Nagyböjt 1. vasárnapja.

HALAK, azaz ÁLDOZAT időszak, egészen nagypéntek estig. Jele: hal,halak vagy )(.

 

Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. (Máté 6:16-20)

Ijedten látjuk, hogy a körülöttünk lévő világ milyen iszonyatos változásban, rohanásban van. Felgyorsultak a hírközlési, gazdasági, termelési, pénzügyi folyamatok, amelyek ma szinte teljes mértékben áthatják az emberi életet. Az egyes korosztályok egymástól nagyon eltérő életformát élnek, sőt az egyes nemzedékeken belül is állandóan változó életformával találkozhatunk, a divatos magatartásformák változásai miatt. Mindezekhez képest elképesztően távoli, idegen manapság a böjt: már nem is igen tudjuk, mi szükségünk lenne rá, s ha mégis, hol és hogyan adjunk helyet neki az életünkben, hiszen szinte teljesen eltűnt már régi szokásrendszerünk a jól bevált kérdésekkel és válaszokkal együtt. A legtöbb embernek a böjthöz a lemondás, nélkülözés, veszteség fogalma kapcsolódik, éppen ellentétben azzal, amiről a felolvasott rész beszél. Abból azt értjük meg, hogy a helyesen végzett böjtről Isten tud, az a javunkra van. Lássuk, feloldható-e ez az ellentmondás.

Közben sejtjük, sürget bennünket az érzés, hogy a feltámadásra, a Krisztussal való találkozásra készülve valamit tennünk kell, hogy el tudjuk viselni, sőt megtisztulva el tudjuk fogadni mindazt, ami bennünk és körülöttünk van. Valamit tenni szeretnénk a szentség, a tisztaság elérése érdekében, de mi legyen az?

Segítségünkre lehet anyanyelvünk, mivel a szó megértésével a hozzá kötődő magatartás is érthetővé válhat. Régi, koránt sem modern, vagy hivatalos nyelvészeink azt mondják, hogy kétféle lehetőségünk van a böjt szó megértésére. Az első: bű-ét, azaz, bűvös ét-el, olyan étel, melynek bűvös, szent erő tulajdoníttatik, s ebből összehúzva lett volna: böjt. Milyen egyszerű megoldás! Legyen egy bűvös ételünk, amely segítségével megtisztulhatunk. Ugyanezt kínálja a mai étkezéstudomány, és kell is rá figyelni: az étrend helyes megválasztásával nem csak a testet lehet rendbe hozni, hanem a léleknek is segíthetünk. Sőt, sokan tovább is mennek, azt állítják, hogy a megfelelő étrend és életmód választásával ki lehet menekülni az orvosságcsapdából, amibe különösen az idősebbeket kergetik bele.

Tehát ma is van bűvös étel, ételsor, életvitel, ami hozzásegít problémáink megoldásához.

Eszerint a böjt: megfontolt józanság, ésszerűség, előrelátás, ami a javunkat szolgálja.

Mit is ajánlottak régen böjt gyanánt? Se szeri se száma azoknak a módszereknek, amivel böjtöltek az emberek. A magyar közmondások is megőriztek néhány böjti tanácsot, megállapítást: Jó az imádság böjttel. Részeg ember imádsága, beteg ember böjtje semmit sem ér. Teli hassal könnyű a böjtöt dicsérni, vagy a böjtről papolni. Kinek nem kell, annak böjtöt szab. Aki sok zabáló csütörtököt tart, hosszú böjtre szorul. Minden farsangnak van egy böjtje. Se böjti, se téli. S egy nagyon ízletes változat: Duna pontya, Tisza kecsegéje, Ipoly csukája legjobb böjt, ha szerémi borban főtt. Ilyen és efféle mondókákkal különösen ínséges időben lehet bosszantani az embereket. Ezek a gyógyító ötletek nyilván egész évben jól hasznosíthatók.

A hosszú múltú egyházi gyakorlat szerint a böjt megvonás, lemondás, nélkülözés, önmérséklet, sőt önsanyargatás, mégpedig leginkább az ételről lemondás, vagyis az éhezés formájában. Ez azonban a világ jóléti felén, ahol mi is élünk, nehezen értelmezhető, hiszen a lakosság egyre nagyobb része túlsúlyos. A magyar gondolkodás nem szeretné, ha éheznénk, és a jelek szerint nem is igen van részünk benne az utóbbi évtizedekben.

