Nyomtat Elküld Olvasási nézet

újév

 

"Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a földön, úgy a mennyben is…."

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek, akik hallgatják ezt a prédikációt, vagy akik olvassák. Ilyenkor újév első napján megszokott dolog ez a kívánság és eddig minden évben rendben egymásnak kegyelemteljes, áldott, nagyon boldog, vagy egy jobb, vagy boldogabb újévet kívántunk, sőt a beavatottakhoz a Bízd Újra Életed Krisztusra kívánság is eljutott.

Ez az év azonban ami most éppen előttünk van egészen más mint az eddigiek. Telis tele van bizonytalansággal, mindenféle megválaszolhatatlan kérdéssel. Talán a múlt század húszas évei lehettek ilyenek, amikor is az ország nagyobbik része nem tudta, hogy mit is hoz a jövendő, hiszen a legtöbben álmukban sem gondolták, hogy a háborúban győzteseknek az az érdekük, hogy Magyarország és a magyarság végleg feldarabolódjon. Nem azért, mert esetleg haragudtak volna ránk, csak éppen ez volt a politikai, gazdasági, katonai érdekük és persze végre is hajtották a feldarabolást, úgyhogy most itt vagyunk rakásra, mint Trianon túlélők: feldolgozatlan transzgenerációs traumaként.

Kínunkban sokszor úgy másztuk ki ebből a csapdából, hogy a Miatyánk szavai mögé bújtunk: "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a földön, úgy a mennyben is…." S valóban sokszor sikerült is megélni Isten Országát az életünkben, de ettől még az országunkat és a nemzetünket az elmúlt évszázadnyi idő alatt újra csak feldúlták.

Most persze azt várnánk és azt várja tőlünk mindenki, hogy csak úgy kívánjunk egymásnak boldog új évet, vagy figyelmeztessük a profikat arra, hogy Bízzad Életed Újra Krisztusra és az élet megy tovább békességben, reménységben, ahogy eddig is volt. A szomorú helyzet az, hogy most ez az esztendő ami előttünk sőt éppen már ezek az első napok is olyanok, mintha háború lenne. Most éppen nem mindenféle rettenetes lövészárokban folyik a harc mondjunk Isonzónál, most nem a Don kanyarban kell 30-40 fokos hidegben helyt állni a döbbenetes túlerővel szemben, most nem arról van szó, mint '56-ban, hogy az eldöntse mindenki marad itt az országban a teljes bizonytalanságban, vagy menekül a határ felé, hanem egy alattomos dologról. Mindenkinek számadást kell készítenie, hogy is áll a családi pénztár, mennyi kölcsönt kell visszafizetni, hogy lehet egyáltalán megmaradni a következő évben. S, ha nem is lenne valakinek visszafizethetetlen kölcsöne, akkor az a kérdés, hogy a gyermekeink hogyan juthatnának munkához, lakáshoz…, emberhez méltó élethez…, hát persze, hogy úgy mászunk ki ebből a csapdából, hogy a Miatyánk szavai mögé bújunk: "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a földön, úgy a mennyben is…."

Az igazi háború nem csak a családi pénztárak közül dúl, hanem az egész ország egy hatalmas keringő, forgó, csapongó, érhetetlen, kiszámíthatatlan pénzügyi háború közepében van, ahogy az egész világon ezt látjuk, de most a mi országunk, a mi nemzetünk van már megint olyan helyzetben, mint 90 évvel ezelőtt. Megeshet, hogy már megint mindent elveszítünk. Utáljuk ezt az egész helyzetet, mert már azt hittük megszabadulhatunk a háborútól, a csatáktól az egész Trianon kérdéstől és most már végre valami rendes országot építhetünk magunk közül, akár Isten Országát. Tényleg élni, építkezni akarunk, tényleg azt szeretnénk, ha boldogok lehetnénk és boldogok lehetnének a gyermekeink unokáink és azt szeretnénk, ha a sok szerencsétlenség, ami a nemzettel és sajnos a családjainkkal történt csak történelmi emlék lenne. S akkor most itt vagyunk egy rettenetes pénzügyi háború közepén, teli aggodalommal …, s olyan mélyen benne vagyunk az egészben, hogy nem is nagyon akarjuk elhinni, csak inkább azt szeretnénk ebben az új évben, hogy "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a földön, úgy a mennyben is…."

