Mozaikok a Hatvani Református Egyházközség történetéből

A kezdetek

Az 1525. június 3-án Hatvanban tartott országgyűlés kimondta: "lutherani conburantur", de ez nem lehetett akadálya annak, hogy Hatvan is adjon hallgatókat a Wittenbergi Egyetemnek ez idő alatt . A helyi ellenreformáció összességében mégis eredményes volt, hiszen évszázadokon át nem alakult ki protestáns közösség Hatvanban. 1730 körül már tudnak a feljegyzések protestánsokról . Közel száz évvel Grassalkovich halála után, 1870-től a város ismét fejlődésnek indult. Újabb letelepedők érkeztek, akiket a vasút fejlődése, az új földesurak nagyméretű gazdálkodása, a cukorgyár és a gőzmalom felállítása és üzembe helyezése vonzott ide. 14 év alatt megkétszereződött a lakosok száma. A munkát vállaló, vidékről érkezettek között már voltak evangélikusok és reformátusok is. Egy korábbi, 1850-es statisztika szerint a városban 10 evangélikus és 4 református élt Egy újabb felmérés 1900-ban már 136 evangélikusról és 296 reformátusról tud.
Az egyházközség létéről az első adataink 1865-ből származnak, amikor Hévízgyörk szórványtelepülései közé tartozott, mint fiókegyház. 1890 után, Keresztessy Sámuel - hévízgyörki lelkész - vezetésével a gyülekezet fejlődésnek indult. Az alakuló közgyűlést 1892. szeptember 4-én tartották meg 25 résztvevővel. Felvették a "Hatvani egyesült protestáns egyházközség- nevet. Az akkor református-evangélikus gyülekezet első istentiszteletét 1892. december 4-én Lampé József otthonában tartották meg. A gondnoki teendőkkel Isaak Gyulát bízták meg. A hitoktatói és és kántori szolgálatot Nagy Imre vállalta el. Pénztárosnak pedig Droppa Jánost nevezték ki. Időközben a gyülekezet vezetősége kicserélődött, a közösség válaszút elé került. A kerületi esperes, Szánthó János elnökletével közgyűlést tartottak, amelyen azt kellett eldönteni, hogy a helyi lelkész nélküli egyházközség
"fenntartassék, fejlesztessék vagy feloszlattassék", mert sok sérelem érte őket. Az esperes bátorította őket, a város pedig telket ajánlott fel templomépítésre. Helyben lakó lelkész nélkül nehezen haladt a gyülekezetépítő munka, de az emberek élni akartak .
1897. november 20-tól a gyülekezet élére missziói lelkésznek Tokay Istvánt nevezte ki az egyházkerület püspöke . 1896. május 29-én az egyházközségi közgyűlés elfogadta az "unió-szerződést-: a két felekezet egyesült egyház lett.

Templomépítés

1898. június 22-én Szász Károly püspök városunkba látogatott. Az egri királyi építészeti hivatal mérnöke, Kiss Sándor készített egy templomépítési tervet és költségvetést, de Ungvári Antal jászberényi építész tervét fogadták el, és a Morvay-féle telek megvétele mellett döntöttek. A templom 1898. október 1-ére a paplakkal együtt elkészült. Az egyház részére Tráber Károly római katolikus vallású hatvani lakos, saját költségén öntette a nagyobbik harangot. (Az első világháborúban a harangokat beolvasztották, újakat csak közadakozásból 1927-ben sikerült öntetni.) Fásítással szépítették a templom környékét, Kövi Béla a parkosítást vállalta. A 60-as években, Tabán úti lakótelep építésekor, a templomkertet államosították, a régi parókiát le kellett bontani. Új lelkészlakás a kártalanítás összegéből, Orosz Ferenc lelkipásztor vezetésével épült 1967-ban, a templomhoz tartozó új szárnyként.

A két világháború között

A presbiteri feljegyzések szerint az egyházközség jelentős ifjúsági munkát folytatott. 1927-ben kezdte meg működését a Lorántffy Zsuzsanna diáklány egyesület, 1936-ban pedig a Tokay István Soli Deo Gloria Collegium. Mindkettő a református vallásos nevelés megvalósítását és a vallásos világnézet kialakítását tűzte ki feladatául.
Időközben az evangélikus hívek önálló egyházközséget alapítottak, 1935-ben pedig templomot építettek, de a két közösség lelki kapcsolata a mai napig tart. Évente több alkalommal közös "Protestáns estek"-et tartanak, s évek óta együtt emlékeznek meg a reformáció emléknapjáról közös istentisztelet keretében.

A II. Világháború után

A háborút követőleg a következő lelkipásztorok vezették a gyülekezet élet:
Nagy Ferenc (1943-1955), Konkoly Iván (1956), Orosz Ferenc (1957-1974), Orbán Kálmán (1974-1984), Tatai István 1984-től.
Orosz Ferenc pásztori munkájának gyümölcsei a mai napig meg vannak. Többen emlékeznek rá és gyermekeikre, hiszen a parókia és környéke akkor is egy alternatív óvoda volt, amelyet gyakran népes gyereksereg szállt meg. Orosz Ferenc igen nehéz politikai helyzetben, nem kis dologra vállalkozott: A templomot körül vevő kertjet államosították. A parókiát le kellett bontani. Úgy tűnt, a hatvani református gyülekezetnek költözni kell, mert a területen egy lakótelepet építenek. Isten azonban csodát tett. A kártalanítás összegéből és a lelkipásztor áldozatos tervező és kétkezi munkájából a templomhoz egy új szárny épülhetett, amely ma mint gyülekezeti ház és lelkészlakás funkcionál.
Orbán Kálmán 10 évet töltött Hatvanban. Komoly hangsúlyt helyezett a szórványmunkára, s fellendült a gyermekmunka is. Férfi és női órák is működtek, s gyakoriak voltak a szeretetvendégséggel egybekötött gyülekezeti napok. A gyülekezet rendszeresen szervezett kirándulásokat az akkori NDK-ba is.

Egy szomorú történet 1956-ból

Batka Ferenc hatvani segédlelkész az októberi napokban orvosi kezelésre utazott Budapestre. Véletlen tűzharcba került a Kossuth téren, s ennek halálos áldozata lett. Mindössze 27 esztendős volt. Emlékét a gyülekezet kegyelettel őrzi.

Az egyházközség mai arculata

Hatvanon kívül 11 helyen tartunk rendszeresen istentiszteletet. Ez lehet havi egy alkalom (Lőrinci, Petőfibánya, Heréd, Apc, Csány, Tar, Ecséd), havi két alkalom (Boldog, Pásztó, Jobbágyi) is. Ennél több alkalom van a Hatvantól legmesszebbre fekvő Bátonyterenyén, ahol hetente bibliaórát, hitoktatást és vasárnapi istentiszteletet is tartunk. A szolgálatok ellátásában Bodáné Csontos Gabriella és több nyugdíjas lelkipásztor, így Bagi László és Csényi György valamint egy fiatal koreai tiszteletes, Kim Sun Taik is segít. Meg kell említeni gondnokunk Édes Zoltán lelki és fizikai területen végzett áldozatos munkáját, akinek irányításával 2002-ben sikerült az épületegyüttes tetőcseréjét is elvégeznünk. Köszönet illeti a Presbitérium azon tagjainak szolgálatát is, akik nagy lelkesedéssel támogatják, sőt helyenként vezetik a szórványokban folyó munkát. Boros Tiborné a Csányi Szociális Otthonba visz havonta bátorító Igét és szeretetet. Petrovics Gusztáv pedig a gyermekmunkát koordinálja. A közösségben egy énekegyüttes is működik, amely a családi istentiszteleteken, a régi és új énekkincsből merítve, vezeti Isten közelébe az embereket.

Speciális szolgálati irányok

Hatvanban 3 éve tartunk Protestáns esteket a helyi evangélikusokkal karöltve, a Grassalkovich Művelődési Házban. Mai valós problémákról hallgatunk meg meghívott előadókat. Témáinkból ízelítő: Család - tűzhely vagy tűzfészek?; Pénz: áldás vagy átok?; Képzőművészet és hit; Egészség és hit. Célunk kereső embertársaink megszólítása, azzal az örök evangéliummal, amely hitünk szerint korunk kérdéseire is kínál krisztusi válaszokat.
Egy kis csapat megújuló lelkesedéssel jár havonta a szolnoki börtönbe, hogy elvigye a jó hírt az ott fogvatartott embereknek is. Tapasztalatuk szerint, az érdeklődés nagy. Azért imádkozunk, hogy a krisztusi üzenet belső változást, új élet-orientációt hozzon a börtönlakók szívében is.
Az országos Kék Kereszt Egyesület hatvani csoportja gyülekezeti termünkben működik, céljait illetőleg szövetségben a Hatvani Szivárvány szolgálattal. A két hetenként, péntek esete tartott alkalmakra minden olyan bajbajutott szenvedélybeteget várunk, aki nem lát kiutat egyéni életében. Olyan személyekkel találkozhat itt, akik már megszabadultak az alkohol fogságából, s elkötelezték magukat arra, hogy ehhez a szabadsághoz másokat is elsegítsenek.
Évente tartunk ingyenes gyermektáborokat, amelyre minden gyermeket szeretettel várunk augusztusban, a már kissé unalmassá váló szünidő végefelé. Népszerűek gyülekezeti családos táborozásaink is. Az idén Vajtán tölthettünk el egy igen lélekemelő hetet a csodaszépen felújított Zichy kastélyban.
Szeretünk együtt kirándulni. 2003-ban Debrecenben jártunk. Megtekintettük a kálvinista Róma Nagytemplomát, a híres Kollégiumot és megcsodáltuk a Déri Múzeumban kiállított Munkácsy-trilógia képeit. Hazafelé pedig szabadtéri istentiszteletet tartottunk egy városszéli botanikus kertben. Az igehirdetést végighallgattak az arra járó turisták is.
A legutóbbi népszámláláskor kb 960 személy vallotta magát Hatvanban reformátusnak. Ezúton is szeretettel hívjuk és várjuk azokat istentiszteleteinkre, akiknek még nincs kapcsolatuk egyházukkal, nem találták meg lelki otthonukat.

Hatvan, 2003. december hó

Tatai István
református lelkész

Kapcsolódó honlap:
www.hatvanref.hu
Aktuális e-mail: istvan.tatai@freemail.hu