Hogyan gyógyítod magad? Gyógyszerekkel? Mindenféle régi és új módszerekkel? Természetes gyógymóddal? Csak a testet, vagy csak a szellemet, vagy csak a lelkedet gyógyítod, vagy teljesen meg akarod gyógyítani az életedet, még akkor is, ha úgy tűnik, már késő? A böjt a gyógyulás kezdete. A böjt egy hang: Kelj fel és járj !

Jézus parancsa a régóta beteg emberhez nem tilt, hanem megoldást mutat, nem elvesz, hanem ad. Pontosabban van, ami elvész: a betegség, a betegségbe menekülő ember hamis biztonsága, az addigi bevált módszerek, a részvét kényelme - és van, amit nyer a beteg: a járás örömét, a Jézusban megtalált újfajta életet. A böjt a korábbi lerakódásokat segít ledörzsölni, azoktól megszabadulni, segít sérüléseinket, régóta tartogatott haragunkat elveszíteni, hogy aztán megnyerjük a megtisztulást, a közeledést, a feltámadás közelségét, és így gazdagodjunk új felismerésekkel, lehetőségekkel, elhatározásokkal. A böjt eredménye nem lehet veszteség, csakis az Isten szeretetében való bővölködés. Ez a régies alak árulja el a szó valódi jelentését: a böjt bővít, gyarapít, testben-lélekben gazdagabbá tesz bennünket. (Ezért megtartottam a régebbi bőjtöl változatot a textusban.)

Jézus is erről beszél. Tanítása szerint a böjt egészen természetesen van jelen az életünkben, de a legbelső, személyes ügyünk, nem valamilyen magamutogató, jópontszerző cselekedetsor. Nem a külvilág felé kell fordítson, mert amit ott találunk, az múlandó, nem tart meg bennünket - hanem éppen befelé, az Atya felé, hogy megtaláljuk őt a teremtett világban, Jézusban, a Szentlélek erejében és egymás szeretetében.

Így lesz érthető számunkra ez az ige, hogy Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Böjt, böjtöl

a) Általános vallástörténeti meghatározás

Bizonyos ételektől, vagy mindenfajta táplálkozástól való időleges tartózkodás kultikus céllal. Gyakran kiegészíti a nemi élettől való tartózkodás is, ha azonban csak ez utóbbiról van szó önmagában, azt az általános szóhasználat nem nevezi böjtnek.

A böjt gyakorlatát el kell határolni az állandó jellegű fogadalmaktól, amelyek bizonyos önmegtartóztatást valamilyen csoporthoz, rendhez tartozás céljából foglalnak magukba; ezektől éppen átmeneti, időhöz kötött jellege különbözteti meg. Meg kell különböztetni másfelől a böjtöt bizonyos ételek fogyasztásának általános tilalmától, az étkezési törvények előírásaitól (vö. ESZIK).

A böjt általános vallástörténeti jelenség, amelynek gyakorlata úgyszólván minden vallási közösség és mozgalom esetében megfigyelhető. Megállapítható ugyanakkor, hogy szerepe a vallásos magatartásformák alacsonyabb fokán nagyobb, magasabb fokon fokozatosan veszít jelentőségéből, s ha teljesen nem is szűnik meg, súlyából veszít, ill. értelmezése spiritualizálódik; szerepét az istennel/istenséggel való lelki, szellemi kapcsolat elmélyülése háttérbe szorítja.

A böjt gyakorlatának két alapvető válfaja különíthető el:

1. Az egyes személyek, vagy kisebb csoportok által folytatott, alkalomszerű böjt. Időtartama néhány órától több napig, olykor hetekig terjedhet. Gyakori az éjszakára szóló étkezési tilalom, amelynek hátterében az a meggondolás húzódik, hogy ilyenkor a démonok aktívabbak lévén, az ételt »megfertőzhetik«, s így azok az emberre veszélyesek lehetnek. Ez a meggondolás az egyéb böjti gyakorlat mögött is felismerhető, hogy ugyanis a démonok a kultikus tisztaságot veszélyeztetik. Az ilyen hátterű böjt ugyanakkor az ártó démonok helyett az embert segítő szellemek megidézését is szolgálhatja. Ilyen célzatú a házasulandók házasságkötés előtti böjtje, a sámánok, jövendőmondók, varázslók, orvosok böjtje, amely adott esetben az eksztatikus állapot előidézésében is közrejátszik. Hasonló célból böjtölnek vadászok, katonák, és általánosnak mondható az áldozat bemutatását megelőző böjt is.