Persze, azért bizakodunk, hogy a talpán marad az a néhány ember, akik most a nemzet és az ország szekerét irányítják, és mindvégig a nemzet és az ország érdekeit fogják szolgálni, s most ezért és az előttünk levő boldognak kívánt egész évben imádkoznunk kell. Igen, amikor szövetségeseket keresünk, akkor az első és legfontosabb szövetségesünk az kell legyen, aki eddig még soha nem hagyott el bennünket: Jézus Krisztus. Akkor régen a frontra induló katonákat úrvacsorával, misével engedtél el, s azzal az ígérettel, hogy szüntelenül imádkoznak érettük, s most is, amikor éppen nem fegyverekkel, hanem kamatlábakkal és árfolyam változtatással folyik a csata, ez lehet a legerősebb fegyverünk, hogy szüntelenül arra kérjük Istenünket, hogy "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a földön, úgy a mennyben is…."

Most ezt az imát nem lehet csak a hivatalos emberekre bízni. Kevés azt mondani, hogy imádkozzanak a papok és a hívők, az ő dolguk, hiszen ebben a mostani pénzügyi háborúban mindenki érintett. A jobb módúak azért, mert mindenük rámehet, a nehéz sorban lévők pedig azért, mert még nehezebb helyzetbe kerülhetnek. Ahogyan minden magyar felelős minden magyarért, most itt az ideje, hogy minden magyar imádkozzon minden magyarért. A győzelem az lesz, ha ez az új év, ami ma kezdődik boldog lesz. Ehhez azonban MINDENKINEK imádkoznia kell, függetlenül attól, hogy katolikus, vagy református, vagy bármilyen más vallású. Sőt most azokat, akik vagy 60 éve, vagy ki tudja mióta és milyen okból nem imádkoznak, szóval a tagadókat is arra kérjük, hogy most ők is imádkozznak, mégpedig ezt, hogy "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a földön, úgy a mennyben is…."

A remény azért megvan egy boldog új évre, hiszen Istennek szeretete soha sem hagyott el bennünket, s mindig is lehetőséget adott arra, hogy az ő országa itt ebben az életben megvalósulhasson. Ebben az új évben még erőssebben kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy az Élő Isten legyen a szövetségesünk mindenféle ránk törő sátáni hatalommal szemben. Biztos vagyok benne, hogy Istennek az az akarata - amit meg is mutatott Jézus Krisztusban és bele is plántált a szívünkbe és életünkbe a Szentlélek ereje által - hogy megtartja a nemzetünket, az országunkat, s megtartja a lakótelepiket, a gyülekezetünket, és csalánjainkat egyaránt. Most tehát ebben a boldognak kívánt új évben minden nap, minden órában imádkozzuk azt, hogy : "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a földön, úgy a mennyben is…."

Galéria:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 56, összesen: 401807

  • 2024. április 15., hétfő

    Alkohol- és drogfüggőségből szabadult srácok, közös munkájuk biztonságos közeget teremt számukra a reintegráció felé vezető úton.
  • 2024. április 15., hétfő

    Újraalapításának 30. évfordulójáért adott hálát a Kecskeméti Református Általános Iskola vasárnap.
  • 2024. április 12., péntek

    Százhúsz lelkész és missziói munkás találkozott a Káposztásmegyeri Református Gyülekezetben tartott Nagy-Budapesti Missziói Konferencián.
  • 2024. április 10., szerda

    Költészet napja alkalmából a tükrök fontosságáról és a férfivá nevelésről beszélgettünk Hajdúné Tóth Lívia, lovasberényi hittanoktatóval, lelkipásztor...
  • 2024. április 08., hétfő

    Hogyan kezdődik a templomépítés? Kell hozzá telek, tervek, támogatás? Külső-Kelenföldön rajzpályázattal indul. 
  • 2024. április 08., hétfő

    Az elmúlt évek felújításaiért adtak hálát a Tassi Református Egyházközségben, ahol a közösségi terek nemcsak az impozáns múltról, de az élettel teli j...
  • 2024. április 04., csütörtök

    Folytonosság és változás, külső tényezők és személyes hit, individualizmus és felekezeti elkötelezettség, ébredés és szekularizáció teszik sokszínűvé ...
  • 2024. április 03., szerda

    Messze megelőzve korukat, épp negyven éve kezdtek gyülekezetépítésbe egy panelvárosban Szénási János és felesége, Gazda Klára lelkipásztorok, akikkel ...
  • 2024. április 02., kedd

    A gyülekezeteket érintő változásokról szólt az idei Ifjúságivezető-képző egyik kerekasztal-beszélgetése.
  • 2024. április 01., hétfő

    Súlyos kríziseket élt meg az életében, mégis érdemtelenül megajándékozottnak érzi magát a monorierdői Dókus Endre Levente.