A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék. 3 Móz. 6,13  

 

            A mostani éles fény, a nagy szelek, a gyönyörű hóvirág a kertben azt üzenik a szívünek-lelkünknek, hogy közeledik a tavasz, és egész életünk újraéledhet.  Az életünk idői  nem állandóak, hanem napról napra változnak. Ez a változás mindig is ismert volt. A régi magyarok fogantatás, születés, élet, halál és újrakezdés idejében fogalmazták meg az életet, s abban az újrakezdés, újjászületés, feltámadás mindig a többi időt meghaladó erővel vett részt. Most még a télben járunk, de éppen ez a mostani idő ígéri az újjászületést, a feltámadást, az újrakezdést.  A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék. 3 Móz. 6,13  

            Felfedezted-e már a távlatokat az életedben? Látod-e, hogy gyermekként, ifjúként mennyi új lehetőséged van az életben? Tudod-e, hogy a bezárt életnek is lehetnek kinyílásai, lehetőségei? Észrevetted-e, hogy idős emberként a lezárásban, a befejezésben is lehet élet?

Az újrakezdés, a feltámadás ígérete azzal is biztat, hogy az élet nem szállhat csak úgy el. Az élet szüntelensége ébresztgeti szívünkben a reményt, hogy az élet - és így a saját életünk is - nem fárad el, nem szűnik meg, hanem valamiképp szüntelenül létezik. Teljessé pedig igazából akkor válik, ha valamiképpen megteremtődik a kapcsolatunk Istennel. Voltak - és vannak most is - idők és helyek, amikor és ahol az volt fontos, hogy ki milyen embercsoporthoz, valláshoz tartozott. Te református vagy, az katolikus, a harmadik megint másféle. Ma azt mondjuk, élj tisztán reformátusként, vagy jó katolikusként, hiteles evangélikusként, keresztyén emberként. A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék. 

Fontos neked az egyház? Fontos neked a gyülekezet? Vagy csak amolyan magadnak való vallásos ember vagy, akinek nem kell a templom ahhoz, hogy imádkozzon? Szoktál egyáltalán imádkozni? Vagy ez kimarad, nem fér bele a napi műsorba? Tudsz imádkozni az ismerőseidért, barátaidért, rokonaidért? Szoktál imádkozni azokért, akiket hétről hétre látsz a templomban, s azokért is, akiket nem is ismersz, valahogy mégis kapcsolódnak hozzád?

 

A múlt században a rettenetes háborúk miatt az emberi kapcsolatokon és a vallási tömörüléseken túl megerősödött egy mozgalom azzal a céllal, hogy kapcsolatba kerüljön minden egyes ember Jézus Krisztussal. Ez rendkívüli volt, hiszen tömegeket volt képes arra buzdítani, hogy ne csak a megszokott, talán megfakult vallásosságban éljenek, hanem bátran szólítsák meg Istent, fogalmazzák meg maguk, hogy mit is akarnak mondani neki, ahogy erre sok egyéni panasz, vagy dicsőítő zsoltárban példa is van. A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék.

 Imáink javarésze panasz, háborgás, kérés, hogy Isten hallgassa meg és oldja meg fájdalmas lelki, szívbéli ügyeinket.  Te is még mindig inkább fortyogsz amiatt, hogy mi jár neked, hol az igazad, vagy kész vagy alázatosan könyörögni azért, hogy a dolgaid végre rendeződjenek? Szoktál hálát is adni azért, hogy van mit enned, van hova a fejedet lehajtani, hogy a világ gazdagabb felén élhetünk? Hogy van, akit szerethetsz, akiért imádkozhatsz?

Amikor helyreáll az Isten és az Én közötti kapcsolat, azzal helyére kerül, helyes irányt vesz az ember és ember közti Én és Te kapcsolat is. A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék.

Élsz egyedül, vagy van, akit szeress? Élsz egyedül, mert mindenki hátat fordított neked, vagy te fordítottál hátat mindenkinek? Élsz egyedül, vagy van, aki a kezedet fogja? Ha egyedül élsz is, érzed még a szüleid, testvéreid, házastársad ölelését? Ha már  egyedül élsz is, Jézuson keresztül nem vagy egyedül.