Az egyéni böjtben is találkozunk a bűnbánat, ill. az elkövetett bűnért való elégtétel gondolatával. Igen gyakran kísérője a böjtölés a gyásznak, ahol is az alapmotívum nem a gyász értésének kifejezése, hanem az ártó szellemek távoltartása, ill. az elhunyt túlvilági életére kedvező hatás elérése. Megfigyelhető kiemelkedő vallási személyiségek, vallásalapítók fellépésük előtt hosszabb ideig végzett felkészítő böjtjének többszöri előfordulása.

2. Általában meghatározott időben és meghatározott ideig tartó, az egész vallási közösség számára kötelező érvényű böjt. Legrégebbi formájának a termékenységi célzatú böjtölést tekinthetjük. Ezen túl a legkülönbözőbb vallásokban megtalálható a hét egy vagy több meghatározott napjára érvényes általános böjtölési kötelezettség, ill. az év bizonyos - rendszerint hosszabb, több napig, vagy akár hetekig tartó - időszakára vonatkozó böjti előírás.

Megjegyzendő, hogy az egész vallási-népi közösségre is vonatkozhat általános, de alkalomszerű böjtölési kötelezettség, pl. uralkodó halála, vagy hadjárat stb. idején.

Általánosságban megjegyzendő, hogy a böjt gyakorlatából az aszkézis szellemisége általában hiányzik.

b) Böjt az Ószövetségben

A böjt és a böjtölés fogalmát az ÓSZ-ben alapvetően a cúm ige és a belőle képzett cóm főnév fejezi ki. Ilyen értelemben szerepel alkalmanként az cánah: önmagát megtartóztatni ige is, több esetben pedig körülírással találkozunk: kenyeret nem enni (ló' 'ákal lehem). A böjt gyakorlatának az általános vallástörténeti jelentőségét és elterjedtségét figyelembe véve feltűnő, hogy Izráel életének korai szakaszában a böjtnek korántsem jut akkora szerep a kegyességi életgyakorlatban, mint amilyent indokoltnak tarthatnánk.

A pátriarkák történetében a böjt gyakorlata egyáltalán nem fordul elő. A böjt megítélése, mint az alábbiakból kitűnik, a későbbiek során is kétféleképpen érthető, ami összefügg részben azzal, hogy az ÓSZ az aszketikus életideált - ha szerepét nem is becsüli le, korántsem értékeli túl, másrészt az ÓSZ szembenáll általában a varázslással, a mágiával, különösen is annak olyan formájával, amely Istent akarná ilyen eszközökkel befolyásolni. Márpedig e szempont érvényesülésének veszélye a böjtölés esetében fennáll.

Megállapítható, hogy az ÓSZ azt a böjtöt tartja legitimnek, amelyben valamilyen módon az embernek Jahve iránti tisztelete, szeretete, bűnbánata jut kifejezésre (Zsolt 69,11; Ézs 58,1kk; Zak 7,5kk). Ilyennek értékelhetjük Mózes negyvennapos böjtjét (2Móz 34,28). Maga a mózesi törvény mindössze egyetlen általánosan kötelező érvényű böjti előírást tartalmaz: a hetedik hónap tizedik napján, az engesztelés ünnepén kötelező az önmegtartóztatás (3Móz 16,29kk; 4Móz 29,7kk), azonban itt sem maga a böjt áll a középpontban, hanem a munka beszüntetése és az áldozat bemutatása.

Az egyéni, ill. csoportok alkalmi böjtölésének gyakorlata az idők folyamán teret nyert Izráelben is. Ezekben az esetekben - megfelelő átértékeléssel - a háttérben gyakran felismerhetőek az általános vallástörténeti motívumok. Izráel a benjáminiak elleni két vereség után, a győztes ütközet előtt böjtöl (Bír 20,26). Háború előtt hirdet böjtöt Jósáfát is (2Krón 20,3). Találkozunk a bűnbánati böjt gyakorlatával (1Sám 7,6; 1Kir 21,27) és a gyász miatti böjttel (1Sám 3l,13; 2Sám 1,12; 1Krón 10,12). Bűnbánati elemek is vannak Dávidnak Betsabé gyermekéért tartott böjtjében (2Sám 12,16). Betegekért való böjtölésről olvasunk a Zsolt 35,13-ban is. Két esetben is szerepel a böjt kifejezetten negatív összefüggésben: Saul az éndóri aszszonynál tett látogatása előtt böjtölt (1Sám 28,20), Aháb pedig gonosz szándékkal hirdet böjtöt (1Kir 21,9). Egyedülállóan magasrendű viszont a zsoltáros vallomása: Isten ügyéért böjtölt (Zsolt 69,11).

