Hogy mikor kezdődik el egy Reformáció? A Reformáció? Nem nagy merészség ilyet leírni? Véleményem szerint nem. Hiszen a történelemkönyvekből ismert Reformáció sem 1517-ben kezdődött. Jóval megelőzte egy nagy kiábrándultság, leépülés, sokak elfolytott vágya, sóhaja és imája. Aztán voltak, akik tettek egy-egy lépést, melyet retorzió követett. Aztán hallgatás. Aztán többekben élt tovább a vágy -a többre, mélyebre, tisztára. Aztán összenéztek. Protestáltak. Odaálltak valami mellé, amiben hittek. Valaki mellé, Aki -tudták- ha melléjük áll, “ki lehet az ellenük?- Aztán gyülekezetté, élő közösséggé lettek.

Innen induljunk el. Sok év alvás és csend után megjelent egy új generáció, amely másként nevelkedett. Amely nem érti a hallgatást - miért várunk? Mire várunk? Hol vannak az üldözőink? Amelyet talán már nem lehetett hallgatásra nevelni. Már hallom a hangjukat. Igaz még azt, ami megkeseredett, első csüggedések hangja, de egyre többen vannak. “"Az álmodni képes ember nem ismeri azt, hogy "nem-, csak azt, hogy még nem.- Klauss Douglass -és az álmok élnek. Hiszem, hogy valóra válnak. Hiszem, hogy ez lesz az egyik legnagyobb feladatunk a jövőben: merni álmodni. Nagy dolgokat. Új dolgokat, amiket valóra lehet és kell váltanunk. Az Isten régi álmát: az élő gyülekezetet.
Elkezdődött tehát? Igen. Ha ezeket a sorokat olvasva megdobban a szived és úgy döntessz, kiváncsian továbbolvasod, mert érdekel, Te is részesévé lettél. Benne vagy. Lássuk hát!
Tényleg szükség van reformokra? Nem jó az így, ahogyan van? A kiszámíthatóság, a biztonság nagy érték. Ezt mindig tartsuk szem előtt. Ami jó, azon nem kell változtatni. De a mozdulatlanság nem mindig a biztonságot jelenti. Jelentheti az élet hiányát is. A fiatalok, a középkorosztály hiányát már nem lehet az elmúlt 40 évre fogni, mert attól már jóval több idő telt el. Ezt hagyjuk abba! A problémát a reformátorral együtt nem abban látom, hogy az emberek idegenedtek el az egyháztól, hanem inkább az egyház idegenedett el a világtól. A világ változott, mi századokkal lemaradtunk. Nyelvezetben, énekeinkben, válaszainkban. Egyszerűen mára más nyelvet beszélünk. Hogy érthetünk szót itt Mátészalkán egymással? Ha tényleg vannak törekvések, mik azok? Lássunk világosan! /Engem például meglepett a felmérés eredménye, hogy a gyülekezet 95%-a nem ismeri a gyülekezt hosszú távú terveit...!/
Mondom akkor sorban:
-Konkrét válasz. A mai ember mai választ vár. Mai kérdései vannak. Nem adhatom Kálvin válaszát, akármilyen modern volt a maga korában. Ezért igyekszünk mostanában olyan rendezvények megrendezésére, amelyek hozzánk szólnak, mert nekünk is kérdések: miért halnak korábban a férfiak, miért vagyok depressziós, mit tud, ha egyáltalán tud segíteni Isten. Mert hogy tud, azt gondoljuk, de hogy ma is tesz ilyet- azt ritkábban halljuk.
-Felnőtt képzés. A lassan kedves szokássá vissza minősülő konfirmáció alkalmával, a nagyi kedvéért konfirmáló gyermeksereget /tisztelet a kivételnek, és áldja meg az Úr őket!/ egyre inkább kiegészítik a felnőtt korban konfirmálók. Évente mintegy 20-25 felnőtt jeletkezik konfirmációra. Ez mintegy ¼-e a konfirmandusoknak. Erre érdemes lesz odafigyelni! Többen közülük már bekapcsolódtak a gyülekezetbe, volt, aki bizonyságot is tett, van, aki a Hú-Há-ra jár, s van, aki már a szolgálatba is bekapcsolódott.
-Kapcsolatteremtő evangelizáció.
Megpróbáltuk többször az egyházmegyei evangelizációval. “Nagyágyukkal.- Kevesen jöttek. Hitem és tapasztalatom szerint annak jött el az ideje, hogy az emberek személyes kapcsolatok révén kerülnek közel a gyülekezethez. Hogy Kati a munkahelyén beszélget..., hogy Kati néni a piacon összetalálkozik..., szóba elegyednek,.... te mit gondolsz...., mit hiszel...? A megélt hitek.
