"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!- 1 Kor. 16:13

Beavatás
Konferencia férfiaknak férfiakról

Régen a különböző kultúrákban az apák beavatták fiaikat a "nagybetűs életbe-. Átadták nekik mindazt, ami az életben való boldoguláshoz nélkülözhetetlen. Működik-e ma ez a folyamat? Helyükön vannak-e a ma családjában és közéletében a férfiak? Mi az oka annak, hogy férfitestvéreink hamarabb halnak meg? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Missziói Bizottság által 2005. október 8-án a gyülekezeti teremben rendezett férfinapon.


- Fiúból férfi - mitől lesz férfi a férfi? (Némedi Gusztáv lelkész)
- Föl a fővel! - a családfővel! (Pócsi Pócsi Róbert lelkész)
- Férfias játékok - a férfi lét kísértései (Nagy György lelkész)
-Tiszta harc - a férfi a mindennapokban (Füle Lajos presbiter, költő)
- Túlélési esélyeink - avagy mit tanulhatunk a nőktől ?(dr. Szászi István presbiter, orvos)
- Légy mi lennél...férfi! (Koós Csaba lelkész)

A felsorolt hat témakör széles körben felölelte a férfi helyét, szerepét, és tudatosította, hogy a férfiak szerepe az Isteni rendben fontos és felelősségteljes. Nem könnyű feladat ezt vállalni, de ha nem mi erőltetjük, hanem engedjük Isten formáló kezét munkálkodni életünkben, és észrevesszük,hogy MIT AKAR ISTEN?, MI A TERVE velünk, minden könnyebben megy. Talán ez lehetne mintegy összefoglalója a napnak.
Némedi Gusztáv lelkésztestvérünk a férfivá válás nehéz útját hozta elénk. Mint elmondta, ez egy hosszú folyamat, áldássá válás, a növekedés útja. A férfi felelős tetteiért, legyen erős a férfi a szeretetben, az irgalomban, a megbocsátásban, a hűségben, az engedelmességben.
"És gyakoroljad erekben a te fiaidat és szólj erekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.- 5 Mózes 6:7
Ezzel az Isteni intéssel kezdte szolgálatát Pócsi Róbert lelkész. A "szerepcsere- tévútra visz. Az Atya a szeretetét a férfiakon keresztül sugározza. Lényegesnek ítéli, hogy a családban "kölcsönös meghallgatás- legyen. Vegyem észre, hogy ha baj van a családban, velem van a baj. Vizsgáljam meg magam, jól közvetítem-e az Atya szeretetét?!
A férfi- lét kísértéseit Nagy György lelkipásztor egy indiai közmondás alapján három részre osztotta. "A férfi kerülje: amíg ifjú a testiséget, amikor eléri a középkort: a hevességet, s idős korában az önzést.- A fiatal férfit leginkább a testiség kísérti. Nehéz és küzdelmes harc a mai világban, hogy csak "a magad forrásából igyál-! Felnőtt férfit a hevessége kötözi meg. Nehéz bölcsen cselekedni, véleményt mondani, de az ítélkezést meghagyni az Úrnak. Az igazságot kimondani, de az ne az én igazságom legyen. Ezzel együtt vállalni a vezetés felelősségét. Az idős férfit az önzés tarthatja fogva. Tudnia kell: másokért él. Amije van /tapasztalat, bölcsesség/ - míg ideje van, addig adhatja tovább,
Füle Lajos nyugdíjas építész testvérünk az előadását János 5:3 szavaival kezdte. Mint elmondta, Krisztus a forrás -csak innen lehet elindulni "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít- Filippi 4:13
A munkában és a közéletben csak ez vezérelhet : helytállni az Úrért, és hiteles életet élni, ez a mérce és nincs más. A keresztyén ember nem űzi a sikert: ő gyümölcsöket terem. A közéletben csak az 1.Kor. 1:30 szerint tevékenykedhetünk, hisz bölcsesség nélkül minden kudarcra van ítélve.
Dr Szászi István a statisztika tükrében mutatta be a két nem létét és világát. /Lsd. Alább részletesen!/
Az alkalmat Koós Csaba lelkipásztor zárta az Ef. 4.13-15 versével.
Négy pontban emelte ki a férfi szerepét:
1. Munkára hív el, szolgálatra - ne csak mi épüljünk, általunk is épüljenek
2. Krisztus testének építése - Jézus a fej, mi a tagok
3. Krisztus megismerésére, egységre, közösségre hív. Nem kitűnni, eltűnni a szolgálatban.
4. Lelkileg felnőni, hisz csak a lelkileg felnőtt férfi stabil.

Az előadások között lehetőség nyílt beszélgetni, megvitatni-e fontos kérdéseket és testi táplálékkal is ellátott az Úr.
Köszönjük a szervezőknek, hogy az Úr indította őket, és hiszem, mindannyian áldással tértünk haza. "Össze kell fogni azokkal, akikkel szót értünk, és szóvá kell tennünk a dolgainkat, hogy aztán élni tudjuk az életünket.- (Zöldi Pál)