A fogság után szélesedik a böjt gyakorlata. Eszter könyvének története indokolja meg a Púrim ünneplését, és az ezzel kapcsolatos böjtölést (Eszt 9,31); itt maga a történet is általánosabb böjti gyakorlatra utal (Eszt 4,3.16). Zakariás évente több alkalommal tartott böjtről tudósít (Zak 8,19). Nehémiás az otthoni hírek hallatán böjtöl (Neh 9,1). Ezsdrás pedig jó útja érdekében hirdet böjtöt (Ezsd 8,21).

A prófétai igehirdetésben a böjt jogosultságának elismerése mellett (Jer 36,6kk; Jóel 1,14; 2,12kk) feltűnik a külsőleges, hamis böjt elítélése. A böjt csak a teljes, belső megújulással együtt töltheti be szerepét (Ézs 58,1kk; Jer 14,12; Zak 7,5).

c) Böjt az Újszövetségben

Az ÚSZ-i korra az ÓSZ-i böjtölési gyakorlat kibővült. Az onnan ismert általános böjti alkalmak kiegészültek különösen is az elsősorban farizeusok által gyakorolt heti két böjtöléssel, valószínűleg hétfőn és csütörtökön (Lk 18,12). Ezen túl megmaradt az alkalomszerű egyéni böjt is (Lk 2,37).

Jézus maga negyvennapos böjttel készült messiási szolgálatára (Mt 4,2 par), és általában nem vetette el a böjtölés lehetőségét. Elítéli viszont a farizeusok külsőleges, formális böjtölését (Mt 6,16kk par). Keresztelő János és tanítványai böjtjét nem ítéli el, de saját tanítványainak böjtjét indokolatlannak tartja, amíg ő velük van (Mk 2,18k par).

Nem lehet kizárni annak a feltételezését, hogy az ősgyülekezet változatlanul megtartotta és gyakorolja az engesztelés napjával kapcsolatos böjtölést, erre látszik utalni az ApCsel 27,9 adata, bár ez értelmezhető úgy is, mint egyszerű időpont-meghatározás. Találunk viszont adatokat az alkalomszerűen gyakorolt böjtöléssel kapcsolatban, ennek sajátos és többször előforduló formája az, amelyet a szolgálatra történő kibocsátás esetében tartottak (ApCsel 13,2k; 14,23). Ezekben az esetekben megfigyelhető a böjtölésnek az IMÁDKOZÁSSAL történő szoros összekapcsolása. Ez az összekapcsolódás az egyház életének későbbi időszakában általános gyakorlattá vált, erre látszik utalni a Mt 17,21 par is, amely helyet a szövegkritikai megállapítások egyöntetűen későbbi, a másolás során bekerült betoldásnak minősítenek. Böjtnek minősíthető Pál háromnapos önmegtartóztatása megtérésének eseménye után (ApCsel 9,9).

Az apostoli tanítás a formális, kultikus célzatú böjt előírásairól nem szól. Ez ha fennmaradt is a gyülekezeti gyakorlatban, elveszítette jelentőségét. A Kol 2,16 egyenesen értelmezhető úgy is, mint a meghatározott napokon történő, formális böjtölés gyakorlatának elvetése. Ezzel szemben érvényesül a valamilyen célért, elsősorban mások megsegítése érdekében történő lemondás szempontja (2Kor 8,1kk; Filem 14 stb.).

BÖJT, BÖJTÖLÉS. A böjtölés, vagyis az ételtől-italtól rövidebb-hosszabb ideig való tartózkodás rendszerint az istentiszteleti és kultikus gyakorlattal kapcsolatos szokás volt, amelyet gyakran említ a Biblia.

Az egyetlen böjtöt, amelyről a mózesi törvény rendelkezik, a nagy engesztelési napkor tartották (3Móz 16,29.31; Jer 36,6).

Böjtöltek rendkívüli alkalmakkor, pl. mikor az egész nép bűnbánatot tartott, vagy amikor valami fenyegető veszélyt akartak így elhárítani (1Sám 7,6). Jézus korában a szigorúan vallásos zsidók rendszeresen böjtöltek (Lk 2,37; 18,12), s maga Jézus is böjtölt megkísértetésekor a pusztában (Mt 4,2). A gyülekezetek is böjtöltek rendkívüli alkalmakkor, amikor szükség volt a buzgó imádságra (Csel 13,2–3; 14,23). Jézus rámutat, hogy tanítványai egykor majd böjtölni fognak, de nem parancsolta ezt meg (Mk 2,18–22).

A szó magyarázata

Böjt, sajt, bojt, lajt, rojt, pajt(a), sejt

(Czuczor –Fogarassy) BÖJT, vagy BĚJT (böj-t, vagy běj-t) fn. tt. böjt-öt.