 

Hol nagyon közel vagyunk az Istenhez, hol nagyon távol. Születésünkkor, vagy a halál közelében szinte egyek vagyunk vele, de közben az élet viharai el-elszakítanak tőle, míg - ahogy a reformátorok írták - addig ver, míg vissza nem térünk hozzá. Hol itt van a lelkünkben és együtt dobban vele szívünk, hol pedig olyan távolinak érezzük, hogy elképzelhetetlennek tartjuk a találkozást vele. Ebben a lüktetésben, áramlásban élve ízleljük, kövessük a régi-régi igét, amely így szól:  A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék.

Így van ez a mindennapi életben, a házasságban, a családban is. E héten, amelyet a történelmi egyházak a házasság hetének rendeltek és országszerte előadásokat, programokat szerveznek, hogy minél több ember figyelmét fölhívják a házasságban rejlő értékekre, szépségre, mi is figyeljünk jobban e témára. A házasság találkozás és szeretetközösség valakivel, akivel egész életünkre szóló szövetséget is kötünk, akivel együtt akarunk bejutni Isten oszágába. De még vele is hol közeledünk, hol távolodunk egymástól, hol teljes az egyetértés, hol nagy viták vannak. Ugyanígy szülők és gyermekek, vagy a család és annak tagjai között is sokféle feszültség támadhat egészen a szakítás pontjáig, mégis ebben a szüntelen lüktetésben kell megtalálnunk a boldogságunkat. Egyszerre keressük az Istennel és az emberekkel való kapcsolatot, s el kell fogadni annak szüntelen változó közelségét, távolságát.  A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék.

Merre jársz? Istentől elfelé, vagy végre feléje? Éppen szüntelenül kérleled őt, hogy hallgasson meg, vagy még hallgatsz, s nem is hallod a feléd szüntelenül áramló igét, tudást, életet? Őrzöd és táplálod azt a tüzet, hogy szüntelenül éghessen?   „Keressétek Istennek országát", keresd azokat a kapcsolatokat, amelyek életedet teljessé, áldottá, boldoggá tehetik!

Ehhez azonban jól meg kell őrizni a mai igénket: A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék.  Te magad is felelős vagy azért, hogy benned, életed oltárán semmi szenvedés, keserűség, felelőtlenség miatt ki ne aludjon az éltető tűz lángja, és azért is, hogy kellő buzgósággal tápláld is, hogy égni tudjon. Tégy meg mindent, ami rajtad múlik, hogy szeretteiddel, a környezeteddel tisztaságban, békében és egyensúlyban élhess, akkor is, ha a múltad, élményeid, emlékeid nem erre késztetnek. Ma Budapest 66 évvel ezelőtti rettenetes ostromára emlékezve igazán nem könnyű békéről, pláne örömről beszélni, pedig a múlt heti igénk ma is érvényes, és egybe is cseng a maival: „Örüljetek, ismét mondom, örüljetek..." és „A tűz szüntelenül égve maradjon...".  Éppen a nagy időket átélt idős emberek - édesapám is - tanítják, hogy keressük a derűt, a nevetést, mert a legkeservesebb nehézségek között, a fogságban is az istenhit és az öröm tart meg bennünket.

 

Maradjon hát szüntelenül a tűz égve az oltárodon.

 

 

 

 

3 Móz. 24,7-8

És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett, tűzáldozatul az Úrnak. Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az Úr elé szüntelen; ...

 

 

1 Thess. 5,11

Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is. [rész 4,18.  Zsid. 10,24.  Júd. 1,20.]

1 Thess. 5,12

Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; [1 Kor. 16,18.  1 Tim. 5,17.  Zsid. 13,7. 17.]

1 Thess. 5,13

És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. [Márk 9,50.  2 Kor. 13,11.]

1 Thess. 5,14

Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. [2 Thess. 3,15.  Zsid. 12,12.  Gal. 6,1. 2.]

1 Thess. 5,15

Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt. [Róm. 12,17. 19.  1 Pét. 3,9.  rész 3,12.]

1 Thess. 5,16

Mindenkor örüljetek. [Fil. 4,4.]

1 Thess. 5,17

Szüntelen imádkozzatok. [Kol. 4,2.  Róm. 12,12.  Luk. 18,1-8.]