-Több fajta lelki alkalom, istentisztelet. Attól hogy a hétközi alkalmat biblia órának nevezzük, de ugyanúgy épül fel, mint egy istentisztelet, még nem másfajta istentisztelet. Az imának is sok fajtája van: meditatív, hangos szóval mondott, közös, böjttel egybekötött, vezetett... azokat mért nem gyakoroljuk? Példa értékű kísérlet erre pl. a Kikelet konferencia ifjúsági istentisztelete. Meggyőződésem: gyakrabban kellene erre lehetőséget biztosítani.
-Vonzóvá lenni. Nem show elemek tesznek egy istentiszteletet, vagy egyházat azzá, hanem az élet. Hiszem, hogy az élet leginkább a sejtekben, a kiscsoportokban fog megjelenni.
-Kiscsoportok. Itt élheti meg talán valaki legszemélyesebben a hitét az egyházon belül. Itt meghallgatják. Itt kérdezhet. Itt valaki talán épp hasonló dolgon megy át. Megválaszolja. Hogy ez fiatal házasok közössége, vagy lelkileg érettebb, bibliaiskolát is végzettek közössége, vagy időseké, fiataloké vagy virgonc gyermekeké: mindegyikben Krisztust jelenti ki a Lélek, s él az egyház. Szükségszerű, hogy újak alakuljanak.
-Vezetők. “Kérjétek az aratás urát!-- hogy nevelkedjenek fel közülünk vezetők, felelősségtudó, lelkileg érett, munkatársi lelkületű atyafiak. Akik vállt vetve teszik a dolgukat: ki ki a maga dolgát -tálentumai szerint.
-Egyháztudat. -Szabaduljunk fel arra, hogy missziót nem csak az egyházon kívül lehet folytatni. Ha egy gyülekezetben nem lehet valamilyen lelki programot, képzést, ifjúsági munkát végezni, amit esetleg egy szervezetben igen -akkor az egyikkel mindenképpen baj van. A helyi gyülekezetnek, a Mátészalkainak saját missziói programjának, kidolgozott ifjúsági stratégiájának, tervének kell lennie, mert különben nem tölti be küldetését. Ha az emberek nem itt kapják meg lelki táplálékukat, akkor nagy baj van. Tegyünk róla, hogy itt, helyben érezhesse mindenki: ide tartozom. Én itt hiszek. Ide jövök feltöltődni, meríteni.
Vedd és olvasd! -Korunk egyik gondolkodója így írja: “Megáll az Istennek Igéje!- sajnos csak a polcon, porosodva!- A Reformáció az Ige nélkül semmi lenne. Az embereknek volt viszonyítási alapuk. Mércéjük. Látták, hová kell igazodniuk, mit vár Isten, mi a terve... Ma is ez talán a legfontosabb: elővenni, és naponta olvasni a Bibliát. Növekedni. Kérdezni. Megbeszélni. Tovább adni. Ez már a te feladatod is - az egyetemes papság egyik tagjaként.
-Felelős egyházkormányzás. Ahhoz, hogy az emberek az egyház dolgait sajátjuknak tekintsék, bele is kell látniuk abba. Részt kell venniük a döntésekben. Hogy megerősödjenek a döntések, hogy közös legyen a látás. Hogy ne elérhetetlen legyen a cél. Hogy egyáltalán legyen cél. Hogy beszéljünk dolgokról. Hogy egy nyelvet beszéljünk. Hogy ne értsük félre a jól mondott szavakat.
E célt szolgálja ez az írás is. Ha már valakivel beszédbe elegyedsz e témákban, már nyitottá tetted magad a változásra. Tedd ezt jó szándékkal.
A Reformációnak mindig voltak ellenségei. Erre fel kell készülni. Mindig voltak áldozatai is. Szükséges áldozatai. De mindig volt, aki a helyükre lépett.

A tegnap mindig maradni szeretne. Tudja, hogy nem teheti. Nyissunk ajtót a holnapnak!
Az jön most. Arra készüljünk fel.
"Ne hagyj Uram megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.-
/Sík Sándor: "Ments meg, Uram!-/

Így kívánom: Isten vezetése
alatt közösen éljük meg a Reformációt,
az élet szükségszerű változását!
Nagy György - lelkipásztor