1) Általán am. koplalás, midőn valaki önszántábol, vagy szükségből bizonyos idő alatt vagy kelletinél kevesebbet eszik, vagy egészen éhes állapotban marad. Sok dőzsölés, eszemiszom után böjtöt tartani. Böjttel sanyargatni, zabolázni a testet. Hetenként három napi bőjtre itélni a rabot.

2) Különösen hitvallási szent gyakorlat, midőn az illető hivek bizonyos fegyelmi rendeletek szerint az ételital mennyiségére, és miségére nézve szűk mértéket tartanak. Izráeliták böjtje, Mózes törvénye szerint. Mozleminek böjtje, melyet Mohammed rendelt. Keresztények böjtje, mely napjában egyszeri jóllakást enged meg, s némely ételektől megtartóztatást parancsol.

- Böjtöt fogadni. Megtartani, megszegni a böjtöt.

- Fogadott böjt.

- Köteles böjt.

- Száraz böjt. Jó az imádság böjttel. Tóbiás 12. 8.

- Részeg ember imádsága, beteg ember böjtje semmit sem ér. Km.

- Teli hassal könnyü a böjtöt dicsérni, vagy a böjtről papolni. Km.

- Kinek nem kell, annak böjtöt szab. Km.

- Duna pontya, Tisza kecsegéje, Ipoly csukája legjobb böjt, ha szerémi borban főtt.

3) Azon egyházilag meghatározott napok, melyeken a hivek böjtölni kötelesek. Ádventi, karácsonyi böjt.

Minden péntek és szombat böjt.

Boldogasszony böjtje.

Apostolok, Mindenszentek böjtje.

Negyvennapi, vagy hosszu, vagy nagy böjt.

Böjt első, második, harmadik stb. vasárnapja.

Böjt eleje, közepe, vége.

Aki sok zabáló csötörtököt tart, hosszu böjtre szorúl. Km.

Minden farsangnak van egy böjtje. Km.

Se bőjti, se téli. Km.

A tűz is böjtön bakzik. Km.

E szót némelyek a latin jejunium, mások a szláv beda, bjeda (nyomoruság) szóból származtatják. Rokonítják a finn paaston-val is, de ez a német Fasten, svéd fasta, és szláv post puoszt szók módosítványa. Mi a magyar nyelvből kétféle elemzését hozzuk föl.

1) Bű-ét, azaz, bűvös ét, olyan ét, melynek bűvös, szent erő tulajdoníttatik, s ebből öszvehúzva lett volna: böjt. Ezt elfogadjuk.

2) Azon alapfogalomból indulván ki, hogy a böjt lényege éhezésben áll, az éh vagy ěh gyökből származtatható, t. i. éh máskép éj, honnan: éhomra vagy éjomra, éhomét vagy éjomét. Ezt a fejtést azonban nem, mert a bűvölés bőségre való varázslást jelent. Tehát valamilyen bőséget jelent a bőjt, ami elsö pillnatra meglepő. HA azonban a teljes embert szemléljük vallási megtisztító időszaainkban, akkor a bölt eredménye semmiképpen nem valami veszteség, hanem Isten szeretetében való bővőlködés lesz. Tehát a bölt olyan cselekedetsort jelent, amely lelki dolgokban való bővölkődést eredményez. Bő-jt. Bő-it.

Az éj vagy ěj előtéttel béj, vagy běj, igévé alakulva: béjik vagy bějik, = éhezik, éhes állapotban van, s ebből lett: bějés, (éhezés) és béjet bějt (éhom, éhállapot). A b előtét nyelvünkben gyakori, mint: ámul bámul, iczeg biczeg, illeg billeg, anya banya, állvány bálvány, ennünket bennünket, öklel böklel stb.

A régieknél gyakran eléfordúl bejt alakban.

Így Sz. István király legendájában olvassuk: „lelkét éltetvén ajojtatus imádságokkal – – – ez világi testi eletét szent bejttel.“ A hellen nyelvben is a böjtöt jelentő szókban: nhVteia, apastia, asitia a nem evés, éhezés alapfogalma rejlik.

Képzésre nézve egy osztályba tartozik a sajt, rojt, bojt, lejt, rejt szókkal.

Ez a képzés olvasatunkban nem egészen pontos, ugyanis kétféle –jt végződésű szósorunk van: főnévi: Böjt, sajt, bojt, lajt, rojt, pajt(a), sejt, rajt

és igei: lejt, fejt, taszajt, hajt, stb.