldog világosság
Láttatja csak,
Kinek vállán
Jár.
Döbbent, ez a rettenet
Kísérte felismerés.
Szétveti a sajnálat
Határát.
Eltörlő lehelet
Illatát
Kétkedőn szaglássza
Világunk.
Már könny csorog,
Hazaváró arcok
Repedéseiben.
S beszivárog
A megbocsátás.

1999



Köszönöm

Amikor már nem hittem a szép szavaknak,
Amikor a tücskök is mind elhallgattak,
Amikor kiáltásom nem hallja más,
Amikor a zöld fű mind sárgára vált,
Amikor minden érzés elapadt,
Amikor a rózsatüske is elfonnyadt,
Amikor mindenki elhagyott,
Amikor a világ sem zaklatott,
Amikor már poharak közt éltem,
Te akkor jöttél értem.
Köszönöm Istenem.



Gondolat

Mit hang, szó, kép nem tehet
Elmondani, hogy az Isten
Szeretet.
Életünkkel megtehetjük.

Sz. László