Kalotaszegi születés kazetta.

"Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Márk 1:11)

Karácsonykor karácsonyi történetet szoktunk idézni a Bibliából, igyekszünk felolvasni az összes szöveget, ami csak Jézus születéséről szól. A történetek a Máté és Lukács által írt evangéliumokban találhatók, ők szinte egymással versengve írták meg Jézus származását. Két leszármazási táblázat maradt ránk, de ezek kevés helyen egyeznek meg, és sok vita van az egyes személyek azonosságáról. Tehát már az első soroknál, a leszármazási táblázatoknál bizonytalan adatokkal találkozunk Jézus személyével kapcsolatban. Ma igyekszünk meghatározni, hogy ha történelmileg nem tudjuk maradéktalanul megközelíteni Jézus születését, akkor milyen lehetőség marad számunkra, hogy földre jövetelét megértsük. De ennél is fontosabb, hogy megmondjuk, Jézus születése mit is jelent ténylegesen a számunkra.

Márk evangéliumát olvasva először az az érzésünk támad, hogy hiányzik az evangélium eleje. Ugyanis nem szerepel benne Jézus származásának, fogantatásának és születésének a története. Ha ez egy késői evangélium lenne, akkor esetleg indokolt lenne e hiány, de ez az elsőnek elkészült evangélium a tudósok szerint, ezért mindenképpen benne kellene legyen Jézus származásának és születésének leírása. Ha az első sorokat olvassuk, akkor kiderül, hogy megmaradt a felirata, a címe az evangéliumnak: "A Jézus Krisztusnak, az Isten fia evangéliumának kezdete." Tehát szánt-szándékkal nem írta le Márk a születés történetét, s mindazokat a csodás kísérő jeleket, amelyeket a két másik evangélium bőven tárgyal. S mellé még megállapítható, hogy itt alig-alig szerepelnek képek, leírások. Csak a puszta történésről van szó.

Márk nem élt még, amikor Jézus született, s tanítása idején fiatal fiú volt. Azt mondják, hogy Mária rokonságához tartozott.Bizonyára minden egyes alkalommal meglátogatta Jézust, amikor csak lehetett. Élénken figyelte és követte az eseményeket, amelyek Jézussal történtek. Azután pedig, amikor Jézus elindult a Golgota felé a keresztúton, akkor titkon ő is követte. Titkon, mert abban az időben a kivégzéseken csak nőknek volt szabad részt venniük. Bizonyára hatalmas volt a zsivaj, a felfordulás és nagy volt a tömeg is a szűk utcákban, ahol egyszer csak egy római katona észrevette Márkot, meg is ragadta, s csak úgy tudott elmenekülni, hogy kibújt az ingéből, s elszaladt. Márk egész életére mély benyomást tett Jézus keresztre feszítése, s még megrázóbb élmény lehetett a feltámadott Jézussal találkozni.

Márk - aki az általa leírt evangélium tanúsága szerint - talán nem is volt olyan jól képzett, mint az orvos Lukács, vagy a tudós János, vagy a hivatalnok Máté, az általa írt evangéliumot nem Jézus származásával kezdi, hanem éppen úgy, mint jóval később János: Keresztelő János fellépésével. Tömören beszél, és rendkívül hiteles minden egyes mondata, kijelentése. Érződik rajta a szerző érintettsége, az a csoda, hogy Jézussal találkozott, hogy elveszítette a keresztre feszítéskor, s visszakapta a feltámadáskor. Talán éppen azért nem szól Márk evangéliuma a születés történetről, mert fiatalabb volt, mint Jézus és csak azt írta le, amit maga is látott és tapasztalt mint szemtanú.

Márk evangéliumából karácsonykor nemigen szoktak idézni, legtöbben a jól bevált mondatokat ízlelgetik, a jól elképzelhető képeket mutatják be. Azt a képet igyekszik mindenki megragadni, amit az egyháztól távol élő emberek, maga a világ is megragadott. Angyalkák, betlehemes, karácsonyfa, gyertya, a mennyei kar zenéje.... Mi most mégis Márk írását vesszük elő, mert nagyon izgalmas módszerrel mutatja be nekünk Jézust: az ő személyének meghatározását ugyanis egyenesen az Élő Istenre bízza: "Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." Ez az ige, ez a kijelentés kétezer évvel ezelőtt tökéletesen érthető volt. Jézus Krisztus az Atyaisten Fia, az a személy, aki megtestesíti mindazt a teremtői akaratot, amely ezt az egész világot létrehozta. Azt a csodálatos, földi tudományainkkal maghatározhatatlan és csak körülírható erőt testesíti meg, ami maga az ÉLET, még ha a teremtett élet és a születés csodáját igazából nem is tudjuk felfogni.

Jézus megszületett és mindenkire hatással volt a megszületése, egész élete, halála és feltámadása. Jézus személye azt jelenti az egész világ számára, hogy jött Valaki, aki lehetővé tette, sőt biztosította az ég és föld közötti átjárást. Aki maga volt a kapu az ég és föld között.

Ő az a személy, akin keresztül e világi életünk összekötődhet a szentséggel, a teljességgel, a lehetséges dolgok a lehetetlennek tűnőkkel. Születése viszonyítási pont lett a világ és minden ember számára. Másként tekintünk a világ történelmére (ahogy az idő számítását is Krisztus előtt és utáni szakaszra bontjuk) azóta, hogy Jézus a földre jött, és máshogy tekintünk a magunk életére is azóta, hogy megtudtuk, felfogtuk, hogy az Atya elküldte közénk az ő szerelmes fiát, akiben ő gyönyörködik.

Jézus megszületett, és körülötte azonnal megjelent az üldöztetés és maga a halál is, de vele együtt megjelent a feltámadás is, amelyben meghaladott minden keretet, minden szabályt, minden törvényt. Ez azt jelenti a mi számunkra, hogy Jézus születése képessé tehet bennünket arra, hogy az emberileg jól körülhatárolt, jól begyakorolt életünkből kitörjünk és másképpen éljünk, mint ahogyan a körülmények előírják nekünk. Hiszen ha csak a körülöttünk lévő világra és a körülményekre hallgatnánk, akkor csak annyi lehetőségünk marad az életre, hogy beletörődjünk a szüntelen romlásba, azt legfeljebb valahogy késleltessük. Jézus azonban azzal, hogy megszületett, azzal, hogy Isten szeretetét, tehát az a teremtés eredeti gondolatát fűzte bele az életünkbe, képessé tesz bennünket arra, hogy ebben a világban, amely nagyon is sok boldogtalanságra és nyomorúságra visz bennünket, boldogok legyünk.

Mária befogadta az angyal szavait, és elfogadta Jézust, akit az Atya küldött. Hát el kell nekünk is fogadni Jézust, akit HOZZÁNK személy szerint küld az Atya, hogy meglássuk, nyitva áll a kapu az Ég és a Föld között. Nyíljon meg a mi életünkben is az a lehetőség, hogy minden nehézségünk és keserűségünk ellenére, gondolataink és cselekedeteink karácsonyi megújulásával boldogulni tudjunk Jézus ereje által, akiről az Atya így szólt:

„Te vagy az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm."